Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 12. péntek - 140. szám - Magyarország 2021. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
4154 kiemeltnek tekintett beruházásra, és az ez után befizetendő helyi- vagy iparűzésiadó-bevétel már nem az érintett, adott esetben és véletlenül ellenzéki vezetésű önkormányzatnál landol, hogy aztán megvalósítson belőle kötelező vagy nem kötelező feladatokat, hanem jellemzően a véletlenül mindenhol vegytiszta fideszes vezetésű megyei önkormányzatok kapják meg azt a jogot, hogy diszponáljanak bizonyos összegek felett. És az ilyen múltbéli tapasztalatok alapján engedtessék meg, hogy kicsit sanda szemmel vizsgáljuk ezeket az előterjesztéseket. Itt is azt látom, hogy a „Modern városok” programmal piacgazdaság-párti képviselőként alapvetően tudnék szimpatizálni, tehát nehogy azt higgyék, hogy a kákán a csomót keresem, de ahogy önök ezt kivitelezték és foganatosították, azzal viszont nem tudok szövetséget kötni, és nem is szeretnék nagyon közösséget vállalni. Amikor itt az jelenik meg, hogy a megyei önkormányzatokról jó szándékkal elmondják, hogy eddig kicsit légüres térben voltak, de most majd a fejlesztési lehetőségeik mennyire terebélyesednek, szélesednek, akkor ez a gyanú, ez a gyanakvás igenis megmarad bennem, és nagyon-nagyon nehéz lenne eloszlatni azt. Azt is látjuk időközben, hogy a költségvetési tervezés és a költségvetést megalapozó csomag tervezése is egyfajta termelési jelentéssé alakult az utóbbi években, ahol mindenféle szakmai alapvető irányelvet már figyelmen kívül hagy Magyarország kormányzata. A költségvetési tervezés alapja lenne az n-1, n-2 szabály alkalmazása, az előttünk fekvő csomagokban a nyoma sincs annak az összevetésnek, ami az előző évekkel összehasonlíthatóvá tenné a költségvetési számokat, terveket. Most már úgy fogad el költségvetést Magyarország Kormánya a parlamenti többségének köszönhetően, hogy zárszámadással nem rendelkezik, tehát halvány fogalma nincs az előző időszak terveinek megvalósulásáról. Már nem beszélnek államtitkárok, miniszterek az állami vagyonról, illetve a nemzeti vagyonról, legalábbis, Fónagy államtitkár úrra nézek, ő más viták során szokott, tehát a korrektség jegyében azért jegyezzük meg azt, hogy igen, elő szokott ez kerülni közöttünk, csak most a költségvetési, az azt megalapozó vita során a nemzetközi szakirodalom által elvárt ismérv az, hogy az állami vagyonról, annak gyarapításáról vagy rosszabb időszakokban karcsúsodásáról azért legyen elérhető ellenzéki és kormánypárti képviselők számára is egyfajta kimutatás. Itt ez nem jelenik meg. Tehát azt látom, hogy az idézőjeles szakmaiság hátra került valahova a sufniba, és bizony, sokkal inkább termelésijelentés-szerűek ezek a viták, ahol egyébként egy dermesztő demográfiai tél közepette, amikor továbbra is egy kisvárosnyival vagyunk kevesebben évente, akkor elmondják kormánypárti képviselőtársaim, hogy ők trendfordulót látnak, és ők azt látják, hogy a gyarapodás felé fordul Magyarország népesedési téren. Aztán ezt a kormányközeli sajtótermékekben, vezércikkekben szintén kormányzati támogatott szerkesztők megírják, és képesek leírni azt, hogy Magyarország a gyarapodó nemzetek közé lépett lélekszám tekintetében, amikor el kell mondjuk, eddig négy olyan esztendő volt, amikor 90 ezer alatt volt az élveszületések száma Magyarországon, hosszú történelmi korokra visszatekintő módon. Akár a trianoni tragédiáig visszatekinthetnénk, hogy mikor volt ennyire alacsony a születések száma, és nem fogunk találni ilyen éveket. Az ötödik olyan esztendő, amikor 90 ezer alatti adat várható, az a tavalyi, amelyről nincsenek adataink, és nyilván az idei sem néz ki sokkal jobban; az első négy hónapról vannak adatok, ezek itt vannak előttem, az első négy hónap tekintetében 29 280 gyermek jött világra. Láthatjuk azt, hogy lehet találni még rosszabb éveket, és találok én 2010 óta még gyengébb éveket, de ha ezt a januártól áprilisig vonultatott adatot felszorzom a hónapok számával, akkor az jön ki, hogy sajnos még mindig nagyon-nagyon messze vagyunk a vágyott, évente százezer megszületett gyermektől, és eközben nem csinál semmit a kormány a kivándorlási spirállal, a lakhatási kataklizmát nem kezeli, tehát még tragikusabb hónapok várhatók. Az bizonyos, a statisztika alapján leszögezhető, hogy az utóbbi tíz évben a Kárpát-medence magyarsága mintegy egymillió fővel karcsúsodott, ennyi a fogyásunk, és ekkora a kivándorlás aránya összességében, és itt, a csonkává tett Magyarországon egy kisvárosnyi lakossággal vagyunk kevesebben évente, de az elszakított országrészekre is sajnálatos módon ez igaz.