Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 21. kedd - 121. szám - A kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik):
1810 Aztán arról tessenek már mesélni: önök találkoztak élőben muzeológussal, könyvtárossal, levéltárossal? Dolgoztak velük? Élvezték az ő társaságukat? Én sokszor. A könyvtárban diplomamunkáim, dolgozataim, szakdolgozataim, tudományos munkáim során hónapokon keresztül ott volt mellettem a könyvtáros, és a saját maga sikerének élte meg, hogy a segítségével elkészül egy mű. És napról napra, ahogy mentem be, hozta nekem azokat a további anyagokat, amelyeket talált, mert érdekelte a téma, és addig kutakodott, míg megvan az irodalom. Vagy egy muzeológus, aki azt mondja, hogy szeretném az új nemzedéknek ezt vagy azt a korszakot úgy bemutatni, hogy a XXI. századnak is megfeleljen, de a történelmi hűségnek is, és éjt nappallá téve heteken, hónapokon át tervezi és gondolkozik, hogy azt a fajta kiállítást hogyan tegye meg. Önök még ilyen emberekkel, biztos vagyok benne, hogy nem voltak sok ideig együtt, mert akkor ilyen gyalázatos módon ezt a lehetőséget, mint a közalkalmazotti jogviszony, nem veszik el. Amit önök elmondtak eddig, hogy mik azok a problémák, amelyekről úgy gondolják, hogy meg kell oldani, meg kell változtatni, ezek nem a jogviszony minőségének kérdései. Ezek a munkafeltételek kérdései, a társadalmi megbecsülés kérdései, a jó munkaszervezés kérdései, a perspektíva kérdései. Nekem ezekről az emberekről, tudják, mi jut eszembe? Az alázat. Ők alázattal bírnak ezekben a munkákban. Lehet, hogy van köztük egy-két százalék olyan, aki csak próbálkozik, aki kihasználja esetleg annak a munkakörnek bizonyos előnyeit, de már bocsánatot kérek, ezt általánosságban nem lehet kiterjeszteni. (23.10) Minden egyes társadalmi csoportban, minden egyes szituációban mindig vannak ügyeskedők, megúszók, lehetőséggel élők. Mindenütt! Csak nézze meg ezt a parlamentet! Van legalább tíz ember, akit még mindig nem ismerek, hogy hogy hívják, mert gyakorlatilag három-négy havonta egyszer belép három percig szavazásra. Tehát nem azért nem ismerem, mert én nem járok be, hanem azért, mert ő nem jár be. És azok, akik meg nem szólalnak négy éven keresztül, és azok, akiknek ez a beosztása, már bocsánat, de ha valami, akkor élősködés a magyar társadalmon! Mert mi és pár képviselőtársam rendre itt vagyunk végig, ha az ülésnap hajnali öt óráig tart reggel kilenctől, vagy akármilyen módon nehezítik a sorsunkat, nehezítik a mindennapi munkánkat. Tehát ha ön arról beszél, és a társai arról beszélnek, hogy ebben a társadalmi csoportban, amelyről ez a javaslat szól, vannak olyanok, akik kihasználják ennek előnyeit, hát, akkor először saját maguknál nézzenek körül, mert akkor önökről vesznek példát. (Közbeszólások.) Önökről vesznek példát. Aztán itt van a következő téma, a jubileumi jutalom kérdése. Azt mondja a jogszabály, hogy a jubileumi jutalmat még öt évig oda lehet adni, mert a jogszabály alkotója azért gyakran még nem találkozott a jubileumi jutalommal, hogy hogy és mint van: 25, 30, 40. Tehát önök azt mondják, hogy aki 34 éve keccsöl abban a levéltárban, tisztességesen dolgozik, az már nem fogja megkapni a 40 éves jutalmát, mert az már hat év múlva lesz. Mutasson nekem egy olyan embert, aki 34 éven át tisztességesen ellátja ezekben a munkakörökben a feladatát, mert vélhetően tisztességesen, hiszen nem rúgták ki, és 34 éve szolgál… Az miért nem érdemli már meg a 40 éves jubileumi jutalmat? El tetszenének mesélni ezt? Ezt hogy magyarázzák meg ezeknek az embereknek? Ennek a társadalmi csoportnak az átlagéletkora pontosan azért magas, mert a mai fiatalok már nem akarnak ezekbe a munkakörökbe elmenni. Ma, ha azt mondja egy 18 éves gimnazistának, hogy mit szólnál hozzá, ha muzeológus lennél, néz rád, és azt mondja: te megőrültél? Hát, milyen társadalmi megbecsülése van annak? Mennyi fizetést kap? Mennyit kell szolgálni? Vagy azt mondom neki, hogy levéltáros. Micsoda?! Ilyen ósdi dolog? Pedig ha tetszik, ha nem, a jövőnk záloga, hogy a múltunkat hogy őrizzük meg, milyen minőségben, és hozzáférhető-e. A mai fiataloknak, tudják, mit kellett volna önöknek csinálni e helyett a javaslat helyett? Például bemutatni ezeket a hivatásokat, például megszerettetni velük, mert mindegyik közgazdász vagy kommunikációs ember akar lenni, hogy minél kevesebbet kelljen dolgozni minél több pénzért. Na nem a földekre menni kapálni! Nem a múzeumba kiállítást szervezni! Nem a levéltárba rendszerezni múltunk darabjait a jövőnek! Nem! A könnyebb pénzszerzést. És tudják miért? Mert az egész kormányzat szellemisége erről szól, hogy legyél valakinek a valakije, legyenek kapcsolataid, akkor
