Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 20. hétfő - 120. szám - A Mathias Corvinus Collegium tehetséggondozási programjának és a Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány oktatási tevékenységének támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): - ELNÖK: - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára:
1612 lokalizmusban hisznek, nem pedig a globalizmusban, hogy több Európát szeretnének. Itt van egy olyan párt - bocsánat, most ez nem kritika, csak megállapítás -, ami onnan indult, hogy uniós zászlót égetett, aztán eljutott valami teljesen más megközelítésre. De itt el fog jönni az az idő, amikor önöknek dönteniük kell, hogy fölmennek erre a listára, vagy nem mennek fel a listára, a közös ellenzéki listára, és minden, amit mondanak, minden elv, amit önök a fejünkhöz vágnak, ki fog derülni ’22-ben, hogy ezt önök komolyan gondolták, vagy nem gondolták komolyan. Én nagyon remélem, hogy akkor is ki fognak állni azok mellett a szép és hangzatos elvek mellett, amelyeket önök képviseltek, és majd akik ennek a listának az összetételéről döntenek, azok fogják ezt értékelni, és önöket a lista megfelelő helyére fel fogják tenni. Reméljük, hogy így lesz. Nekem erős korlátaim vannak, erős - hogy mondjam (Z. Kárpát Dániel: Kétely!), igen, köszönöm szépen, képviselő úr - kételyeim vannak. Tehát szerintem csúnya vége lesz ennek a történetnek és a nagy kioktatásnak, mert ez klasszikusan az a helyzet, hogy más szemében a szálkát, a saját szemünkben pedig a deszkát sem látjuk. (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.) (Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Az oktatáspolitikai résszel összefüggésben, illetőleg az állam működésével kapcsolatban: ha már sok egyeztetés zajlik az ellenzéki oldalon, akkor abban is kellene egyeztetni, és a kormányt ilyen értelemben kritizálni felsőoktatás ügyében, hogy akkor most a tömegoktatás vagy a nem tömegoktatás irányába mozduljunk el. Mert ugyan Brenner képviselő úr már nincs a teremben, de emlékeznek rá, ő kifejezetten azt mondja - és ez kétségtelenül így van -, hogy ő egyetemi ember, majd utána azt mondta, hogy a magyar felsőoktatás egy komoly problematikája, hogy a tömegoktatás irányába indult el, ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy túl sokan vannak a felsőoktatás rendszerében. Miközben felálltak önök, és azt fogalmazták meg kritikaként, hogy túl kevesen vannak a felsőoktatás rendszerében. Ez egy legitim szakpolitikai kérdés, hogy a felsőoktatás struktúrájának melyik irányba kell elmozdulnia. Tehát önmagában az, hogy a jelentkezések száma növekszik, csökken… - én egyébként boldog vagyok, mert a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tartozik hozzám, ott az a rész, ami a civil képzésekért felelős, ott a jelentkezések száma éppen növekedett. De más helyeken pedig, amik szintén a szívemhez közel állnak - vagy mert az én alma materem, vagy mert oktatási viszonyba keveredtem velük -, ott meg a számok csökkentek. Annak nyilván nem örülök. De összességében abból, hogy a felsőoktatásba jelentkezők száma csökken vagy növekszik, nem lehet egy egyértelmű fekete-fehér következtetést levonni. Ráadásul önök jól látható módon ebben a kérdésben nem értenek egyet, tehát előbb azt szeretném kérni, hogy egymás között egyeztessenek. A másik az állam mérete, illetőleg, hogy mennyire liberális, nem liberális a kormány oktatáspolitikája. Azért az mégiscsak valahogy nagyon nincs rendben, hogy azt hallom, hogy a kormány oktatáspolitikája liberális, és kiszervezések irányába megy, illetőleg a felsőoktatást valami, nem tudom, gyanús és furcsa jogi, illetőleg gazdasági konstrukcióba akarja kényszeríteni. Mert itt mégiscsak arról van szó, hogy 2010-ben, amikor mi idekerültünk… - kikeresem a papíromat, hogy pontos számokat tudjak mondani. Ezeket a papírokat ugyan nekem háttéranyagnak megírják, de a gondolataim a sajátok minden esetben. Tehát a baloldali kormányoktól 2010-ben PPP-konstrukció kiváltására 19 darab projektet és több mint 40 milliárd forintot kellett fordítani, mert az valóban liberális oktatáspolitika volt. Az arról szólt, hogy a felsőoktatási intézmények állami támogatását vissza kell húzni, és egyébként ki kell lökni tulajdonképpen az egyetemeket a vérzivatarra, a piacra, és hagyni, hogy az üzleti érdekek felzabálják az egyébként fejlesztési kényszerben lévő felsőoktatási intézményeket. Így csúsztunk bele több tíz milliárd forintnyi alapvetően elhibázott, alapvetően neoliberális alapú PPP-konstrukció irányába. Mit csináltunk mi? Mi ezeket a konstrukciókat kiváltottuk, stabilizáltuk az egyetemek finanszírozását, és mind egyébként az oktatói bérezés, mind a hallgatói ösztöndíj és támogatás tekintetében egy teljesen új megközelítést hoztunk, ezért ma már 17 különböző intézményi vagy állami ösztöndíj van, és egyébként csak 2016-18 között az oktatók és a kutatók bére 27 százalékkal
