Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 3. szerda - 134. szám - A rozsdaövezeti akcióterületek létrehozásához szükséges intézkedésekről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára:
3325 ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Böröcz László képviselő úrnak… (Böröcz László nemet int.) Nem kíván szólni a képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Akkor ismételten megkérdezem, kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével az adott napirendi pont keretében. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok, az általános vitát lezárom. Megkérdezem államtitkár urat, kíván-e válaszolni. (Dr. Orbán Balázs: Igen.) Igen. Államtitkár úr, öné a szó. DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak nagyon röviden. Tehát abban a vitában egyetértés mutatkozott, hogy ezekkel a barnaövezetekkel, rozsdaövezetekkel való foglalatoskodás, amelyek egyébként az urbanizáció, a városiasodás, a technológiai fejlődés miatt olyan helyzetbe kerültek az elmúlt egy évszázadban vagy pár évtizedben, amilyen helyzetbe kerültek, tehát ezeknek a területeknek a városi életbe való visszakapcsolása olyan közérdek, ami miatt a törvényalkotás indokolt lehet. Ezen területek városi életbe való visszavezetése mellett számos érv szól, ezek ugyanis nem a város peremterületein helyezkednek el, nem az agglomerációban helyezkednek el, hanem egyébként általánosságban közlekedési és egyéb szempontból a városhoz közeli szöveteken. Túlnőtt rajtuk a város, ezért ezek valójában kihagyott ziccerek, kiaknázatlan lehetőségek. Mindenhol a világon azt látjuk, hogy ezekre a területekre speciális szabályokat alkot a jogalkotó, illetve speciális ösztönző mechanizmusokat próbál kialakítani, amelyeknek a segítségével az ezeken a területeken történő beruházásokat támogatni tudja. Ebben az általános helyzetképben a koronavírus-járvány adott még egy csavart a történetnek, ugyanis kulcsfontosságú, hogy az építőiparnak és a gazdasági növekedésnek egy lökést tudjunk adni, amire szintén - amint az itt elhangzott - alkalmas a javaslat. Itt különösen és még egyszer aláhúznám az áfacsökkentési elképzeléseket. A vitában többször elhangzott, kicsit a kormány társadalompolitikai célkitűzéseire reagálva, hogy hogyan is áll a bérlakáshelyzet. A kormány álláspontja az első perctől, 2010-től kezdve világos: mi nem szeretnénk bérlőket, mi tulajdonosokat szeretnénk. Ezért aztán olyan megoldásokat támogatunk, és a lakáshoz jutási politikánk középpontjában is ez áll, amely tulajdonhoz juttatja az embereket, nem pedig egy hosszú távú bérleti viszonyba kényszeríti be. Ráadásul a demográfiai célkitűzéseinkkel összefüggésben ezeket a programokat úgy szeretnénk megvalósítani és úgy is valósítjuk meg, az egyébként nemzetközi összehasonlításban is kifejezetten komoly és jó lehetőségek úgy állnak rendelkezésre, ha ez még a családalapítással és gyermekvállalással is összefügg. Önmagában mind a lakáspiaci, mind a bérleti árak kérdése - most közgazdaságtani alapvetéseket fogok mondani - keresleti-kínálati görbén alapul. Nyilván befolyásolja a kereslet, ezzel kapcsolatban is a vírus, meg a fiatalok lakáshasználati attitűdjei komoly tényezőként jelennek meg. Az általuk rendelkezésre álló jövedelem, tehát az átlagbérszint is fontos ebben, de ami még fontosabb, az a kínálati oldal. Ugyanis azzal, hogy ezeket a beruházásokat támogatni tudjuk, ezek a beruházások lakásokat hoznak létre, tehát a kínálat emelkedik, aminek önmagában egy árcsökkentő vagy árnövekedés-fékező hatása lesz, teljesen függetlenül attól, hogy az állam az önök által követelt módon hatósági eszközökkel beavatkozik-e vagy nem. Mi nem akarjuk, hogy az állam hatósági eszközökkel beavatkozzon, mert azt gondoljuk, hogy a piacgazdaság követelményeinek kell érvényesülni. Csárdi képviselő úrral hosszan próbáltunk vitatkozni a dolognak arról a leágazásáról, hogy most itt olyan területekről van-e szó, amelyek szennyezettek és ezért más típusú kezelést igényelnek, vagy olyan területekről van-e szó, melyek nem szennyezettek és ezért könnyebb figyelmet, kezelést igényelnek, és könnyebb elindítani a beruházásokat is. Csárdi képviselő úr azt állítja vagy attól fél, hogy csak az első típusú területekről van szó, tehát amelyek szennyezettek, teljesen jogosan veti fel, hogy ez esetben rekultivációnak kell először következni, amelynek nagyon komoly forrásigénye van
