Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 19. kedd - 130. szám - A kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz):
2680 ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a Fidesz képviselőcsoportjából L. Simon László képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak néhány apróságot, hiszen ebben a vitában, mind az általános vitában, mind a bizottsági vitákban már pró és kontra valóban elmondtuk az érveket, csak nem szeretném válasz nélkül hagyni azt, amit Bana képviselőtársam itt elmondott, hogy a kultúra leépítése és a források kivonása az, amit megtapasztalhatunk. Ez nagyon-nagyon messze van az igazságtól. Ha csak arra gondolok, hogy 2010-ben, amikor átvettük a kormányzást, illetve az azt követő évben a kulturális tao mértéke nem érte el a 7 milliárd forintot, most pedig a taót kiváltó támogatási keret 37,5 milliárdos a minisztériumban, akkor azt gondolom, hogy ez önmagáért beszélő dolog. Tehát akárhogy is nézzük, ez majdnem a támogatási összegnek a meghatszorozódása, kevesebb mint egy évtized alatt. Ez nem azt jelenti, hogy közben más területekről vontunk ki forrásokat. Egyszerűen azt az ellenzéki vádat meg azt a közkeletű újságírói állítást, hogy a jelenlegi kormány csak statisztikai trükközést folytat a számokkal, és hogy a kultúrára fordított források növekedését csak úgy tudjuk kimutatni, hogy a nagyberuházásokat és ott is az európai uniós beruházásokat vesszük alapul, egyszerűen nem igaz. Bár egyébként, ha ez igaz lenne, akkor sem érteném, hogy mi a probléma, miért nem tudunk örülni annak, hogy a magyar kormány a Zeneakadémiától az Operaházig, a Várbazártól a kaposvári színházig vagy a szolnoki színházig - sorolhatnánk az intézményeket - fölújítja, rendbe teszi, infrastrukturálisan fejleszti. Ezek a forrásbevonások - egyébként gyorsan jegyezzük meg - nem csak európai uniós források, hiszen például a színházak egy részének a felújítása tisztán nemzeti forrásból történik meg. Vagy gondoljanak, mondjuk, a szentendrei művésztelep felújítására, a legendás szigligeti irodalmi alkotóház fölújítására, ezek mind tisztán nemzeti forrásból valósultak meg. Tehát ezeknek örülnünk kell. De mindezek magukkal hoznak működési támogatási növekedést is. Egy új intézmény megteremtése vagy egy régi intézmény felújítása és kibővítése többletfinanszírozást is igényel évről évre. Többletfinanszírozást kap az Operaház. Azáltal, hogy az Operaház két új játszóhelyet kapott, hiszen teljes egészében fölújítottuk szintén nemzeti forrásból az Erkel Színházat, vagy létrehoztuk az Eiffel-csarnokot, és abban kiállítótér és játszóhely, próbaterem, egy nagy, komoly operai kultúrát kiszolgáló intézményi egység jött létre, ezek a Magyar Állami Operaháznak mint kiemelt kulturális intézménynek a mindennapi finanszírozási igényét is növelik, és ehhez a kormány költségvetési támogatást ad. Az, hogy létrehozta ez a kormány a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központot, az is folyamatos finanszírozást, fenntartói támogatást igényel. Ezek jelentős forrásnövekedések, de még egyszer mondom, nemcsak ezen a területen, hanem például a kulturális taót kiváltó pályázati keret esetében is azt tapasztalhatjuk meg, hogy jelentős forrásnövekedés az, amit évről évre elkönyvelhettünk. Összességében sok tíz milliárd forintról beszélünk, amelyek szabad forrásként, szabadon fölhasználható forrásként kerültek be a magyar kulturális intézményrendszerbe és a magyar alkotók támogatásába. De ha arra gondolok, hogy amikor a Nemzeti Kulturális Alapot átvettük, akkor 7,5 milliárd forint volt a teljes költségvetési főösszege 2010-ben a Nemzeti Kulturális Alapnak, és ezt 11 milliárd fölé tornáztuk, azt gondolom, ez is önmagáért beszél. Tehát ez nem igaz, hogy a kulturális intézményrendszer, a kulturális költségvetés leépítése zajlana. Ezek jól hangzó ellenzéki vádak, de egyszerűen tényszerűen nem igazak. Olyan képviselőtársaink állítják ezeket, akik a saját maguk által megtárgyalt költségvetési törvény számaival, sarokpontjaival nincsenek tisztában. De ez az állítás vagy ez a vád egyébként nehezen is köthető a mostani törvényjavaslat vitájához. Ez a törvényjavaslat, mint arról már sokszor beszéltünk, arról szól, hogy bizonyos területekről
