Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 3. szerda - 134. szám - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK: - VARJU LÁSZLÓ (DK): - ELNÖK: - KÓSA LAJOS (Fidesz):
3167 kedvezményes áron, annak egyébként az illetéke meg 18 millió forint, és egyáltalán nincsen mobilizálható vagyonuk, amiből ezt ki tudják fizetni. Na, most pont ezeknek az embereknek kedvez. Ők nem tudják megfizetni, a nyugdíjas nem tudja megfizetni azt a méregdrága ügyvédet, aki majd megvariálná, hogy hogy lehet ezt kijátszani. Tehát ha van javaslat, ami egyébként tipikusan nem a gazdagok számára fontos, hanem azoknak az átlagembereknek, akiknek magas értékű vagyona van, de a készpénzvagyonuk meg a mobilizálható vagyonuk kevés, az pont ez a javaslat. Ezért az az értékhatár, amit Varju László felvetett, az ebben az értelemben értelmetlen. A 600 millió forintos lakásban lakó budai polgár meg tudja fizetni, akármennyi az értékhatár, azt az ügyvédet, aki meg fogja oldani, hogy neki ne kelljen 18 százalékos illetéket fizetni, a szegény ember meg nem tudja ezt megoldani a 40 millió forintos békásmegyeri lakására. Tehát én végiggondoltam ezt az értékhatár dolgot, és ezért ezt értelmetlennek tartom. Ugyanakkor a politikai és a társadalompolitikai üzenete meg azért rossz, mert mit üzen? A testvéri kapcsolatokat az állam nem egy minőségben kezeli, más minőségű testvéri kapcsolatokat lát ott, ahol 25 millió forintnál nagyobb egyébként az ajándéktárgy vagy az örökösödési eljárásnak a tárgya, és más minőséget lát ez alatt. Ez szerintem nem jó üzenet. Tehát ilyen értelemben sem elfogadható, és amúgy értelmetlen. Még az áfáról szeretnék csak annyit mondani, hogy való igaz, a Fidesz adópolitikája nagyon jelentősen eltér a szocialista-baloldali kormányok adópolitikájától. Ugyanis mi alapvetően a forgalmi adókra helyezzük a hangsúlyt, a szocialisták pedig alapvetően a jövedelem típusú adókra helyezték a hangsúlyt. (Varju László: Erről beszélünk!) A jövedelem típusú adókkal viszont az volt a probléma - mielőtt Varju képviselő úr nagyon elégedetten megpödörné a nem létező bajszát (Varju László: Abszolút egyetértek!) -, hogy nézzük meg azokat a jövedelmi adókat, amiket a szocialista kormányok produkáltak. Kik fizették? Milyen mennyiségben? Nyilván azt hangsúlyozza most is az összes progresszív adót követelő, tehát többkulcsos adórendszert követelő képviselő, hogy fizessenek a gazdagok, tehát a legmagasabb adókulccsal a gazdagoknak kell adózni. A szocialista politika azt eredményezte, hogy Magyarországon, amikor többkulcsos adó volt, akkor az adózók többsége a legmagasabb kulccsal adózott, ami ezek szerint akkor azt jelenti, hogy a társadalom nagyobbik része a gazdagok közé tartozik, ami nyilvánvalóan nem igaz. Még kiábrándítóbb a progresszív adórendszernek az a bájos vonása, à la szocialista adópolitika, hogy az adó-, az összes személyijövedelemadó-bevétel 80 százalékát a személyi jövedelemadót fizetőknek a 30 százaléka fizette be, és ennek a 30 százaléknak több mint a fele közalkalmazott volt. Tehát látszik ezekből az adatokból, hogy a progresszív adózás teljesen abszurd helyzetet eredményezett Magyarországon, ezzel szemben a mi adóelképzelésünk a jövedelemadókat tekintve is azon alapul, hogy egy kulcs van, de a gazdagabbak, magasabb jövedelműek szükségszerűen többet adóznak, mint az alacsonyabb jövedelműek. Számoljuk ki! Egykulcsos 15 százalékos adó van, 100 forintot keresek. Mennyit fizetek utána? 15 forintot. 1000 forintot keresek. Mennyit fizetek utána? 150 forintot. Vajon a 15 több vagy kevesebb-e, mint a 150? És vajon a 100 forintot kereső a szegényebb vagy gazdagabb, vagy az 1000 forintot? Tehát az általános iskola második osztályában ezt meg tudják érteni a gyerekek, hogy igen, ezek szerint a gazdagabbak többet fizetnek, mint a szegényebbek. Ellenben van ennek az egykulcsos adórendszernek egy óriási előnye, szemben a szocialisták által üzemeltetett progresszív adórendszerrel, hogy nem okozza azt a mérhetetlen abszurditást, hogy az adójövedelmek döntő többségét az adózóknak a töredéke fizeti, mert úgy működött az adórendszer, hogy azt nagyon könnyen ki lehetett cselezni, hogy mondjuk, ilyen finoman fogalmazzak. Áfaügyben még egy apróságot hadd mondjak! Fog rá emlékezni Mesterházy Attila, hiszen ő vezette az MSZP áfakommandóját, hogyha valaki még emlékszik erre. Abban az esetben, hogy ha az áfacsökkentés a kereskedő és a végfelhasználó vagy vásárló között van, akkor magyarországi tapasztalat, hogy az áfacsökkentés nem jelenik meg a vásárlóknak a zsebében, hanem a kereskedőket támogatja. Ezt kipróbálták önök, hiszen amikor csökkentette Gyurcsány Ferenc, bemondta a
