Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. július 14. kedd - 148. szám - Ügyrendi kérdésben felszólalók: - ELNÖK: - MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): - ELNÖK: - KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz):
589 igény lett volna rá. Tehát azt gondolom, hogy akik ebben a Házban megszólalnak, ebben a Házban ráadásul, nem ezen kívül, úgy, hogy nem is parlamenti képviselők, de fontosnak tartják, hogy őket beengedjék és itt megszólalhassanak, azoknak talán tekintettel kell lenniük a saját családi meghatározottságukra, és az ehhez szükséges tapintattal kell a vitában felszólalni. (Taps a kormánypártok soraiban.) Tisztelt Képviselőtársaim! Bár azt mondtam, hogy itt vita zajlott, de valójában ez még azokra sem feltétlenül igaz, akik méltatták a képviselőtársakat arra, hogy végighallgassák őket, és aztán elmondják a magukét, mert valójában itt süketek párbeszéde zajlott, zajlik már nagyon régóta, és ebben az értelemben a demokrácia mint olyan is kétséges, hogy működőképes-e még ma Magyarországon. De hozzáteszem, hogy e tekintetben nincs szégyellnivalónk, mert ha az Egyesült Államokra tekintünk vagy Európa bármely államára, akkor azt látjuk, hogy sajnos a demokrácia intézményrendszere kezdi elveszíteni az erkölcsi alapjait, amin érdemes lenne elgondolkodnunk, ha ezt komolyan vesszük, hogy ez-e az az intézményrendszer, amit nekünk hosszú távon ápolni, fenntartani kell, és ehhez kéne a magunk magatartását viszonyítani és igazítani. És azok a fajta gyalázkodások, amelyek rendre elhangzanak az ellenzéki vezérszónokok nagyobbik részétől, egyáltalán nem férnek bele az én megítélésem szerint. Mert azért mégiscsak egy olyan ügyről van szó itt most konkrétan, ami Magyarország jövőjét alapvetően meghatározhatja, ezért jeleztem azt, hogy én gúnynévnek tekintem a Next Generation EU eszközt, magyarul a Következő Generáció Európai Unió eszközt, mert cinikus kifejezése annak, hogy azt a cechet, amit most itt egyesek felhalmoztak, majd a gyerekeink, a gyerekeink generációja fogja 30 éven keresztül fizetni. ’28-tól kezdődik a törlesztési időszak, és 30 éven keresztül zajlik. Tehát azt, hogy ezt felvegyük-e vagy se, hogy milyen kondíciók mellett vegyük fel, milyenekkel ne, nem lehet azzal elintézni, hogy valami homályos európai szolidaritásra meg a nemzetközi munkásmozgalom szenvedő tagjaira Portugáliában meg Spanyolországban meg Olaszországban hivatkozunk, hogy álljuk már az ő cechjüket! Bocsánatot kérek, ahogy itt az egyik felszólaló európai képviselő asszony mondta: tehát azt finanszírozzuk, hogy a spanyolok fizessék a mindenkinek járó alapjövedelmet? Ez az álláspontja az ellenzéknek? Ha már a korrupcióról szó esik: melyik parlamentben, melyik kormánnyal kapcsolatban nem esik szó a korrupcióról? Tehát most ne fogadjunk el semmilyen állítást, se pró, se kontra, csak egyet szeretnék önöknek mondani: az Eurobarométer, a Bizottság közvélemény-kutatásokat végző projektje, amelyik egyébként nem örvend osztatlan szakmai elismerésnek, 2020 júniusában tette közzé a felmérését az európai korrupcióról, melyből néhány megállapítást szeretnék idézni. Mennyire elterjedt a korrupció az országában? Ebben Magyarországot 11 tagállam előzi meg; nem sorolom fel őket. Személyesen érinti-e az ön életét a korrupció? Itt is 11 állam előz meg bennünket, egyébként nagyrészt régi tagállamok, tehát nem az újonnan felvett tagállamokról van szó, bár azok közül is van benne. Az előző felméréshez képest, ami 2017 decemberében történt, gyakorlatilag az összes, közszférába tartozó területen csökkent a korrupciós percepció Magyarországon, egyetlen kivételtől eltekintve: ezek a bíróságok. Ezzel nem akartam semmit állítani, pláne sugallni, csak azt, hogy ha mégis mindig Magyarországról szól a korrupciós téma, az erről való közbeszéd az Európai Bizottságban, az Európai Parlamentben meg itt, akkor lehet, hogy ez politikai hátsó szándékok által motivált. (13.40) És ha igen, akkor meg kell nézni, hogy miért pont Magyarország az, amelyet a sok lehetséges ország közül - mondjuk, az előttünk lévő 11 ország közül - kipécéznek. És akkor nem tudunk más következtetésre jutni, mint arra, amit tíz éve folyamatosan érzünk a bőrünkön, hogy nem vagyunk közülük valók. Mert ahogy A tanúban mondta a foglár Pelikán elvtársnak: „Egy brancs maguk.” Almunia, Olli Rehn, aki volt szíves önöknek falazni, Mesterházy képviselő úr, a 2006-ot megelőző költségvetési csalásokhoz, az pontosan annak a brancsnak a tagja, mint az állítólagos mi barátunk, Barroso úr, aki ugyan a maoizmus emlőin nevelkedett, de valóban a Néppárt delegálta a Bizottság elnöki posztjára; aki, alighogy megmelegedett Orbán Viktor és kormánya tagjai alatt a szék, azon
