Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 5. kedd - 125. szám - A földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásáról és a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlan-nyilvántartási rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. APÁTI ISTVÁN (független):
2137 közös megszüntetését, hogy egybehangzó akarat kell és ez nagyszámú tulajdonosnál ritkán van meg, hanem azért is, mert inkább elsunnyogják - elnézést a kifejezésért - a tulajdonostársak, mert félnek attól a földvédelmi bírságtól, amely az aranykorona-érték kétezerszeresét is kiteheti. Ez önmagában elég riasztó ahhoz, hogy akkor inkább ne szüntessék meg az osztatlan közöst. És van egy másik fontos körülmény: az eltérő művelési ág miatt, ha mondjuk legelőként van nyilvántartva, de a valóságban már szántó, aki úgy gondolja a helyben kialakult szokás szerint, ami sehol nincs leírva, csak legfeljebb egy egymás közti szóbeli alku eredménye, a szántós gazda attól fél, hogy ha így fogják megszüntetni az osztatlan közös tulajdont, akkor az ő területe lecsökken. Láttam olyan gyakorlati példát, ahol egy 50 hektáros táblában, amely teljes egészében legelőként volt nyilvántartva, a legelő 3-as osztályú tulajdonosok az eszmei hányadú 9 hektárjukhoz képest több mint 11 hektárt kaptak volna, míg azok, akiknek 8 hektár legelőtulajdonuk volt papíron, de valójában már szántóterületük volt, lecsökkent volna 5 vagy 5,5 hektárra. Ilyen belső arányokban senki nem fogja bevállalni, és nem is vállalja be jelenleg az osztatlan közös megszüntetését. Én értem a jó szándékot és merem feltételezni, hogy a kockázatvállalás vagy a kockázatviselés nem arra vonatkozik, hogy majd miután az eszmei vagy az elvi megosztás megtörténik a törvény alapján, akkor a végén csak megbírságolják az aranykorona-érték kétezerszeresére a gazdát, és nem is kell tartani a területcsökkenés kockázatától. Ha ez a helyes szövegértelmezés, akkor én annak nagyon örülök, de nagyon nagy tisztelettel és végtelen jó szándékkal ajánlom a figyelmükbe, hogy egyértelműsítsük ezt a szabályt. Ugyanis ha ezeket a feszültségeket, ellentmondásokat és félelmeket vagy ha úgy tetszik, gátakat, gátlásokat nem oldjuk fel, akkor borítékolom, hogy nagyon sok helyen hozzá sem fognak kezdeni az osztatlan közös tulajdon megszüntetéséhez, mert úgy vannak vele, hogy inkább menjen így minden tovább, mint hogy a művelésiág-változás miatti bírságot bevállalják. A szövegben egyértelműnek tűnik, az én értelmezésem szerint legalábbis, de jó lenne ezt kibogozni, hogy mindenki az eredeti eszmei hányadából indulhat ki. Tehát a területcsökkenés kockázatát nem érzem túl nagynak ezek alapján. De az nagyon nem egyértelmű, hogy az elvi megosztás és mondjuk, a tényleges földmérési művelet elvégzése, magyarul, a karók leverése között vagy után nem kaphat-e egy horrorisztikus mértékű bírságot a gazda. (15.00) E tekintetben a Mi Hazánk Mozgalom azt javasolja, hogy egyfajta moratóriumot lenne érdemes meghirdetni, magyarul egy bizonyos határidőn belül megtörtént osztatlanközöstulajdonmegszüntetések esetén mentesüljön a földvédelmi bírság megfizetése alól a gazdaközösség. Ez egyébként önmagában is serkentőleg fog hatni a közös gondolkodásra, hiszen a tulajdonosközösség egyetemlegesen viseli a bírságnak a kockázatát is, és hogyha a bírságot kiszabják, ami sok esetben csak szerencse kérdése, hogy az adott földhivatal ezen területen dolgozó ügyintézője az ellenőrzési tervbe mikor teszi be az adott települést, ez ilyen értelemben egy orosz rulett, és azért az aranykorona-érték kétezerszerese bizony finoman szólva is rendkívül fájdalmas tud lenni. Szerintem amelyik területen ilyen bírságot kiszabnak, ott garantáltan elfelejthetjük az osztatlan közös tulajdon megszüntetését, nem beszélve a művelésiág-változás költségeiről, hiszen az az én szerény számításaim szerint, ha most fognánk hozzá egy ilyen akcióhoz, akkor az körülbelül a földmérési költségnek megfelelő, tehát egy dupla földmérési költséget fizet ki a gyakorlatban az, akinek még a művelésiág-változás átvezetését is ki kell fizetnie. Valóban elhangzott itt az a mondat, hogy az ördög a részletekben lakozik. Az értékbecslés határideje. Ha valamin, akkor a pénzen jól össze tudnak veszni az emberek, jól össze tudnak veszni a gazdák, az értékbecslésnek a határidejét, határnapját sem látjuk egyelőre. Azt tudnám javasolni nagy tisztelettel, hogy a 90 napos, valóban részben talán szűknek tűnő határidőt egy kicsit tegyük rugalmasabbá, tehát kialakíthatnánk akár egy 60+60 napos vagy 90+90 napos szabályt. Magyarán mondva, a 90 napos, a jelenlegi 90 napos határidő egy alkalommal hosszabbítható legyen bizonyos időtartammal, hogy egyfajta úgymond hőtágulást biztosítsunk ebben a rendszerben.
