Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 5. kedd - 125. szám - A földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásáról és a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlan-nyilvántartási rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz):
2148 A földek körül zajló vita hazánkban mintegy évezredes múltra tekint vissza. Ugyanakkor sajnálatos gyökeres történelmi fordulatoknak köszönhetően a magyar birtokstruktúra mindennek ellenére is számos olyan jellemzőt hordoz magában, amely a versenyképességet és a fejlődést akadályozza. A tömegek földhöz jutása Magyarországon a nyugati országokhoz képest mintegy 150200 évvel megkésett polgárosodással, egészen pontosan a parasztoknak a földesúrtól való feudális jogi függőségét eltörlő 1848-as áprilisi törvényekkel vette kezdetét. Ezt követően a kiegyezés hosszú időre stabilizálta az agrárfejlődés 1848-ban kialakult kereteit, majd a Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter nevéhez kötődő földreform kívánt adni újabb lendületet a változásoknak. A politikai háttéralkuk sajnálatosan nem engedték kiteljesedni az eredeti jó szándékú elképzeléseket, így csak a második világháborút követően, 1945-47-ben vehette kezdetét az agrárnépesség tömeges földhöz juttatása. Ennek nyomán a súlyos társadalmi és birtokpolarizáció csökkent, ugyanakkor az életképességi küszöb alsó értékét el nem érő és ezért gazdasági szempontból kevéssé előnyös méretű, 5 hold körüli birtokok száma növekedett. Ez utóbbi körülmény tudott alapot szolgáltatni a kommunista hatalomátvételt követő erőszakos kollektivizálási folyamatokhoz, amelyek alapvetően egy célt szolgáltak: a vidéki embereknek a földtől mint alapvető mezőgazdasági termelési eszköztől és vagyontárgytól való megfosztását. A rendszerváltoztatást követően is megállapíthatjuk, hogy a földek tulajdoni és használati viszonyainak az alakítása az egyik legátpolitizáltabb területe azoknak a társadalmi viszonyoknak, amelyeknek a szabályozását minden politikai rendszer kiemelt súllyal kívánta kezelni. Ez egyaránt jellemezte a kárpótlási folyamatokat, valamint a szövetkezeti struktúra lebontásának törekvéseit, amelyek a kilencvenes évek agrárpolitikáját alapjaiban határozták meg. Az akkor akarva-akaratlanul elkövetett hibák az eltelt majdnem három évtized alatt mára akkora problémává duzzadtak, amelyek a mezőgazdaság versenyképességének egyik legnagyobb akadályát jelentik. Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti ügyek kormánya 2010-től következetesen alapvető nemzetstratégiai fontosságú kérdésként tekint a földügyekre. A 2007-es megszüntetését követően 2010. szeptember 1-jével ismételten felállításra került az önálló Nemzeti Földalapkezelő Szervezet. 2011-től megindult az állam tulajdonában álló földek pályázat útján történő haszonbérbe adása a „Földet a gazdáknak!” program keretében. 2013-ban elfogadásra került a földforgalmi törvény, amely sarkalatos szabályaival hosszú távon kívánja megvédeni és hazai kézben tartani ezen nemzeti kincsünket. 2015 második felétől pedig a „Földet a gazdáknak!” program folytatásaként árverés útján az állam tulajdonában álló földek megvásárlására nyílt lehetőség, ami a korábbiakhoz képest soha nem látott létszámban és mértékben juttatott földet a gazdálkodók számára. Fennáll még azonban számos olyan birtokpolitikát érintő akadály, amelyek az elmondottak szerint a mezőgazdaság versenyképességének gátját jelentik, és több évtizede megoldatlan problémaként tornyosulnak az agrárkormányzat előtt. Ezen problémák megoldása mára már elodázhatatlan, mert a gazdálkodók számára mindennapos problémaként, a fejlődésük akadályaként jelentkeznek. A legfontosabb ezek közül a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon mint kényszerközösség megszüntetése. Az osztatlan közös földtulajdon vitathatatlanul a magyar agrárium fejlődésének egyik legnagyobb felszámolandó akadálya. Magyarországon az adatok szerint mintegy 2 millió 400 ezer hektáron 1 millió 60 ezer földrészlet áll osztatlan közös tulajdonban. Ezeken a területeken a valódi tulajdonosi szemlélet csak nagyon nehezen valósulhat meg. A gyakorlatban a földhasználat gátját jelenti az osztatlan közös tulajdon. További, az agrárgazdasági finanszírozásban megnyilvánuló hátránya, hogy a tulajdonosok nem tudnak beruházni, illetve csökkentett értékkel tudják banki hitelfedezetként használni a területet. Az agráriumból érkező képviselőtársaim, de szinte bármelyik vidéki választókörzet képviselője számtalan olyan extrém esettel találkozott és találkozik fogadóóráin rendszeresen, ahol akár a földtulajdonos vagy akár a földhasználó választópolgárok kérik a segítségünket, akik keresik a kiutat jelentő megoldást, ami mögött a föld megművelésének tisztességes szándéka áll. A probléma méretét
