Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. június 29. hétfő - 143. szám - Bősz Anett (DK) - a miniszterelnöknek - „Hogyan jutottunk el idáig?” címmel - ELNÖK: - BŐSZ ANETT (DK): - ELNÖK: - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
120 Óvnám magunkat attól, hogy a magyar iskolarendszerről egy- vagy kétmondatos sommás véleményt alkossunk. Először is azért, mert Magyarországon ma a világ legmodernebb gyárai működnek, és nemcsak az autógyártásban, hanem az információtechnológiában is, de a világ szinte bármely iparágát mondhatnám. Ezeket a gyárakat Magyarországon azok a munkások működtetik - ezek robotizált gyárak, nem egyszerű dologról beszélünk, és ezeket a gyárakat ma Magyarországon azok a munkások működtetik -, akik a mi iskolarendszerünkből kerülnek ki. Ezeknek a gyáraknak nagy részét azok a magyar mérnökök és vállalatigazgatók vezetik, amely gyárak ugyan külföldi tulajdonban is lehetnek, de mégis a legtöbbnek magyar menedzsmentje van, akik a mi iskoláinkból, a mi óvodáinkból, a mi gimnáziumainkból és a mi egyetemeinkről kerültek ki. Tehát szeretném világossá tenni, hogy a magyar oktatás teljesítményének megítélése nem lehet fehér vagy fekete. Nem lehet azt mondani, hogy rossz egy országnak az iskolarendszere, amely a világ legmodernebb technológiájú gyárait képes működtetni teljes felelősséggel Magyarország területén. Ezért több megbecsülést szeretnék kérni öntől is, meg más, az oktatási rendszerrel kritikusaktól is, amikor az oktatási rendszerről, a diákokról és különösképpen a pedagógusokról van szó, mert ezeket a kiváló munkásokat és mérnököket a mi pedagógusaink képezték ki. Ettől még jogos az a kérdés, amit - ha ezt elfogadja, akkor egyszerűbbé válik a helyzet - ettől függetlenül tesz fel, amely arról szól, és itt ne kerülgessük a forró kását, hogy a legrosszabb anyagi helyzetben lévő családokból érkező diákokat, akik egyébként gyakran cigány diákok, miért nem sikerül integrálnunk az oktatás normális rendjébe. Küszködünk ezzel a problémával. Én csak azt tudom mondani, hogy ha nincs egy világos, egyértelmű, fegyelmezett, jól vezetett, keménykezű iskolaigazgató által irányított pedagóguskar és iskola, akkor ezekben az iskolákban nem lehet rendet tartani. Az állapotok elvadultak, számos helyen szükséges iskolaőrséget bevezetni, és ha kell, akkor bizony fizikai erőt alkalmazva is a magukról megfeledkező diákokkal szemben meg kell védenünk a többi diákot és meg kell védeni a pedagógusainkat is. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Megköszönöm miniszterelnök úr válaszát. Viszonválaszra megadom a szót. Parancsoljon! BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszterelnök úr, én korábban is értettem az önök érveit, éppen ezért érvelek amellett, hogy az idevezető út is rossz volt, de a kihívásra adott válaszuk is rossz most. Még egyszer mondom, az, hogy gumibottal és gázspray-vel reagáljunk az iskolai erőszakra egy olyan társadalmi közegben, ahol egyébként a meg nem hallgatásból és a több évtized alatt felgyülemlett meg nem értettségből eredő társadalmi feszültségek jelennek meg, ezzel kapcsolatban még egyszer visszautalnék a pedagógiai szakszolgálatok kiüresítésére, illetve arra, hogy nem voltak jól finanszírozva, ezért nem kaptak segítséget a pedagógusok abban, hogy kezelni tudják az integrációs folyamatokat. A célfüggvény rendben van, az nincs rendben - s itt behoznék még egy témát egészen röviden -, hogy nagyon aggódnak például az autista gyermekek szülei, hogy amikor ezek a gyerekek rohamot kapnak, nem fognak-e velük szemben fellépni az iskolaőrség tagjai. (Zaj a kormánypárti oldalon.) Higgye el, miniszterelnök úr, nagyon sokakkal beszéltem, akik emiatt aggódnak. Én megköszönöm, ha ön megnyugtat a válaszában. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Viszonválasz illeti meg a miniszterelnök urat. Miniszterelnök úr, öné a szó. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Azt hiszem, van, amiben egyetértünk, kár, hogy a lényegben nem. De amiben egyetértünk, az sem lényegtelen. Mert ha jól értem, amit ön mond, vagy legalábbis ha jól gondoltam az ön elképzeléseit a szavai mögé, akkor abban egyetértünk, hogy a fölzárkózás a cigány és nem cigány, de
