Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 21. kedd - 121. szám - A kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - BENCSIK JÁNOS (független):
1793 egyeztetve, konszenzussal, tárgyalással, az érdekvédelmi szervezetekkel leülve. L. Simon úr azt mondta, hogy nem lehet differenciálni, ezért kell ez a módosítás. Hát, akkor nem az egész közalkalmazotti húszezres dolgozói státuszt kell megszüntetni, hanem akkor be kell vezetni ebbe a rendszerbe a differenciált bérezést. A munka törvénykönyve szerinti munkaviszony automatikus bevezetése helyett célszerűbb lenne teljesítményértékelési és minőségmenedzsmenti szabályozás bevezetése. (Közbeszólásra:) Önök az Alaptörvényt is most már hetedszerre módosítják, a gránitszilárdságú Alaptörvényüket. Minden lehetőségük megvan arra, hogy ezt is módosítsák, ezért nem kellene megszüntetni azokat a kedvezményeket, amiket ezek az emberek élveznek. Összességében tehát ezt így, ebben a formában nem tudjuk támogatni. Remélem, hogy államtitkár úr nemcsak úgy elhintette azt, hogy még nyitottak a módosításokra. Arra kérem, hogy tényleg tanulmányozzák az érdekképviseleti szervezetek által kiadott javaslatokat és reakciókat, és ezek beépítésével azon céllal, amit még egyszer mondom, tudunk támogatni, hogy lehessen differenciálni, és lehessen a teljesítményt jutalmazni ebben a szektorban is, ezzel gyúrják át ezt a törvényjavaslatot, mert különben a Párbeszéd frakciója ezt biztosan nem fogja tudni támogatni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az elsőként jelentkezett független képviselő szólhat. Így megadom a szót Bencsik János képviselő úrnak. Parancsoljon! BENCSIK JÁNOS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Előrebocsátom, hogy nem tudok kellő érzelmi távolságtartással beszélni erről a törvényről, hiszen jómagam is hosszú éveken keresztül az ELTE bölcsészkarának a hallgatója voltam, és számos ember, akit most érint ez a törvény, akkor évfolyamtársam, csoporttársam volt, könyvtáros, levéltáros szakos hallgatók, régészek, akiket most ez a törvény érint. És láttam, személyesen tapasztaltam, hogy ezek az emberek, ezek a fiatalok milyen komoly munkát fektettek bele abba, hogy diplomát szerezzenek. Tisztában voltak azzal, hogy ha a tudásukat, a szorgalmukat a piacon kamatoztatnák, akkor sokkal nagyobb fizetést kaptak volna, de ők mégis azt választották, hogy a köz szolgálatába állítják ezeket. Cserébe azért, hogy élni tudjanak a választott hivatásuknak, és mindazért a biztonságért, megbecsültségért, remélt megbecsültségért cserébe, amit reméltek, ettől fosztaná meg őket most ez a törvény. Megmondom őszintén, eléggé zavarba kerültem, amikor ezt a törvényt elolvastam, a törvény indoklását és az erről folyó vitát, mert úgy emlékszem, hogy 2018-ban a Fidesz-KDNP nyerte a választást - fordulok most kormánypárti képviselőtársaimhoz: jól emlékszem, ugye? -, kétharmaddal. (21.50) Tehát én nem láttam arra utaló jelet, hogy a Fidesz mellett az SZDSZ került volna kormányra 2018-ban. (L. Simon László: Ne utánozzátok már egymást!) Mert ha megnézik ezt a törvényjavaslatot és ennek az egész vitának a szellemiségét, a hangulatát, és összevetik, akkor az a hamvaiból feltámadt rossz emlékű SZDSZ-nek a legrosszabb pillanatait idézi. Ilyen fogalmak, mint a versenyképesség, az áramvonalasítás, idézem államtitkár urat, „a rugalmasabb, a munkaerőpiac dinamikus változásait követni képes szabályozás”, ez a virtigli SZDSZ, ezt hallgattuk éveken keresztül, ezt hozzák vissza ezzel a törvénnyel. Hol marad a nemzeti érdek, az oly sokszor hivatkozott nemzeti érdek? Hol marad az értékteremtés, a közösségi érdek? Ezek hiányoznak ebből az indoklásból. Fekete Péter államtitkár úr is arról beszélt, hogy legyenek hatékonyabban elosztva ezek a források. Fordítsa le nekem, kérem, államtitkár úr, hogy ez mit jelent a gyakorlatban! Tehát hogyan fogják a hatékonyságot mérni vagy számonkérni? Mit fog ez jelenteni, mondjuk, egy régész esetében, aki feltár egy ókori várerődöt, vagy mondjuk, egy olyan restaurátor esetében, aki középkori freskókat állít helyre? Hogy fogják mérni az ő hatékonyságukat? Mi fog történni azzal a Békés