Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 21. kedd - 121. szám - A klímavészhelyzet kihirdetéséről szóló törvényjavaslat, valamint Az éghajlatváltozási veszélyhelyzetből fakadó, halasztást nem tűrő feladatokról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1684 Ha most döntünk, akkor is csak tíz-tizenkét évünk van arra, hogy megfékezzük a klímakatasztrófát. Kérem, szavazzák meg a határozati javaslatunkat, mert ha nem így tesznek, még a mostani járványhelyzetnél is sokkal súlyosabb és tartósabb következményekkel kell szembenéznünk. És arról se feledkezzünk el, hogy holnap a Föld napja lesz! Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket, és elnök úrnak is, hogy lehetővé tette, hogy közösen tegyük. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoklatát Varga László képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője folytatja. Parancsoljon! (13.30) DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gurmai Zita nagyon pontosan elmondta a javaslatainkat részben az előterjesztéshez, részben, azt gondolom, hogy általában, hiszen a kormány politikájában én naivan remélek egyfajta változást végre, így tíz év után, és azt gondolom, hogy ez a nap ugyan lehetne szimbolikus, ha támogatnák az előterjesztéseket, de semmiképpen nem kizárólag a mai napról beszélünk. Azt gondolom, hogy a következő évek, évtizedek politikáját meghatározó, kormányzati ciklusokon átívelő kérdésről van szó. Tehát az, hogy hogyan viszonyulunk ebben az ügyben akár egymáshoz, és mit üzenünk a magyar társadalomnak, kétségtelenül nagyon fontos, ebben elhangzottak tehát a javaslataink. Tulajdonképpen ez a helyzet számomra egy lehetőséget ad, hogy az elmúlt időszak munkája alapján végiggondoljam azt, hogy milyen helyzetben vagyunk és mi a viszonyunk a konkrét kérdéshez, illetve néhány helyi tapasztalatról is beszámoljak, hiszen a Sajó völgyében élek, Miskolcon, ahol a klímavészhelyzet, azt gondolom, az egyik legsúlyosabb kérdés lesz a következő években, évtizedekben, és már ma is az. Sokszor voltam életemben abban a helyzetben mindenféle közösségben az élet számos területén, hogy különböző álláspontok között kellett egyfajta szinkront megtalálnom, szintetizálnom kellett, és ez számomra egy igen ambiciózus politikai munka. Egyéként a politikai munkában ennek látom a legkomolyabb szerepét: meglátni idejekorán, időben különböző álláspontok között az összhangot, megtalálni, és megvalósítani az ebből fakadó döntéseket, valódi, cselekvő politikát csinálni. Ha a valódi, cselekvő, konszenzusos politikákat nézzük, amik az elmúlt tíz évben voltak, talán szimbolikus ügyet mondhatnánk néhányat, de az elmúlt tíz év alapján a legkevésbé sajnos a környezetvédelem ügyét és a zöldpolitikát gondolhattuk ilyennek. Azt kell mondjam, hogy annyira más volt a kormány álláspontja és a kormánypárti képviselők álláspontja a legtöbbször a környezetvédelem ügyében, mint az ellenzék képviselőinek az álláspontja - utalok itt akár az LMPre, a Párbeszédre, az MSZP-re vagy a DK-ra, de a Jobbik padsoraiból is hangzottak el olyan álláspontok, amelyek hasonlóak voltak a mi álláspontunkhoz -, hogy én ezt egy olyan törésnek láttam, mint a világ többi országában. Az, hogy mondjuk, progresszív erők mit gondolnak, mondjuk, akár az Egyesült Államokban vagy a világ bármely pontján a környezetvédelem kérdéséről, és adott esetben jobboldali, konzervatív erők mit gondolnak, akik nyilván elsősorban a gazdaság szemszögéből nézik ezt akár az Egyesült Államokban, ez nagyon-nagyon más dolog volt. Fordulópontot élünk, én így gondolom. Fordulópontot élünk a koronavírus miatt, valóban, erre többen utaltak, ez ennek az évnek a fordulópontja. Soha nem gondoltuk volna, hogy egy ilyen járvánnyal nézünk szembe, és ennek ilyen társadalmi és gazdasági hatásai vannak. De a klímavészhelyzetről most részben emiatt kevesebb szó esik. Én úgy látom, hogy a tavalyi évben történt egy fordulat a világban és részben Magyarországon is ebben az ügyben, nem feltétlenül a politikában még sajnos, hanem a társadalomban. Mi történt tavaly? Én úgy látom, hogy tavaly a társadalom túlnyomó többsége elkezdte a bőrén érezni, adott esetben a nyári időszakban, de különböző, egyéb éghajlatváltozási szituációkban és a mezőgazdasági és egyéb összefüggéseiben ennek az éghajlatváltozásnak elkezdte a társadalom a bőrén érezni, hogy baj van, hogy nem úgy
