Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 7. csütörtök - 127. szám - A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről:
2441 Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tulajdonképpen avval szeretném kezdeni, amivel Szászfalvi képviselő úr befejezte, hogy örömmel mondhatjuk el, hogy most egy olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, amelyik példaértékű előkészítő folyamat után került az Országgyűlés elé, egy olyan folyamat után, amelyben az érintetteket megkérdezték, pontosabban aktívan részt vettek benne, és ahol megfelelő idő és megfelelő módszeres munka állt rendelkezésre ahhoz, hogy jó minőségű törvényjavaslat készülhessen. (17.30) És azt kell mondanom, hogy ez a különbség, ami sajnos nagyon sok, mostanában a Ház által tárgyalt törvényjavaslattól megkülönbözteti ezt a törvényjavaslatot, az eredményben is látszik. Azt kell tehát mondanom, hogy egyrészt egy olyan törvényjavaslat került végre a Ház elé, amit az érintettek széles körű egyetértése kísér, és amely szakmai és jogi szempontból is megfelelőképpen előkészített, és ennek megfelelően a benne szereplő szabályok jelentős része olyan észszerűsítés, olyan gyakorlatias megközelítés, amivel nyilván politikai alapon nemcsak nincs ok, hanem nem is lenne helyes vitatkozni. Azt is örömmel üdvözöljük, hogy a törvényjavaslat folytatja azt a rendszerváltás után elkezdődött pozitív magyar hagyományt - erre államtitkár úr is utalt -, amely a nemzeti kisebbségeket teljes jogú államalkotó tényezőnek tekinti, és jogaik, autonómiájuk érvényesülését a magyar alkotmányos rendszer alapvető részének fogadja el, és számukra ebben a keretben kíván jogokat és lehetőségeket biztosítani. Azt gondolom, hogy ez természetesen következik a magyar nemzet speciális helyzetéből, de következik abból is, hogy milyen nemzeti hagyományokra és milyen történelmi tradíciókra szeretnénk építeni mindannyian, és jó látni azt, hogy ebben megmaradt, fennáll az egyetértés továbbra is a politikai tényezők és a politikai oldalak között. Ami a törvényjavaslat konkrétumait illeti, én összesen két kérdéshez szeretnék szólni. Az egyik az oktatási rendszerrel kapcsolatos változások. Ebben az esetben elsősorban inkább az értelmezési keretben van különbség köztem és államtitkár úr vagy akár az előterjesztő között. Pontosabban: az okokat szeretném kiegészíteni. Mert miközben azt hiszem, mindannyian örömmel látjuk azt, hogy növekszik az oktatásban a nemzetiségi önkormányzati intézményfenntartás szerepe, hogy nagyobb szerepet vállalnak a nemzetiségi önkormányzatok intézményfenntartóként, és most már, miután jó pár intézmény esetében van mögöttünk hosszabb tapasztalat - néhány intézmény már működött 2010 előtt is, akkor is szerezhettünk tapasztalatokat, ezek zöme is pozitív volt, és 2010 után pedig jelentősen nőtt ezeknek az intézményeknek a száma -, ezért azt tudjuk mondani, hogy ez egy pozitív folyamat. Ez egy olyan folyamat, aminek jó, hogy most a jogi hátterében is pontosítások történnek, de alapvetően ez egy támogatható folyamat. De azért tegyük hozzá, hogy ennek az egyik oka csak az, hogy a nemzetiségi oktatásra növekszik az igény, vagy hogy a nemzetiségi önkormányzatok bizonyították azt, hogy jó minőségben tudják fenntartani ezeket az intézményeket. Van azért egy másik oka is: az, hogy az állam a saját normál állami intézményeivel viszont cudarul bánik. Elvette az önkormányzatoktól ezeket az intézményeket, egy lehetetlen irányítási struktúrában működteti őket, elszakította őket a helyi közösségektől, és sem az irányításuk, sem a működtetésük, sem a finanszírozásuk nem megoldott. Éppen ezért számos önkormányzat számára vonzó lehetőség volt az, hogy nemzetiségi önkormányzati fenntartásba adják át az intézményeiket. Még egyszer mondom: ez pozitív folyamat, ez jó hír, hogy több nemzetiségi intézmény van, de akkor lenne ez igazán pozitív, ha két jó lehetőség között választhattak volna a helyi közösségek, vagy akár két jó lehetőség között választhatnának a szülők: egy jó minőségű nemzetiségi oktatás között, ha egyébként ezt tartják fontosnak, és azok a szülők is hasonlóan jó minőségű intézményeket választhatnának, akik nem nemzetiségi oktatásba kívánják járatni a gyereküket. Tehát még egyszer mondom, ez természetesen nem a nemzetiségi önkormányzatok hibája, ez nem a nemzetiségi önkormányzati rendszer hibája, és mivel a nemzetiségi önkormányzatok jó gazdái ezeknek az intézményeknek - még egyszer, teszem hozzá, szemben az állammal -, ebben én
