Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. február 25. kedd - 108. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár:
288 tört ketté életpályákat. És amikor azt mondom, hogy ez a lezárás a mai napig nem történt meg, nem csupán a büntetőügyek elenyésző számára gondolok, hanem arra, hogy a kommunizmus még élő áldozatai vagy az áldozatok leszármazottai nem kapták meg az erkölcsi elégtételt sem, a bűnösök nagy része névtelen maradhatott. (9.50) Magyarországon a rendszerváltás után nem született megnyugtató megoldás a pártállami iratok megismerésére, miközben a szocialista utódállamok többségében ezt a kérdést megoldották. És ezen a 2010-ben kétharmados többséget szerzett Fidesz-kormány sem változtatott érdemben. Az ügynökakták teljes körű megismerésére, nyilvánosságra hozatalára változatlanul nincs mód. Így nem tudhatjuk meg, hogy akár a mai vezető pozíciókban kik a titkosszolgálati múlttal terhelt személyek, mert az, hogy lehetnek, tudjuk, van rá példa. A 2010 utáni kormány egyik államtitkáráról bebizonyosodott, hogy a rendszerváltás előtt III/II-es operatív tisztként dolgozott. Az erkölcsi elégtétel nem bosszút igényel, hanem nyilvánosságot: váljanak ismertté, nézzenek szembe tetteikkel a kommunizmus nevében bűnöket elkövetők. Lehet-e bűnbocsánat? Ez elsődlegesen személyes döntés kérdése, de igen, szerintem lehet, ha a bűnök elkövetője őszinte megbánást tanúsít. De az elfogadhatatlan, hogy egykori ügynököket, besúgókat piedesztálra emelünk. Amint az ismertté vált, február 28-án a Magyar Filmakadémia Egyesület a Nemzeti Filmintézet támogatásával életműdíjjal szándékozik jutalmazni Szabó István filmrendezőt. Egy életműdíj nem csupán az alkotásokról szól, hanem a díjazott egész életpályájáról. Köztudott, hogy Szabó István a Kádár-rendszer besúgója volt, akinek az ügynökmúltját már 14 évvel ezelőtt, 2006 januárjában leleplezte a magyar sajtó. Szabó István ügynöki tevékenysége során számos terhelő adattal segítette a kádári megtorlást, és a mai napig nem kért bocsánatot. A 2006-os filmszemlén Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök a színpadon magához ölelte, és megtapsoltatta a közönséggel Szabó Istvánt. Ennek megvan a logikája. A kommunista ifjúsági szervezetben a rendszerváltás előtt magas pozíciót betöltő Gyurcsány Ferenc akár még fel is nézhetett a Kádár-diktatúrát nálánál is elkötelezettebben szolgáló Szabó Istvánra. De az végképp érthetetlen, hogy a mai rendszerben az egykori ügynök életműdíjban részesülhet. (Tordai Bence: Orbán Viktor…) A felszólalásom címében feltett kérdésre a válaszom: akkor leszünk méltóak a kommunizmus áldozatainak emlékéhez, ha az ügynökök, a besúgók és az ő titkosszolgálati aktáik szelektálás nélkül megismerhetők lesznek, a bűnösök és tetteik nyilvánosságra kerülnek. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik, az LMP és a Párbeszéd padsoraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Képviselő úr napirend előtti felszólalására a kormány nevében Völner Pál államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó. DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ahogy helyesen említette, 2000ben éppen az Orbán-kormány tette a kommunizmus áldozatainak emléknapjává ezt a mai napot, és valóban egy olyan parlamenti eseményhez kötötte, ami a nemzeti szuverenitás megtiprását is jelentette, nem csak annak az osztályharcnak a belépőjét, ami aztán az elkövetkezendő évtizedekben, hogy úgy mondjam, elnyomorította a magyarságot. De visszanézhetünk régebbre is, hiszen magával a vörösterrorral, a kommunizmussal sajnos már 1919-ben megismerkedett az ország, amikor Návay elnök urat az Országgyűlés részéről szintén a vörösterror áldozataként végezték ki. Tehát ebben a Házban is mindig van alkalmunk meghajtani a fejünket az áldozatok emléke előtt. És ha arról beszéltünk, hogy terror, ha a kommunistákról beszélünk, akkor ’19-ből is a sortüzek juthatnak az eszünkbe, a Lenin-fiúk rémtettei, a parasztság, a vasutasok, az értelmiség, a polgárság ellen elkövetett gaztettek. De ugyanígy ennek a bizonyos Kovács Béla főtitkárnak az elhurcolásával kezdődő időszaknak is az elszenvedői voltunk, amikor ezt követően az egyházakról beszélhetünk:
