Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 4. csütörtök - 135 / 2. szám - A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK:
3432 Itt volt korábban egy számomra egészen érthetetlen oda-vissza levelezés az EMMI parlamenti osztályával a részemről, ugyanis az elején úgy jelent meg, hogy a hátrányos helyzetű diákok kikerülnek ebből, és csak a halmozottan hátrányosak maradnak benne - ezt Arató képviselőtársam is érintette. Ma kaptam egy választ pont az EMMI-től írásban ezzel kapcsolatban, és még mindig nem értem, hogy mi a helyzet. Elképzelhető, hogy a Hiller miniszter úr alatti gimnáziumi rendszer miatt nem értem, mert nem tanítottak meg kellően magyar nyelvet értelmezni (Derültség az ellenzék soraiban.), de remélhetőleg ez nem így van, úgyhogy örülnék, hogyha szóban elmondaná (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.), hogy akkor a hátrányos helyzetű diákoknak is megmarad-e, és nem csak a halmozottan hátrányos helyzetű diákokra vonatkozik majd ez az ingyenes művészetoktatás. Annak nagyon örülök, hogy az oktatási kormányzat most egyáltalán foglalkozik az SNIoktatással, ezzel nagyon keveset foglalkoztak az elmúlt időszakban. Ugye, az a helyzet, hogy egy nagyon erős kettősség van ezen a területen Magyarországon: az egyik az, hogy van egy, amúgy az Európai Unió által elvárt kérés vagy irányelv arra, hogy a lehető legnagyobb arányban legyen integrált oktatás Magyarországon - amikor a gyermeknek az állapota ezt lehetővé teszi -, és egyszerre van az, hogy Magyarországon a megyék több mint a kétharmadában az integrált oktatásnak semmilyen feltétele nincsen meg. Nagyon sok olyan oktatási intézmény van - ezt biztosan tudja az államtitkár úr is -, amelynek az alapító okiratában benne van, hogy SNI-s diákokat fogad, akár ennél részletesebben is benne van ez, ehhez képest ennek semmilyen konkrét feltétele nincs meg, egy pihenőszoba sincs, és arról ne is beszéljünk, hogy pedagógiai szakasszisztensekből, mondjuk, hány van konkrétan állásban egy ilyen iskolában, mert a válasz a lehető legtöbbször az, hogy nulla. Az a helyzet, hogy az integrált oktatás egy nagyon jó dolog lenne, de jelenleg az integrált oktatás tulajdonképpen azt jelenti, hogy az SNI-s diákokat berakják a többségi oktatásba, úgy, hogy semmilyen pluszsegítséget nem kapnak, és utána ezek a gyermekek - erről volt korábban, az előző ülésszakban egy vita - nagyon sokszor magántanulói, vagy - mert azóta ezt a státuszt már átneveztük - más módon kerülnek ki a közoktatásból. Azt akarom tehát elmondani, hogy a művészetoktatás egy jó előrelépés, de arra kérném az államtitkárságot, hogy az SNI-oktatás területén kicsit jobban figyeljen oda arra a valódi folyamatra, amely Magyarországon zajlik. Arató képviselőtársam szintén említette, hogy a legutolsó mikori, azt hiszem, akkor már nyolcéves az az adat, amely a gyógypedagógus-hiányra vonatkozik a magyar oktatásban. Most arról nem akarok beszámolni, hogy az elmúlt három évben szerintem különböző, Kafka A per című könyvének az ilyen oldalain kellett átmenni, hogy az ember bármilyen adathoz jusson, hogy hány gyógypedagógus dolgozik egy tankerületben. Amúgy szeretném jelezni az államtitkár úrnak, ha már egy kicsit ilyen panaszládának használom ezt a felszólalást, és szintén Arató képviselőtársamhoz hasonlóan, más ügyben, de ugyanaz a jogi formula történt, hogy azt hagyják abba, hogy kikérünk egy adatot az EMMI-től, majd azt mondják, hogy a tankerület birtokolja az adatot, majd a tankerület azt mondja, hogy ő nem tárol ilyen adatot, és kérjük ki a Klebelsberg Központtól, tehát a KLIK-től, majd a KLIK azt mondja, hogy az EMMI tudja kiadni. Ez a magyar bürokrácia egy mondatban, hogy meg lehessen tudni, hogy például egy megyében, mondjuk - felteszek egy kérdést - Vas megyében hány gyógypedagógus és hány gyógypedagógiai szakasszisztens van foglalkoztatva. Míg erre az ember választ kap, az két-három év, és addigra az adat már hároméves. Tehát ha ebben tudna valamit tenni, ha már így lehetőségünk van beszélni, az tökéletes lenne. Az a helyzet, még az SNI-s oktatásra visszatérve, hogy akármit lehet ingyenessé tenni, akármilyen oktatási formát, és ez egy jó dolog, de ameddig nem lesznek megfizetve azok az emberek, akik ezt az oktatást végzik, tulajdonképpen nem fogjuk elérni a kívánt eredményt. Magyarországon a gyógypedagógusok annyira alulfizetettek, hogy maguknak a gyógypedagógusokat képző intézményeknek a felmérése alapján tízből nyolc gyógypedagógus, miután megszerzi a végzettséget, a magánpiacon helyezkedik el, és nem az állami rendszerben. Ha a kettőt tudná valahogy vegyesen csinálni, és ennek amúgy ki lenne alakítva a jogi struktúrája, az is egy előrelépés
