Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. július 14. kedd - 148. szám - Ügyrendi kérdésben felszólalók: - ELNÖK: - DR. DOBREV KLÁRA európai parlamenti képviselő, a DK képviselőcsoportja részéről:
566 elnök úr…) Hát, akkor azt javaslom, hogy nézzük meg egy kicsit közelebbről! Engem nem zavar, elnök úr, nyugodtan. Huszonöt évvel ezelőtt maguk mind éltek akkor már. Sőt, ha jól látom, akkor sokuknak már akár iskolás gyereke is lehetett. Huszonöt évvel ezelőtt Srebrenicában - éppen most ünnepeltük a pár éves évfordulóját… (Felzúdulás a kormánypártok padsoraiban. - Az elnök csenget. - Taps a kormánypártok padsoraiban.), megemlékeztünk a pár éves évfordulóról. Ünnepeltük a békét az Európai Parlamentben, és megemlékeztünk Srebrenica 25 éves évfordulójáról. (Közbeszólások, zaj a kormánypárti padsorokban.) Köszönöm a javítást. ELNÖK: Képviselőtársaim! Kérem, hogy legyenek szívesek csöndben maradva hallgatni a felszólalást! DR. DOBREV KLÁRA európai parlamenti képviselő, a DK képviselőcsoportja részéről: Huszonöt évvel ezelőtt maguk valószínűleg azt magyarázták a gyerekeiknek, akik a történelemkönyvet forgatták, hogy nagyon-nagyon régen, valamikor embereket fajuk, vallásuk, származásuk miatt hátrányos helyzet ért és megölték őket, de ilyen ma már nem történhet. És akkor, amikor ezt magyarázták 25 évvel ezelőtt, akkor tőlünk pár száz kilométerre ártatlan, alig serdülő fiúkat, férfiakat és aggastyánokat lőttek tömegsírokba származásuk és vallásuk miatt. Vagy amikor önök azt hiszik és a történelemben azt látják, hogy hatalmas birodalmak területszerző háborút indítanak? Ugyan, ilyen már nem fordulhat elő, hogy embereket áldoznak föl csak azért, hogy nagyobb területet csikarjanak ki maguknak a szomszédból? Akkor nézzenek már egy pillanatra szintén pár száz kilométerre, csak most keletre, hogy mi zajlik Oroszország és Ukrajna határán a Donyec-medencében. Nem, hölgyeim és uraim! Az az alapvető békeprojekt, amire az Európai Unió indul, az nem fejeződött be. Mert a béke olyan, mint az oxigén. Amikor itt van velünk, akkor észre sem vesszük, csak mélyeket lélegzünk, és amikor elkezdik elvenni tőlünk, akkor elkezdünk kapkodni levegő után kétségbeesetten, és ezt értették meg hetven évvel ezelőtt azok a nagyformátumú politikusok, azok az államférfiak, hogy igen, Európának a nemzeti nacionalista önzés helyett egy folyamatos párbeszédre van szüksége. Arra van szüksége, hogy okosan, értően közeledjünk egymáshoz. Én egy éve szolgálom a hazámat az Európai Parlamentben. (Moraj, közbeszólások a Fidesz padsoraiban.) Nagyon sok mindenkivel megismerkedtem. Nagyon sokakkal egyetértek, és sokakkal nem. Egyvalami biztos. Mind a mai napig csodálattal tölt el, amikor máltaiak, görögök, svédek, finnek, csehek, magyarok, szlovákok közösen dolgoznak azért, hogy Európa békében tudjon élni. És azért, hogy az előttünk tornyosuló feladatokat, a XXI. század komoly kihívásait valamilyen módon együtt tudjuk kezelni. Ez az az európai gondolat, amivel ez a határozati javaslat szembemegy: hogy együtt sokkal erősebbek vagyunk; hogy nem lehet a klímakatasztrófát, a növekvő jövedelmi, vagyoni egyenlőtlenségeket, a nemzetközi biztonságpolitikai kihívásokat, de még egy világjárványt sem lehet egyedül kezelni. Mert hogy együtt sokkal erősebbek vagyunk. És persze, szoktam hallgatni - főleg önöktől -, hogy a nemzeti szuverenitásunk elvész. Beszéljünk már egy kicsit erről! Van még időm. Szuverénnek lenni többek között azt is jelenti, hogy az ember a döntéseit teljesen egyedül hozza meg. Saját magára számíthat, nem tartozik senkinek elszámolással, és ő maga is felelős a döntéseiért. Nézzük már meg, hogy hogyan van ez a mindennapokban! Képzeljenek el egy embert! Egyedül él, nincsen családja, nincsenek barátai. Minden döntést egyedül hoz meg. Nem tartozik senkinek felelősséggel. És képzeljünk el egy másikat, a szomszédját! Neki nagy családja van, sok barátja. Hát, bizony ezeket a döntéseket már nem olyan könnyű egyedül meghozni. Még a legegyszerűbb döntéseket, hogy mit csináljunk a hétvégén, vegyünk-e cipőt a gyereknek, még ezeket is meg kell beszélni. Folyamatos beszélgetés, néha vitatkozás kíséri az ember életét. (12.00) Mondanák önök, hogy az, akinek sok barátja van, akinek nagy családja van, az gyengébb, elesettebb, mint a másik, aki egyedül van? Persze, hogy nem! És így néz ki ez a népeknél is, így néz
