Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 21. kedd - 121. szám - A kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik):
1809 DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm szépen. Amikor államtitkár úr előterjesztette ezt a javaslatot, és úgymond az életből vett indoklásokat sorolta föl, egyszerűen megdöbbentem azon, ahogy aposztrofálta ezeket az embereket, akik ezekben a munkakörökben dolgoznak. Képes volt azt mondani, hogy na nehogy már egy agyvérzést kapott, ilyen munkakörben lévő közszolga kibekkelje nyugdíjig a közalkalmazotti jogviszony áldásos lehetősége alatt a munkaviszonyát vagy a közalkalmazotti viszonyát. Vagy azt mondta, hogy a könyvtárban kvázi semmit nem dolgozó emberek na nehogy már ebben a jogviszonyrendszerben tudjanak maradni. (Fekete Péter: Nem mondtam ilyet.) De, minősítette őket. Államtitkár úr, majd nézze vissza a beszédét, olyan módon minősítette ezeket az embereket a felvezető beszédében, mielőtt még a részletekre rátért volna, ami teljes mértékben megdöbbentő volt számomra. Azért kértem szót, mert van pár kérdés, amit nem említettek ellenzéki képviselőtársaim, merthogy egyébként azon túl, hogy a törvényjavaslat egyszerűen gyalázatos, bizony a részletekben még sok ördög rejlik. Például, amikor a 11. § (2) bekezdés b) pontjáról beszél, ami arról szól, hogy kik lehetnek előadóművészi szervezetek: van a nemzeti, meg van a kiemelt. Megint kasztokat hoznak létre. Az van írva, hogy az lehet nemzeti, akinek a társulatának legalább 70 százaléka a megfelelő képesítéssel rendelkezik, és az lehet kiemelt, amelyik társulatban pedig 60 százalék. Ön aztán volt színházigazgató, művészeti vezető, és megnéztem, 35 színdarab rendezője, és 47 darab effektus, illúzió, trükk és díszlet tervezője. Jól megismertem az ön életrajzát. Számtalan darabot Békéscsabán láttam, amit ön rendezett. Tehát az az ember, aki ilyen szakmai életúttal bír, azt mondja, hogy támogat egy olyan javaslatot, beleszól az állam úgy egy társulat működésébe, hogy hány százalék azzal a képesítéssel vagy elismeréssel rendelkező. Ha valaki, ön tudja, hogy színésznek születni kell. Lehet tanulni akárhány évig bármilyen iskolában, ha a tálentuma nincs meg hozzá, ha a személyisége és a varázsa a személyiségének nincs meg hozzá, akkor elvégezhet 18 színiiskolát, maga akkor sem fogja őt művésznek, színművésznek tekinteni. Már a szocialista rendszerben is óriási vita volt abból, hogy vajon hogy kerülhet színpadra, filmre olyan, aki nem végezte el a színművészeti főiskolát. Hát úgy, hogy arra született. A főiskola csak azt a pluszt adja meg, amiben ő kibontakoztathatja, trükköket, eszközöket és különböző módszereket tud tanulni arra, hogy az amúgy meglévő képességeit kibontakoztassa. De megyek tovább, ez a csúcsa a sztorinak. Azt írja a 30. §, hogy a karmester, karnagy, színművész, artistaművész, magánénekes, segédszínész és csoportos szereplő munkakörben foglalkoztatottnak meg lehet szüntetni a jogviszonyát, ha a munkavállaló számára az előadásszám legalább 40 százalékára az előző évadban nem tudott művészi feladatot adni a vezető. Hát, tessenek már elgondolkozni! Hát, mesélje már nekem el, hogy aki a Tóthék Mariskáját játssza el, az nem fog tudni Übü mamát. Vagy aki Júliát játssza, az másnap nem fog tudni Gertrudist, mert az egyik is meg a másik is más típusú karakter. És önök még nem hallottak például olyanról, hogy egyetlenegy színész egyetlen karakterszerepe teltházat hoz egész évadon át a színházban?! Tessenek már gondolkodni! Ön pont az a szakember, mert hogy L. Simonnak meg a többieknek fogalma nincs erről, azt megértem (Derültség, felzúdulás és közbekiáltások a kormánypárti padsorokból.), mert nem vettek részt ennek a munkájában, és egyébként halvány lila gőze nincs, hogy egy darab hogy áll össze. Na, de ön igen. Hát, ön ne mondja azt nekem - ön Froschra épített, nem tudom, hány évadon keresztül Denevért. Ha valaki, akkor ön azt tudja, hogy egy színész egyiket hitelesen játssza el, a másikat nem tudja. És milyen időszakban hozzák be ezt a gyalázatos jogszabályt? Amikor koronavírus-járvány miatt nincsenek színházi előadások. El tetszenek mesélni, hogy a következő évadban milyen adatból kiindulva fogja a 40 százalékot meghatározni, miután nincsenek is előadások, és elmaradtak a darabok, amelyeket új bemutatóként tettek volna? Tessék már elmesélni, hogy fogják ezt a következő évadra például alkalmazni, merthogy egyébként a következő évadban ez már egy hatályos szabály lesz.
