Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 20. hétfő - 120. szám - A Mathias Corvinus Collegium tehetséggondozási programjának és a Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány oktatási tevékenységének támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): - ELNÖK: - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára:
1613 nőtt, és a doktoranduszok számára biztosított állami ösztöndíj is jelentősen nőtt. Hogy ez elegendőe? Nem elegendő, de mégiscsak több annál, mint ami történt. Abba nem is megyek bele, hogy szegények amellett, hogy az intézmények megkapták a PPP-konstrukciót, mivelhogy ők is akkor közalkalmazotti jogállásban voltak, ezért hogyan érintette őket az a gazdasági visszaesés, ami 20082009-ben volt. Nyilvánvalóan nagyon-nagyon jelentősen. Tehát valójában ez nem egy neoliberális javaslat, hanem arról van szó, hogy az állam közfeladat ellátására egy olyan alapítványi struktúrát hoz létre, és egy olyan alapítványi struktúrát bíz meg, amelyben az üzleti érdek és az üzleti szempont per definitionem nem jelenhet meg, tehát csak a tehetséggondozás és a felsőoktatás ügye mint szempont jelenhet meg törvény alapján a kuratóriummal összefüggésben, és a dolog célja az… - és ebben egyetértünk. Valamelyik ellenzéki képviselő, azt hiszem, Varga-Damm Andrea képviselő asszony említette mintegy kritikaként, hogy majd mi lesz 2022 után. Pontosan ez a javaslat lényege a Corvinus esetében és a Mathias Corvinus esetében is, hogy teljesen mindegy, hogy Jobbik-kormány, hogy Orbán-kormány, hogy Gyurcsánykormány lesz, a tehetséggondozás ügye és a Corvinus Egyetem ügye mint a top társadalomtudományi és közgazdaság-tudományi képzés egy olyan dolog, amiben a pártpolitikának és a kormányzati politikának nincsen helye. Tehát valóban erről van szó. De ez a javaslatnak nem az Achilles-sarka, hanem a hegye, az értelme, hogy ne attól függjenek azok a szerencsétlen felsőoktatási intézmények, hogy éppen az aktuális oktatáspolitikai kormányzatnak milyen kénye-kedve van, milyen lobbiereje van az éppen aktuális államtitkárnak. Arató képviselő úr, emlékszik arra, amikor ő is kormányzati hivatalt viselt, hogy milyen küzdelmeket kell kiállni. Ne azon múljon éppen, hogy a későbbi Arató képviselő úrnak pontosan milyen lobbiereje van a kormányon belül. Ezt a célt szolgálja, ez egy meghatározott vagyonelem, amit az Orbán-kormány szerzett vissza. Képviselő úr, megint lehet a valóságot megszépíteni, ez valójában úgy van, hogy 2002-ben ez még állami tulajdon volt, 2010-ben nem volt állami tulajdon, külföldi multinacionális, ellenséges felvásárló tulajdonában volt, és hogy ezenkívül egy másik külföldi ellenséges felvásárló tulajdonába való kerülést sikerült megakadályozni - ha ön szerint ez politikai teljesítmény, akkor nem fogunk egyetérteni -, és ezt követően ezt az állami tulajdont sikerült visszahozni. Lehet, hogy fiatal vagyok, de azért megvezetni engem nem lehet. Tehát azért olvasok eleget, és bizony-bizony, ha az ember a történelemkönyveket megnézi, akkor azt a vérlázító vagyonpolitikát, amit önök folytattak 2002-2010 között, azt még tíz év távlatából sem lehet szerecsenmosdatni. Bocsánat, igyekszem rövidre fogni a dolgot. És egyébként kérdezte képviselő úr, csak, hogy a szakmai kérdésére is válaszoljak, hogy a Corvinus Egyetem működésével kapcsolatban mik az első tapasztalatok. Jelentem, a Corvinus Egyetem működésével kapcsolatban az első tapasztalatok pozitívak, mert ha valaki ebbe a történetbe úgy megy bele, hogy azt gondolja, hogy egy energetikai meg egy gyógyszerészeti vállalat osztaléka minden évben ugyanaz lesz, az egész egyszerűen az elemi tőzsdei, gazdasági információk birtokában sincsen. (18.40) Ez a dolog természete, hogy az osztalékfizetés, az osztalékvagyon fluktuál. Van, amikor napos idő van, és akkor komoly osztalékfizetés történik, van, amikor meg borús az idő a gazdaság egén, és akkor meg nincs osztalékfizetés. Ráadásul az energetikai portfólió meg a gyógyszeripar akár egy teljesen eltérő fejlődési pályán is lehet. Tehát lehet, hogy az egyik esetben az egyik teljesít jól, a másik esetben a másik teljesít jól. Az egész dolognak a mérőszáma és a számonkérhetősége a dolognak is itt áll vagy bukik, hogy képes-e a kuratórium olyan gazdálkodási tevékenységet folytatni, amelyben a jó időben történő felhalmozás a rossz időben történő kibekkelést is segíti. Ez tehát a tücsöknek meg a hangyának az ügye. Ha tehát mindenki, amikor nyár van, tücsközik és hegedül, akkor, amikor tél van és rossz idő van, akkor meg mindenki a hangya kegyét keresi, ez a dolog lényege. És ebből következik az a kritikára való válasz is, amit a jobbikos képviselő hölgyek és urak felvetettek, hogy tudniillik nem kizárólag oktatáspolitikai kérdés egy ilyen vagyonkezelő alapítvány
