Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. július 14. kedd - 148. szám - Ügyrendi kérdésben felszólalók: - ELNÖK (Hangosítás nélkül): - DR. DOBREV KLÁRA európai parlamenti képviselő, a DK képviselőcsoportja részéről:
565 És ha megkérdezik a magyarokat, hogy Bakuba, Moszkvába, Teheránba szeretnek-e járni, mint a magyar miniszterelnök, akkor azt fogják válaszolni, hogy nem! (Közbeszólások a kormánypártok padsoraiból: Moszkvába!) Amikor ők valamerre elindulnak, akkor ők Párizsba mennek, Madridba, Rómába, és igen, Brüsszelbe. Azért, mert ez a magyar út, és ez a Magyarország, amit mi elképzelünk. (Folyamatos közbeszólások a Fidesz-KDNP padsoraiból. - Az elnök csenget.) ELNÖK (Hangosítás nélkül): Képviselőtársaim! Kérem, hallgassák figyelemmel! DR. DOBREV KLÁRA európai parlamenti képviselő, a DK képviselőcsoportja részéről: Mit is jelent az az európai gondolat és az az európai érdek, amiről beszélek? Nagyon mást, mint amit maguk gondolnak. Ha egyszer Brüsszelben járnak, akkor javaslom, látogassák meg az Európai Történelem Házát! Fantasztikus kiállítás. Közös történelmünk tele van nagyszerű dolgokkal, azonban a közös történelmünk mégis sok száz év háborúiról szól. Háborúztunk egymással mindenért: földért, gyarmatokért, vallási hitért, majd később nemzeti felsőbbrendűségi tudatért. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiban.) És tudják, mi volt az egyik legmellbevágóbb fénykép? Amikor 1914-ben mosolygó asszonyok boldogan búcsúztatják férjeiket, fiaikat és testvéreiket, és küldik őket a frontra, mert hisznek abban, hogy nekik és nemzetüknek van igaza. Pontosabban, hogy csak nekik és csak nemzetüknek van igaza, és hogy majd a harc, a háború, a nemzetek közötti harc és háború majd boldogságot és felemelkedést fog hozni. Hát, nem hozott. És négy évvel később senkinek az arcán nem volt már mosoly. És ennek ellenére ugyanazzal a lendülettel gyalogolt tovább Európa a nemzeti nacionalista önzés útján a második világháborúba, ami milliók könnyével, halálával és tragédiájával végződött. És igen, Európa ott majdnem megroppant. És tudják, hogy ott, a második világháború végén, Európa romjain született meg az az európai gondolat, amit mi itt most igenis védünk. (Zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokban. - Az elnök csenget.) És kik alkották meg ezt az európai gondolatot? (Egy hang a Fidesz soraiból: Nagyapád!) Önök, amikor itt lelkesen beszólogatnak európai politikustársaiknak, amikor személyeskedő megjegyzéseket tesznek, egy pillanatra belegondoltak abba, hogy kik ültek ott az asztal körül a háború után pár évvel? Belegondoltak abba, hogy francia, német, belga, luxemburgi és holland politikusok, akik pár évvel azelőtt ölték egymást, leültek egy asztal köré? Belegondoltak abba a hangulatba, hogy lehet, hogy az, aki ott szembe vele ült, lehet, hogy ő vezette azt a repülőgépet, ami éppen ledobta a bombát, és megölte a családját, és lerombolta a házát? Vagy a másik, aki a másik asztalnál ül vagy vele pont szemben, lehet, hogy a csatatéren ő lőtte le az apját, a fivérét vagy a fiát. És ezek az emberek képesek voltak személyes sértődéseiken - amelyek jogosak voltak - felülemelkedni, és képesek voltak egy asztalhoz ülni pár évvel az öldöklés után azért, hogy lerakják annak az Európának az alapjait, amibe mi most tartozni szeretnénk, és ahol mi maradni is fogunk. Ezek az emberek voltak államférfiak! Ezek az emberek voltak nagyformátumú politikusok! És ezek az emberek tették azt lehetővé, hogy mi itt és Európa bármelyik pontján vitatkozhatunk; nem harccal, nem háborúval, nem személyeskedéssel, hanem meghallgatással, odafigyeléssel és okos kompromisszumokkal. Ez az európai gondolat egyik legfontosabb alapja, hogy amikor a nemzetek nacionalista felsőbbrendűségéből származó folyamatos küzdelem, a különböző szövetségek, amelyek aztán érdekek mentén egypár perccel vagy pár évvel később felbomlanak, hogy ez elvezetett minket a világégéshez. Hogy Európa új útja, amikor a nemzetek, országok okosan, keményen, érvelve, beszélgetve, kompromisszumokat kötve, néha vitatkozva küzdenek a békéért. És persze mondhatják azt nekem, hogy történelemkönyvi előadást tartok. Hetven éve! Milyen messze volt már az! Hetven éve béke van az Európai Unióban. (Közbeszólások a kormánypártok padsoraiban. - Az elnök csenget. - Dr. Vadai Ágnes: Nem bírjátok, amiről beszél? - Kövér László: De, jól szórakozunk, elnök úr. - Dr. Vadai Ágnes a levezető elnök felé fordulva: A házelnököt tessék,
