Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 8. hétfő - 136. szám - Horváth László (Fidesz) - az emberi erőforrások miniszterének - „Milyen további intézkedéseket tervez a kormány az iskolai erőszak visszaszorítása érdekében?” címmel - HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
3528 HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt időszakban joggal és indokoltan sokkolták a közvéleményt azok a híradások, beszámolók, videofelvételek, amelyek közösségi oldalakon jelentek meg, és mind-mind az iskolai erőszakról szóltak, aminek áldozatai minden esetben védtelen, kiszolgáltatott tanárok és diákok voltak. Széles az elutasítottsága ennek a jelenségnek, olyan széles, mint amilyen széles az egyetértés abban, hogy az emberi méltósághoz minden tanárnak és minden diáknak joga van. Mint ahogy azt is támogatja a többség, hogy minden tanárnak és diáknak joga van biztonságban lennie az oktatási intézményben, joga van nyugodtan tanítani, és joga van a diáknak nyugodtan tanulni. Ezeket a jogokat az államnak biztosítania kell, és szükség esetén keményen és határozottan meg is kell védenie. Az iskolában nincs és nem is lehet helye az erőszaknak, mert ahol erőszak van, ott sem tanítani, sem tanulni nem lehet. Abból az iskolából, ahol erőszak van, aki teheti, elmenekül, kihátrál, és előbb-utóbb az iskola fenntartása, léte kerül veszélybe. Erre a káros folyamatra mutatott rá szemléletesen Gyöngyöspata példája, ahol a helybeli gyerekek többsége ma már nem a saját iskolájába jár, nekik minden reggel más településre kell menni. Igazából ők és a családjaik fizetik meg az erőszak árát ott, azon a településen, ők az igazi vesztesek, meg az a település, amelyik egyébként elveszíti gyerekeinek többségét. A többség azt sem érti, hogy mindezek után miért van az, hogy azok kapnak milliókat bírósági ítélet következtében, akik erőszakosak voltak, vagy akik akár több száz vagy több ezer órán keresztül kerülték az iskolát. Mit tesz a kormány az iskolai erőszak visszaszorítása, megszüntetése érdekében? Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak. Parancsoljon, államtitkár úr! DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, mindenki beláthatja, hogy semmi keresnivalója az iskolában az erőszaknak, nem beszélhetünk soha erről az iskolák falain belül. Éppen ezért a kormánynak fel is kell lépnie minden hasonló esetben. Egyrészről fel kell lépnie azon diákok érdekében is, akik ott békés körülmények között szeretnének tanulni. Hogyha az osztályteremben nincsen rend, ha nem hallgatnak a diákok a tanárra, akkor képtelenség, hogy ott oktató-nevelő munka folyjon, és ennek az egész osztály, az összes diák issza meg a levét. Tehát éppen ezért szükség van ezekre az intézkedésekre, mert akik iskolába járnak, ott tanulni szeretnének, figyelnének a tanárra, megtanulják a leckét, megcsinálják a házi feladatot, nem lehetséges, hogy mások, akik agresszívan lépnek fel velük szemben vagy a tanárral szemben, azok miatt ellehetetlenüljön az ő tanulásuk. És természetesen szükség van azok miatt is, akik maguk az iskolában agresszíven, támadólag viselkednek, vagy akár tanárokat fizikailag bántalmaznak. Ez elfogadhatatlan, egy tanárra tisztelettel kell tekinteni. Mindannyian nagyon sokat köszönhetünk a tanárainknak, abban, hogy olyan emberek lettünk, amilyenek lettünk, a családunk után a tanárainknak van a legnagyobb szerepe. Tehát mindent meg kell tenni a tanárok biztonsága érdekében; nemcsak az anyagi biztonság érdekében, amit az idei 10 százalékos pedagógusbér-emelés és az iskolaigazgatói béremelések jelentenek, hanem a fizikai biztonság érdekében is. Ezért fontos egyrészt az iskolaőrség felállítása, másrészről fontos a büntető törvénykönyv szigorítása, hogy szigorúbban büntetendők azok a cselekmények, amelyet akár az iskolában tanuló diákok követnek el a pedagógusokkal szemben. És nyilvánvalóan itt nemcsak a diáknak, hanem a szülőknek is felelőssége van, tehát szigorúbban kell venni azoknak a szülőknek is a felelősségét, akik az iskoláztatási támogatást a gyermek után felveszik, de nem arra nevelik a gyereket, hogy az
