Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. július 1. szerda - 144. szám - Egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
237 kormány, hanem a nehéz örökség az, ami tény, abból egyre nagyobb problémát állít elő. Tehát ha csak az alsóbb rendű utakra gondolunk, jelenleg 17 ezer kilométernyi van a rossz és a nem megfelelő kategóriában, de a kormány nem ledolgozza ezt a problémát, mert évről évre egyre nagyobb lesz ez a szám, nagyobb lesz a százalék. És most is láthatjuk, hogy a jövő évi költségvetésben - az idei évhez hasonlóan - csak 400-500 kilométer felújítására van forrás. (14.30) Hogyan és mikor kíván a kormány szembenézni ezzel a problémával? Nagyon várom államtitkár úr válaszát vagy esetleg a kormánypárti képviselők válaszát, és majd még egy kérdésem lenne itt a szűkre szabott időkereten belül. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A következő felszólaló a Jobbik képviselőcsoportjából Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem ez az első olyan napirend, ahol az alapvetést és az irányvonalat úgy kell kijelölnünk, hogy nemzeti érdeket szolgál az, ami előttünk fekszik, vagy pedig NER- vagy idegen befektetői érdeket, netán multinacionális érdeket. Nyilván, az előző napirend esetében, amikor közszolgáltatásokat nyújtó társaságokról volt szó, akkor talán a multinacionális érdek kevésbé jelent meg, inkább a belföldön tapasztalható és tetten érhető oligarchaérdekek mutatkoztak, itt viszont azt látjuk, hogy az e-útdíj tekintetében egy folyamatos nemzeti önfeladás tapasztalható most már nagyon-nagyon hosszú évek óta. Bár a vállalati szegmens kapcsán és a különböző fuvarozókat és transzportcégeket illető vetületek kapcsán lenne nagyon sok gazdasági és szakpolitikai véleményem, mégsem erről szeretnék beszélni, hanem inkább a javaslathoz szorosabban hozzátartozó és a lakossági szegmenst is érintő dolgokról. Tehát: ha valóban az lenne Magyarországon a helyzet, hogy inflációkövetővé válik az e-útdíjak rendszere, és tényleg ezt minden évben betartatják, erről nem akarnak külön törvényt hozni minden áldott esztendőben, hanem szeretnék egy folyamatábra alapján ezt láthatóvá tenni, aztán az extrabevétel lecsapódna a magyar gazdaság érintett szegmenseiben, ott fejlesztések formájában a lakosságot és a közjót szolgálná, akkor úgy gondolom, mi itt nagyon jól el tudnánk vitatkozni a különböző szakmai részletkérdésekről, és akár még konszenzusra is tudnánk jutni, hiszen inflációval súlyozni egy ilyen összeget talán nem képezné akkora vita tárgyát, mint ha egy kicsit a mélyrétegeket megkapirgáljuk. Azt látjuk, hogy ebből a vitából megint a tipikus magyar élethelyzetek maradnak ki, tehát az egyszerű magyar emberek mindennapi problémái. Mondok egy példát: valaki a járványügyi veszélyhelyzet közepén nagy nehezen kap egy időpontot egy orvosi kezelésre, adott esetben nem a megyében található kórházba, hanem, mondjuk, egy specialistához, a fővárosba, és ide valakinek el kell hozni a beteg családtagot. Mit tesz ekkor? Igénybe veszi az autópályát, és vesz egy egynapos, 24 órás autópálya-matricát? Ugye, nincs olyan? Vesz egy tíznapost, egy kicsit több mint egy hétre szólót. Ha esetleg a családját szállítja vagy a családja számára kíván bármilyen közszolgáltatást igénybe venni, akkor tud venni egy hétvégére szóló, vagy mondjuk, családi matricát? Ugye, hogy értetlen szemlesütés megint csak a helyzet, merthogy nincs ilyen Magyarországon. Az a helyzet, hogy önök kifizettetnek magyar emberek tömegeivel igénybe nem vett szolgáltatást. A piacgazdaság alapfilozófiáját csúfolja meg az a rendszer, amiről beszélünk. Tehetik önök ezt inflációkövetővé, bármilyen machinációnak alávethetik, ettől a tény tény marad: olyan szolgáltatás után szednek be pénzt magyar emberek tömegeitől, amit azok a magyar emberek egész egyszerűen nem vettek igénybe, és olyan tömegeket tesznek ki ennek mindenféle szociális és társadalmi szempont figyelembevétele nélkül, akik a legsérülékenyebb csoportokhoz tartoznak. Tehát még egy olyan egyéni mentességi rendszer sem került 2010 óta bevezetésre, és legyünk korrektek, előtte sem, amely azokat a honfitársainkat mentesítené, akik esetében valóban nagyon sokat jelent az a néhány száz vagy néhány ezer forint.
