Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 21. kedd - 121. szám - A kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - FEKETE PÉTER, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója:
1771 Hogy ne mindig a könyvtárosokkal példálózzak - elnézést kérek tőlük, hogy a múltkor egy ilyen példát mondtam -, muzeológus és muzeológus között is van különbség. Mi azt szeretnénk, ha megérné jó muzeológusnak lenni. Az a rendszer, amelyre javaslatot teszünk, ezt segíti elő. Jómagam is a kulturális intézmények világából érkeztem, így pontosan tudom, hogy hány és hány agilis, lelkes, a világot megváltani szándékozó és arra képes szakember cipeli béklyóját az intézményenként néhány, a közalkalmazotti lét leple alá húzódó, agilitását vesztett munkatársa tehetetlensége okán. Vannak, akik ennél szigorúbban fogalmaznak, azt mondják, hogy beszéljünk egyenesen: minden olyan közalkalmazott, aki jelenleg alibizéssel próbálja kihúzni nyugdíjig, az olyannak a helyét és bérét foglalja el, aki motivált és jobban elvégezné, elvégzi a munkáját. (20.00) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Örvendetes, hogy Magyarország kormánya már 2010-ben felismerte, hogy az ország versenyképességének egyik záloga a tudásalapú gazdaság kiépítése. Ennek hatására mára egyre több olyan munkahely és új munkakör születik, amelyben a tudásé és a magas hozzáadott értéké a főszerep. (Arató Gergely: Miért építitek le a felsőoktatást?) A felmerések szerint a gazdaságilag fejlett európai országokban a GDP közel felét a tudásiparok adják. Átlagosan tíz új munkahelyből nyolcat a tudásiparban hoznak létre. Ez alátámasztja azt a megállapítást, hogy a Kjt. által biztosított közalkalmazotti foglalkoztatás feltételei - bértábla, pótlékok, előmeneteli rendszer - nem teremtik meg a humán erőforrással elérhető, fenntartható versenyelőny lehetőségét. A versenyelőny-elérés hagyományos eszköztára felett eljárt az idő. És hogy mennyire nem ördögtől való ez a gondolat, jól mutatja, hogy a szakma fű alatt erre már rég elkezdte az átállást. Az előadó-művészeti és közművelődési szcénában a munkavállalók több mint 70, a közgyűjteményi területen több mint 60 százaléka már nem közalkalmazotti státusban dolgozik. Tehát átlagolva az érintettek nagyjából kétharmada már rég meglépte azt a lépést, amelyért a kulturális kormányzatot most épp kárhoztatják egyes szakmai és politikai szervezetek. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kultúráért felelős államtitkárság az elmúlt évben több alkalommal egyeztetett a béremelésre vonatkozó kormányzati törekvésről. ’19 márciusában a Magyar Levéltárosok Egyesülete, az Országos Közgyűjtemények Szövetsége, a Kulturális Központok Országos Szövetsége, a Magyar Népművelők Egyesülete, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete, az Informatikai és Könyvtári Szövetség, a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége, a Pulszky Társaság, a Petőfi Irodalmi Múzeum képviselőit személyesen én hívtam meg az irodámba, fogadtam őket, és hosszasan elemeztük a helyzetet. Ezt követte ’19 júniusában egy találkozó a Szakszervezetek Együttműködési Fórumával, Földiák András vezetésével. Decemberben ismét találkoztunk tágabb körben. Idén januárban és februárban kétszer leültünk az Országos Közszolgálati Sztrájkbizottság képviselőivel. A sokszoros egyeztetés eredményeképpen összeállt egy problématérkép. Kérem, engedjék meg, hogy ezt a problématérképet, amelyet a szakvezetőkkel, a szakmai szervezetek vezetőivel közösen állítottunk össze, fölsoroljam önöknek. Elsődleges indok, hogy a közalkalmazotti bértábla a 2008. évtől nem változott. Ennek roppant negatív hatásai gyűrűztek be a kulturális ágazatba. A bérszínvonalat kizárólag a minimálbér és a garantált bérminimum formálja. Annak ellenére, hogy ezek összege évenként emelkedik - az elmúlt évek alapján átlagosan 8-8 százalékkal -, a bértábla változatlansága miatt a minimálbér és garantált bérminimum folyamatos emelkedésének kedvező hatása egyre kevésbé érzékelhető az ágazatban. Jelentős bérfeszültséget okoz, hogy a bérek egybecsúsztak, azaz a differenciált illetménymegállapítás nem valósulhatott meg. A teljes munkaidőben alkalmazásban álló, kulturális területen közalkalmazottként foglalkoztatottak bérszínvonalához képest az egyes nemzetgazdasági szegmensek jelentős bérelőnnyel rendelkeznek. A versenyelőny kedvezőtlenül hat a közalkalmazotti karrier munkaerőpiaci versenyképességére, a munkaerő megtartásának képességére és az utánpótlásra. A kulturális területen közalkalmazottként foglalkoztatottak jelenleg olyan előmeneteli és illetményrendszerrel szembesülnek, amely jelentős lemaradást mutat más humán ágazathoz képest. A
