Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 3. kedd - 161. szám - Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatnál foglalkoztatottak jogállásváltozásához szükséges egyes törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - BÓDIS JÓZSEF innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár:

1201 azokkal az egyébként nem lebecsülendő pályázati lehetőségekkel, amelyek akár itthon, akár mondjuk, uniós szinten is rendelkezésre állnak. Amiben mi magyarok nagyon gyengék vagyunk, az az uniós források elhozatala. Akkor, amikor a Horizon-pályázatból 0,6 százaléknyi forrást tudtunk elhozni, az a szégyen kategória. Én is szégyellem magam mint kutató, hogy ott nem tudtam sikeres lenni, de a kollégáinkat abba a helyzetbe kell hozni, és nemcsak forrás ügyében, hanem menedzsment és egyéb tekintetben is, hogy sikerrel pályázzanak, mert az Unióban sok forrás van, és nemcsak az, ami hivatalosan jár nekünk, hanem más úton is. (20.40) Akkor, amikor a Macron elnök által javasolt és létre is hozott európai egyetemi rendszerben most már tíz fölötti egyetemünk benne van, az számomra egy óriási siker volt; nem egyéni siker, hanem a rendszer környékén ügyködő ember sikere, mert olyan közegbe, olyan hálózatba kerültek, amely magával is húzza az illető egyetemeket. Amikor nekem gondjaim voltak a pécsi egyetemen a csökkenő hallgatói létszám miatt, és a hiányunk ellenére 200 milliós alapot hoztunk létre - 4 milliárd körüli hiányunk volt, 2-4 között mozogtunk - a nemzetköziesítés céljából, életem legjobb vezetői döntése volt, mert amikor én ’10-ben rektor lettem, akkor 1100-1200 külföldi hallgatóm volt, amikor ’18-ban átadtam a rektorátust az utódomnak, négyezer-négyszázvalamennyi hallgatóm volt. Nemcsak az egyetemi miliő változott meg a sok külföldi hallgatótól, hanem a város miliője is. A belvárosban több idegen beszédet lehet hallani, mint magyart. Nem, képviselő úr? (Dr. Keresztes Lóránt László: Nem tudom, én kaposvári vagyok.) Én most Pécsről beszélek. No, tehát akkor, amikor az ember pozícióban van, bizonyos döntéseket, sokfajta döntést meg kell hozni. Nekem nagyon sok munkámba telt, hogy amikor 2010-ben az egyetemünk nem kapta meg a kutatóegyetemi címet, hat év munkával tudtuk megszerezni; nem az én munkámmal, de az én szervezésemben, az én menedzselésemben. Óriási dolog egy egyetem számára! Én abban bízom, hogy a most zajló - akár felsőoktatási, akár tudománypolitikai - változások jobb lehetőséget teremtenek a továbblépésre, a világban folyó versenyben való részvételre. Azzal a gondolattal nem értek egyet, hogy nem a versenyképesség a fontos a tudományban, de fontos, mert így mérnek bennünket. Nem biztos, hogy jó egyébként, de attól még így van. Ennek alapján tudunk bizonyos eredményeket elérni. Általánosságban tekintve ezeket szerettem volna elmondani, de volt néhány konkrét kérdés, amire illik válaszolnom. Igazából én nem értem ezt a neoliberális tudománypolitikát. Az biztos, hogy távol áll tőlünk, de én bízom benne, hogy amit csinálunk, az nem az. A hitvitáról beszéltem. Hogy méltatlan dolog-e nekem itt lenni, nem tudom. Őszinte választ akarok adni rá. Szerintem nem méltatlan dolog ebben a Házban jelen lenni. Ez az ország Háza, gyönyörű épület, én nagyon szeretem ezt a Házat. Lehet, hogy nem méltó államtitkárnak lenni, de az élet úgy hozza, hogy vannak államtitkárok. Azt talán tudják, hogy azért én nem álltam ezért sorba, de meggyőztek, hogy tudok valami olyat tenni, valami szakmait, ami a rendszernek, amiből én jövök, segít. Én hiszek abban, hogy a modellváltás segít az egyetemi mozgástéren, a léten. Hiszek abban, hogy a pluszforrások segítik a jobb teljesítményt, és abban is hiszek, hogy ha az ember itt lehetőséget kap pár mondatot elmondani, az egy jó dolog. Én egy naiv lélek vagyok, lehet, hogy nincs igazam, de attól még, ha egyszer már erről szó volt, akkor elmondom. A pécsi forrásokkal, egyáltalán a forráselvonással kapcsolatban, igen, nagyon hálás vagyok képviselő úrnak, hogy mindig felteszi ezt a kérdést, és akár idegesíthetne is vele, de nem, én ezért hálás vagyok. Hálás vagyok, mert Hiller alelnök úr biztos meg tudja mondani, hogy azért nem úgy van az, hogy ha valaki egy minisztériumban azt gondolja, hogy most ide-oda ilyen forrásokat adunk, akkor az már megy is. Volt egy naiv fázisa az én életemnek, amikor azt hittem, hogy csak ki kell találni, meg értelmesen meg kell indokolni, és már meg is tudjuk csinálni. Nem, ráadásul ez a koronavírusos dolog - és nem akarok erre mindent visszavetíteni - azért a gazdaságot is jelentősen érintette, és még nem tudjuk, hogy fogja érinteni. Akkor, amikor ezt az alapot létrehozták, akkor azért hozták létre, hogy a gazdasági problémákat és minden mást is menedzseljünk. A tudományt elmondtam. Én azt gondolom, hogy az a most már inkább 4 milliárdos alap, amit mi arra a huszon-egynéhány projektre költöttünk, szerintem rendkívül módon megérte, viszont van egy újabb befektetés a jövőbe, amely az összes értelmes projektet tovább tudja vitetni a végső győzelemig.