Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. július 2. csütörtök - 145. szám - Az iskolai erőszak megszüntetése és megelőzése érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz):
399 Végül nagyon csöndben szeretném elmondani, és ebben tulajdonképpen egyetértek Ander Balázs képviselő úrral, hogy nagyon rossz irányba visszük el ezt a vitát, ha azt a metódust követjük, amit képviselő úr az imént is tett, hogy azt mondta, hogy van egy kisebbség és van egy többség, és aki azt gondolja, hogy ez vagy az a megoldás nem jó, aki azt gondolja, hogy így vagy úgy nem kellene csinálni, az ezt a kisebbség oldaláról a többség rovására gondolja. Szeretném jelezni, hogy ebben a kérdésben sem így van. Ha valaki azt gondolja, hogy az iskolaőrség nem jó megoldás, akkor nem egy kisebbség rovására gondolja, különösen nem az erőszakoskodókat védi - legyen ez teljesen világos, az erőszakoskodókkal szemben fel kell lépni -, legfeljebb azt gondolja - jól láthatóan egyébként a pedagógus-szakszervezetek és a pedagógusok egy jelentős részéhez is hasonlóan, ott nem tudom, hogy ki a többség, és nem a kisebbség -, azt tudom, hogy számos pedagógus és pedagógiai szakember szólalt meg az elmúlt időszakban, és mondta el azt, hogy ez nem egy jó eszköz ennek a problémának a kezelésére. (16.40) Én azt kérem tehát, hogy ne csináljunk kisebbség-többség kérdést olyan kérdésekből, ahol ez csak árt, és nem használ. Tudják, hogy ez miért veszélyes? Mert mindig önök mondják meg, hogy ki a többség és ki a kisebbség. Azzal az igénnyel lépnek föl, hogy azt, aki mást gondol, azt megbélyegezzék. És lehet, hogy ma, mondjuk, az előző vitában, a gyöngyöspatai romákon van a célkereszt, de majd lesz máson is, akiről önök úgy gondolják. Hol a migránsok, hol a Sorosszervezetek, hol az ügyvédek, hol a jogvédők. Mindig gyártanak egy ellenséget, és vele szemben harcolnak. Az iskolai erőszak ügye túl komoly ahhoz, hogy önök ezt ilyen politikai játszmákra használják. ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Horváth László képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport. Parancsoljon, képviselő úr! HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is jól akarok gazdálkodni a még rendelkezésre álló idővel, de azt szeretném mondani Hohn Krisztinának is, hogy egyrészt ez a téma nem nagyon osztja meg a közvéleményt, a közvélemény szerintem azért egyértelműen utasítja el az iskolai erőszakot. És hogy többet kell tenni, igaza van. Sok mindennel egyetértek abban, amit elmondott ön is, illetve jobbikos képviselőtársam. A soknál mindig van több, a jót azt meg mindig lehet jobban csinálni, amíg ember csinál valamit. Én csak arra hívtam fel a figyelmet, hogy ne tagadjuk el azokat a dolgokat, amik eddig megtörténtek. És ha van értéke, és szerintem ezen az úton, még ha vannak éles viták is, de maradjunk meg, beszéljünk őszintén, legyen bátorságunk őszintén beszélni a dolgokról! Igen, és legyen bátorságunk a többség… A helyzet az, hogy egyszerű matek, Arató képviselőtársam, egy iskolában is van többség, számtan! Többen vannak, és van a többségnek is joga, mert aki nem tanul, az a saját jövőjét éli fel. Aki meg másokat nem hagy tanulni, mert úgy viselkedik, az meg a mások jövőjét veszi el. Na, az a többség joga, amikor azt mondjuk, hogy nem lehet, nincsen joga arra semelyik tanulónak, hogy ő a beszólásával, az óra szétverésével, az agressziójával, az agresszív celebeskedésével másoktól elvegye a jövőt, másoktól elvegye a tanulási lehetőséget, másokat meghátrálásra kényszerítsen. Mert ahol erőszak van, ezt is megbeszéltük, onnan menekülés van. Aki tud, az menekül. Aki nem tud, az nagyon rosszul jár. És a vége egyébként a totális kudarc. Beszéltünk ilyen példákról is, hogy szépen kiürül az iskola, aztán utána bezárják. És mindenki rosszul jár. Nincsen nyertese ennek a játszmának. Én csak azt szeretném kérni, hogy igen, vigyük tovább ezt a vitát. Elmondtuk azt is, hogy ez egy komplex, összetett ügy. Számos eleme van. Azokat hoztuk ide a parlament elé, amelyek törvénymódosítást igényeltek.
