Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 7. csütörtök - 127. szám - Egyes törvényeknek a felnőttképzési tevékenység ösztönzésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2404 Mindannyian tudjuk, hogy Magyarországon hiányzik egy összehangolt, átfogó, gazdasági prognózist adó rendszer, amely képes bemutatni a középtávon várható szakmai és szakképzettségbeli szerkezetet. A rendszer szereplői rendelkeznek ugyan szakmailag korrekt információbázissal, azonban ezek összerendezése lényegében nem történik meg. Abban tehát egyetértünk, hogy az adatszolgáltatást pótolni és intézményesíteni kell, az állami támogatást, valamint a befolyó szakképzési támogatások egy részét ehhez kell felhasználni. A felnőttképzési intézményrendszer reformja azért is szükséges, mivel annak működtetési gyakorlata nem minden esetben teszi érdekeltté a résztvevőket abban, hogy kellő rugalmassággal alkalmazkodjanak a piaci igényekhez. Ahogy a magyar oktatási rendszer, úgy a felnőttképzési rendszer is folyamatos kísérletezések tárgya, amit különböző választási ciklusokban újrakezdődő, az egyéni tanulási és képzési ciklusokkal nem egybeeső, gyakran ellentmondásos és nem konszenzuson alapuló reformok végeláthatatlan sora jellemez. A változások rendszeresen úgy kerülnek a gyakorlatba, hogy előzetesen nem vettek részt társadalmi és szakmai egyeztetésen, és csak elvétve alapultak gazdasági, pedagógiai vagy szociológiai hatástanulmányokon. Az elmúlt években a szakképzésben és felnőttképzésben történt hirtelen váltások miatt gyakorlatilag az intézmények sem tudják már követni a képzési és gazdasági élet változásait, ez a kiszámíthatatlan rendszer pedig egyenesen a minőségbiztosítás rovására megy. Itt az ideje tehát az olyan rendszerszintű fejlesztésnek, ami hosszú távra megfelelő stratégiát nyújt. Nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy a foglalkoztathatóság minősége az oktatási rendszer egyes szintjeinek egymásra épültségéből következően összefüggésben áll az alapvető kompetenciák, tantermi követelmények elsajátításával, tehát a technikumba, szakképző iskolába kerülő diákok alapvető hiányosságai előidézik a megszerzett szakmai bizonyítvány tudásdeficitjét. Ezért az alapszakmák iskolarendszerben történő oktatása, amely során stabil, hosszú távra szóló szakmai tudást kapnak a diákok, valamint a felnőttképzésben a gyors, piacorientált át- és továbbképzések megvalósulása előremutató lehet. (14.30) A jövőben létrejövő változások hozzájárulhatnak Magyarország gazdasági és társadalmi versenyképességének, illetve fejlődésének beindításához. Figyelembe kell venni azonban, hogy a valódi reformok létrejöttét a gyakran utolsó pillanatban meghozott, képviselői ötletelésen alapuló törvényhozás csak nehezíti. Az objektív minőségbiztosítás szükségességét a felnőttképzésben az is bizonyítja, hogy Magyarországon a kimeneti típusú szabályozás miatt szükséges szakmai záróvizsga és a megszerzett oklevél gyakran nem a tényleges tudást tükrözi, hiszen a képzőnek sem érdeke a rossz vizsgateljesítmény. A megszerzett bizonyítvány pedig sajnos nem mindig alkalmas a különböző tudásalapok összehasonlítására. A rendszert határozottan el kell mozdítani a független vizsgáztatás irányába a regionális vizsgaközpont-hálózat létrehozásával, mely az Oktatási Hivatal szervezetéhez kapcsolódik. Biztosítani kell a kimeneti teljesítmények objektív értékelését és mérését. A felnőttoktatás minőségi szelekciója és a felnőttképzési intézményeket átfogó minőségbiztosítás lehet a megoldás a kaotikus, profitorientált felnőttképzési tevékenységet folytató cégek versenyében. Hosszabb távon mindenképpen olyan rendszer kell, amely mindenki számára lehetővé teszi a felnőttképzésben való részvételt. Magyarországon sajnos tartósan alacsony a felnőttképzésben részt vevők száma - ahogy Ander Balázs képviselőtársam is mondta -, hiszen az aktív korosztály 10 százalékát sem éri el. Az alacsony részvételi arányt a leterheltség mellett többek között az is okozhatja, hogy a potenciális jelentkezők számára nincsenek egyértelmű információk az elhelyezkedési lehetőségekről. A felnőttképzés és a munkaerőpiac szempontjából tehát olyan visszajelző rendszer működtetése szükséges, amely hatékonyan mutatja a fiatalok és a családok számára a szakképzettségek lehetőségeit és kockázatait, továbbá maximálisan be kell vonni és érdekeltté tenni a felnőttképzési intézményeket a régiófejlesztésben, a régiós társadalmi-gazdasági jelenlétben.
