Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 21. kedd - 121. szám - A kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - FEKETE PÉTER, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója:
1770 előnyei, hanem veszélyei is vannak, és hogy a tágabb értelemben vett nemzeti kultúra a mi immunrendszerünk. Itt szeretném megköszönni a kulturális élet szereplőinek, művészeknek, azoknak az intézményvezetőknek, akik az elmúlt időszakban az országunkat, a nemzetünket ért kihívásra olyan módon tudtak azonnal reagálni, hogy a mentálhigiénés egyensúlyunk, a lelki egyensúlyunk fenntartásában az egészségügyi dolgozókkal, a rendvédelmi dolgozókkal egyenrangú módon vették ki a részüket. Köszönet innen a kultúra szereplőinek. Annak érdekében, hogy a világ változásaira érdemben reagálni tudjunk, hogy ne csak elszenvedjük, hanem alakítsuk is a jelenünket és a jövőnket, tehát a sorsunkat, a hazai kulturális életet is meg kellett és meg kell változtatnunk. Ha ugyanazt csinálnánk, mint eddig, ha ugyanúgy és ugyanazokkal az emberekkel tennénk mindezt, akkor más eredményt várni dőreség lenne. A szűkebb értelemben vett kultúrában is mentális váltásra van szükségünk. Az elmúlt tíz évben a magyar politikai és gazdasági innováció sikeresnek bizonyult, a kultúrának is föl kell zárkóznia ehhez a folyamathoz. Ezt a munkát ezen falak közt kezdtük el, új alapokra helyeztük a nemzet szellemi bázisát. Ennek az új fundamentumnak van három rendkívül fontos tételmondata. Kérem, engedjék meg, hogy ezeket a tételmondatokat felsoroljam. Sem a tudomány, sem a kultúra nem lehet az elit egy részének önlegitim monopóliuma. A második, hogy tudomásul kell vennünk, hogy az adóforintok nem alanyi jogon járnak. A harmadik, hogy bár elismerjük és tiszteljük a más kultúrákat és civilizációkat, nekünk mégiscsak a mi kultúránk a legfontosabb. Nem azért, mert jobbnak tartanánk magunkat másoknál, hanem azért, mert ez a miénk, ezt örököltük, ez a mi megtartóerőnk. Tehát a nyitott társadalom híveivel ellentétben ez a kormány a nemzeti kultúrában gondolkodik. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Változtatni ugyanakkor ma korparancs. Ezt sem csinálhatjuk hűbelebalázs módjára. A múlt században kipróbálták már rajtunk azt a módszert, hogy úgy változtassák meg a hazánkat, a nemzetünket, hogy a múltat végképp eltöröljük, aztán láttuk, hogy nem vált be. Ezért nekünk úgy kell változtatnunk, hogy közben megőrizzük a legjobb hagyományainkat. Van rá előképünk. Klebelsberg Kunó bátorsága és rendszerszemlélete a példa. Az ő gondolatiságát megidézve mondhatjuk, hogy a kultúra területére minden bizonnyal igaz az, hogy nekünk ma itt nem az egymással vívott napi politikai csatákat, hanem a jövőt kell megnyernünk együttműködve, közösen. Tisztelt Ház! A kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló T/10098. számú törvényjavaslat a kulturális kormányzat álláspontja szerint mérföldkőnek minősül a magyar kulturális szektor egészére nézve. Szándékaink szerint áramvonalasítjuk a kulturális intézményrendszert (Derültség a DK és az LMP soraiban.), a valósághoz igazítjuk az elavult bérstruktúrát, így lehetővé tesszük a kultúrateremtők és kultúrahordozók munkája hozzáadott értékének a jutalmazását. Engedjék meg, hogy a javaslatot két részletben ismertessem, külön a kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, külön pedig az egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló passzusokat. Hölgyeim és Uraim! A kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulása kapcsán mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy a kérdéskör nem új keletű, nem előzmények nélküli. A kultúráért felelős államtitkárság az elmúlt évben több alkalommal egyeztetett a béremelésre vonatkozó kormányzati törekvésekről. Ezen egyeztetések alkalmával a jogviszonyváltás kérdésköre, lehetősége is felvetésre került, kormányzati oldalról szinte minden alkalommal. Az elmúlt közel 30 év alatt bekövetkezett, a munka világát érintő változások, az egyes hivatásrendek differenciálódása, az azokra vonatkozó speciális szabályozás jelentős mértékben kiüresítette a Kjt.-t, amely sok szempontból nem tudta követni a munkaerőpiaci és munkajogi változásokat, életszerűtlenné vált, és széttöredezett szabályozást eredményezett. A Kjt. előmeneteli rendszere tehát több szempontból kontraproduktív, nem a biztonságos életpályát nyújtja, hanem ezzel éppen ellentételesen hat.
