Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. július 14. kedd - 148. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd):
530 Napirend előtti felszólalások következnek. A Párbeszéd képviselőcsoportjából Burány Sándor képviselő úr jelentkezett „Aktuális ügyekről” címmel napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! A koronavírus-járvány idején, most, hogy az első hullámon túl vagyunk, minden ország Európában, Magyarország is, lázasan töri a fejét azon, hogy milyen módon lehet a válság gazdasági mellékhatásait enyhíteni, semlegesíteni. Pontosan tudjuk, hogy ez a járvány nemcsak az egészségünket, nemcsak az életünket veszélyezteti, veszélyeztette, hanem a munkahelyeket is komoly mértékben sodorta bajba. Világosan jelzik a statisztikai adatok, hogy ez sajnos be is következett. Ilyenkor tehát minden kormánynak azon kellene elsősorban dolgoznia, minden parlamentnek azon kellene gondolkoznia, hogy melyek azok az intézkedések, amelyekkel a még meglévő, de bajba került munkahelyek megőrizhetők, és melyek azok az intézkedések, amelyekkel az állásukat elvesztő, a munkájukat nélkülöző embereken tudnánk segíteni. Korábban már esett szó arról, ezért most sok szót erre nem akarok vesztegetni, hogy ezek a gazdaságvédő intézkedések miért elégtelenek, és miért van az, hogy bár a kormány azt ígéri, hogy mindenkinek lesz munkája, aki most elveszítette, de maga a kormány is hosszú távú munkanélküliséggel számol, a munkanélküliek száma pedig meghaladta a 400 ezer főt. Ebben a helyzetben az ő segítségükről kellene beszélnünk, erről kellene vitatkoznunk, és arról, hogy a meglévő munkahelyeket hogyan őrizzük meg. De nem, Parragh László kamarai elnök elérkezettnek látta az időt, hogy a vállalkozókon rúgjon egyet. Furcsa ország, úgy tűnik, a mienk. Más országokban a kamarai elnökök azon dolgoznak, hogy a vállalkozóknak milyen könnyítéseket tudnak kieszközölni, hogyan lehetne még hatékonyabbá tenni a munkájukat. Nálunk nem így van, most Parragh László kamarai elnök úgy viselkedett, mint ha ő lenne a NAV elnöke, és azon kezdett el hangosan töprengeni, hogyan lehetne a katás vállalkozók adórendszerén szigorítani. A kormány kapva kapott az ötleten. Kapva kapott az ötleten egy olyan időszakban, amikor minden kormány azon dolgozik, hogyan lehetne könnyíteni a terheken. A kamarai elnök ötletét az Orbán-kormány megvette, és miközben a munkanélküliség 400 ezer fő fölé emelkedett, közel 400 ezer katás vállalkozó sorsát nehezítette meg a kormány és a köztársasági elnök, aki sürgősen ki is hirdette a törvényt. Ennek a katának számos előnye volt. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a kiinduló feltételek között meg kell említenünk azt, hogy Magyarországon minél alacsonyabb valakinek a jövedelme munkavállalóként, annál magasabb az úgynevezett adóék, annál több járulék és adó terhelődik az ő bérére. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy amikor önök bevezették az úgynevezett egykulcsos jövedelemadót, akkor bár az ígérték, hogy ez adókönnyítés a többség számára, ez azonban nem így volt. A bevezetés évében ez az egykulcsos adó mindössze az adózók 20 százalékának jelentett tényleges adócsökkentést, és legalább kétharmadának, 60 százaléknak viszont tételes adóemelést jelentett. Ez az igazságtalan adórendszer azóta is érvényben van. Példátlan módon a legkisebb kereseteket Magyarországon sújtjuk a legnagyobb személyijövedelemadó-teherrel az Európai Unió keretein belül. Egy ilyen helyzetben világos volt, hogy azok a kisvállalkozók, akik ezt a bért nem tudták, ezeket a terheket nem tudták kitermelni, igyekeztek olyan formát választani, és ezek a formák rendelkezésre álltak, ilyen volt például a kata is, amellyel ezt az adóterhet tudják csökkenteni, és az adózást egyúttal egyszerűbbé tudják tenni. Most ezt a kedvezményt szüntette meg jórészt a kormány és a mögötte álló fideszes többség az Országgyűlésben azzal, hogy egy büntetőadót vetett ki a katás vállalkozókra, akik közel 400 ezren vannak az országban. A Párbeszéd javaslata egyértelmű volt, ebben a helyzetben pont a fordítottját kellett volna tenni, és az úgynevezett mediánérték alatt adózók esetében egy 9 százalékos második személyijövedelemadó-kulcsot kellett volna bevezetni, hogy az adóéket mérsékeljük. A kormány nem ezt az utat választotta, nem az adóterhek mérséklésében gondolkodott, hanem példátlan módon,
