Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. február 25. kedd - 108. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik):
287 Tisztelt Képviselő Asszony! Amikor önök kormányoztak Magyarországon 2010-ben, akkor Magyarországon a nők foglalkoztatási rátája 54 százalék volt, míg az uniós 62. Nyolc százalék különbség volt az uniós és a magyar szint között. Most a magyar 66,8, az uniós 67,4. Egy százalékra olvadt. Tehát volt egy 8 százalékos különbség, most van egy 1 százalékos különbség az uniós női foglalkoztatási ráta és a magyar női foglalkoztatási ráta között. Körülbelül egynyolcadára csökkent a különbség az uniós és a magyar női foglalkoztatási szint között. Ez több intézkedésnek is köszönhető. Egyrészt a gazdaság élénkítésének is, de több más lépésnek is. Ha megnézi ön, hogy a három év alatti gyermeket nevelő nők között hogy nőtt a foglalkoztatottság, ott is 5 ezer fős növekedést láthat, vagy a három- vagy többgyermekes édesanyák között is 13,5 ezrest. Ha megnézi ön, hogy mennyi volt 2010-ben az egy gyermeket nevelő nők foglalkoztatási szintje, az 65 százalék volt, most ez 72,3. Aki két gyermeket nevel, 64,8 volt, most ez 72,6. A három- vagy többgyerekeseknél 37,1-ről 52,4 százalékra emelkedett a foglalkoztatás szintje. És mint ahogy említettem önnek, közben szépen olvadt a férfiak és nők közötti bérkülönbség. Ha megnézi a vezető beosztásokat, itt erre ön is utalt, hogy több a férfi vezető beosztásban, mint nő. Ebben önnek igaza van, hiszen ha az uniós szintet nézzük, akkor a vezetők körülbelül egyharmada nő, 34 százalék az Unióban. Mennyi ez Magyarországon? 39. Jobban állunk ebben, mint az uniós átlag, tehát sok ország, az uniós országok többsége Magyarországról e téren példát vehetne, hogy Magyarországon a magyar emberek szemlélete nyomán magasabb a női vezetők aránya, mint az uniós átlag, és a fizetési különbségek tekintetében is jobban állunk, mint az Európai Unió. Sőt, még abban is közelebb állunk egy magasabb számhoz, ha megnézi, hogy a gyermekek gondozásából és a házimunkából mennyi férfi veszi ki a részét. Az Unióban ez 68 százalék, nálunk 70, tehát több férfi veszi ki a részét a gyermeknevelésből és a házimunkából, mint az Unióban. Kérem, ne csak ostorozza a magyar embereket, hanem néha ismerje is el a teljesítményüket! Amikor viszont a nők javára intézkedéseket hozott itt a parlament, önök, a Magyar Szocialista Párt és az ellenzéki pártok ezt nem támogatták. Önök nem támogatták a „nők 40”-et, amely pontosan a nők számára kedvezőbb nyugdíjbavonulási lehetőségeket teremtett. Önök nem támogatták a családvédelmi akciótervet, amely pontosan a jövedelemkülönbségeket csökkenti azáltal, hogy a négygyermekes anyák személyi jövedelemadót nem kell hogy fizessenek életük végéig, magyarul ennyivel emelkedik a nettó fizetésük, és tovább csökken a férfiak és nők közötti bérkülönbség. Miért nem támogatják ezeket a nőket támogató javaslatokat? Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! „Hogyan lehetnénk méltóak a kommunista diktatúra áldozatainak emlékéhez?” címmel a Jobbik képviselőcsoportjából napirend előtti felszólalásra jelentkezett Balczó Zoltán képviselő úr. Öné a szó, képviselő úr. Parancsoljon! BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozatában döntött arról, hogy minden évben megemlékezik a kommunizmus áldozatairól. A kommunizmusnak a maga népboldogító ideológiáját hirdetve csak itt, Kelet-KözépEurópában egymillió áldozata volt, ennyien vesztették az életüket, és áldozatok azok a további milliók, akiket testileg, lelkileg nyomorítottak meg, vagy derékba törték életpályájukat. Az országgyűlési határozat azzal a szándékkal született, hogy - és itt idézem annak indoklását -: „A XXI. századba átlépve szükséges a magyar történelem elmúlt ötven évét, melyet a kommunizmus árnyékolt be, lezárni.” Nos, ez a lezárás nem sikerült. Annak ellenére sem, hogy a 2011-ben elfogadott Alaptörvény kimondta, nem tekinthető elévültnek a pártállam érdekében vagy egyetértésével a kommunista diktatúrában elkövetett súlyos bűncselekmények büntethetősége. Ma egyébként a Kádár-rendszerről kezdenek úgy beszélni, hogy az ’56 utáni megtorlást elfelejtve, az egész időszakot egy gulyáskommunista rendszernek állítják be, elhallgatva azt, hogy az 1963 utáni úgynevezett puha diktatúra is hány embert küldött börtönbe, nyomorított meg lelkileg,
