Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. július 14. kedd - 148. szám - Ügyrendi kérdésben felszólalók: - ELNÖK: - MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): - ELNÖK: - KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz):
588 A tárgyalt határozat ehhez ad a kormánynak erős felhatalmazást a brüsszeli tárgyalásokra, ezért arra kérem a tisztelt képviselőket, hogy támogassák a határozati javaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel kétperces felszólalásra senki nem jelentkezett, most megadom a szót Mesterházy Attila képviselő úrnak, aki normál időkeretben kíván felszólalni. MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért akartam szólni, mert szeretném visszautasítani Volner képviselő úrnak a szavait. Szomorú azt hallani, hogy egy jobb sorsra érdemes képviselő az egzisztenciáért mi mindenre képes. Nem akarnék ebbe nagyon belemenni, de mivel ön belement, azért egy mondatot engedjen meg nekem. Azért, hogy kinek a szülője, nagyszülője mit csinált és milyen szerepet vállalt, felelőssé tenni a gyermekeiket és az unokáikat, azt gondolom, a legalja a vitának. Nem akarnám Pokorni Zoltánt idehozni ebbe a vitába, aki szintén semmit nem tehet arról, hogy egy szülője éppen III/III-as, a másik pedig nyilas volt, de semmiféleképpen nem vádolnánk őt azzal, hogy ezért bármilyen felelősséggel is tartozik. Úgyhogy ebből kifolyólag én azt kérném, elnök úr, hogy az ilyen típusú, másokat becsmérlő kijelentéseket utasítsa helyre. Tudom, hogy nem illik és nem szabad, nem is a levezetését akarnám kritizálni, ne így értse, de mégis ezek a mondatok ilyen formában nem valók ide a Házba, és én mélyen elítélem az ilyen típusú kollektív bűnösséget, amit egy-egy családra akarnak vonatkoztatni csak azért, mert éppen a felmenőik valamilyen történelmi helyzetben, akár rosszul, tévedéssel vagy bármilyen más módon jártak el. Ezt szerintem érdemes leszögezni ebben a vitában. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Úr! Azt gondolom, hogy ön elmondhatja a véleményét, ezt jogosan teszi, az ülés vezetését pedig kérem, hogy ne kritizálja. Mindemellett pedig abból, hogy a magyar Országgyűlésben milyen stílus alakult ki, azt gondolom, nagyon sokan levonhatják a következtetéseket. Tisztelt Országgyűlés! Most további képviselői felszólalásokra van lehetőség. Megkérdezem, kíván-e ezzel a lehetőséggel valaki élni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Az összevont vitát lezárom. Megkérdezem a házelnök urat mint előterjesztőt, kíván-e válaszolni az elhangzottakra. (Jelzésre:) Igen. Tisztelt Házelnök Úr! Tájékoztatom, hogy 9 perc 5 másodperc időkeret áll rendelkezésére. Öné a szó. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenkinek megköszönöm a mai felszólalását, és különösen azoknak köszönöm meg a részvételt, akik úgy gondolták, hogy itt egy vita zajlik, tehát nem elmondták a maguk monológját, és aztán távoztak, hanem - ahogy Mesterházy képviselő úr - többször is felszólaltak, és reagáltak mások gondolataira is. Az, hogy miképp reagált, már egy más kérdés, talán majd erre is ki szeretnék térni. Mindenekelőtt kezdeném ott, hogy a képviselő úr valószínűleg félreértette az ön által bírált képviselőtársainak a motivációit. Nekünk nem azzal van bajunk, hogy Dobrev Klára nagyapja Kádár-Apró-Dögeinek egyike volt, vagy hogy Donáth Anna felmenője az volt, akiről itt szó esett; nekünk, illetve a felszólalóknak valószínűleg azzal van bajuk, hogy az utódok semmivel sem különböznek az elődeiktől, tehát nem vonták le azokat a következtetéseket, következményeket, amelyeket le kellett volna vonni abból a sötét múltból, amit a felmenőik képviseltek. Azt gondolom, ez elvárható egy olyan országban, amely országban nem történt semmilyen megtorlás 1990 után, bár
