Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 14. kedd - 119. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter:
1479 memóriájuk -, hogy mit is műveltek, néhány pontban azért felsorolnám. Az államadósság a GDP 80 százaléka felett volt, és sok ezer milliárd forintos IMF-hitellel nyakig eladósították Magyarországot. Bőven 10 százalék felett volt a munkanélküliség, és majdnem 30 százalék körül volt a fiatalok munkanélkülisége. 2010-ig csökkentek a bérek, a jövedelmek, a 13. havi bért és nyugdíjakat elvették, adókat emeltek, a családi támogatásokat megnyirbálták, és emiatt a fizetőképes középosztály összezuhant, és sok százezren kerültek kilátástalan helyzetbe, és emiatt távoztak el sok ezren, tízezren Magyarországról abban az időszakban, akiknek egy része most tudott csak hazaköltözni. Kizárólag szociális segélyeket adtak, és ezen keresztül konzerválták a mélyszegénységben élőket. Az ország külső sérülékenysége óriási volt, legfőképpen a devizahitelek miatt. A gazdaság sokkal nagyobb veszteséget szenvedett ebben az időszakban, mint a környező országok, annak ellenére, hogy a gazdasági növekedés meg sem közelítette a környező országok szintjét. Tehát nem véletlen a bizalom, hiszen a magyar emberek egyszer már megtapasztalták, hogy a polgári kormány úrrá tud lenni egy ilyen kilátástalan helyzeten, mint amilyen a 2010-es időszak volt, és rövid idő alatt sikeres növekedési pályára tudja állítani az országot. Ennek a gyümölcseit pedig az elmúlt években sok mindenki tapasztalhatta, az ország lakossága legfőképp. A kulcsa mindennek a válságkezelésnek, hogy legyen gondolatunk arról, hogy mit akarunk csinálni, milyen elképzelésünk van, hogy mi a célunk, mi a víziónk, és legyen tervünk, hogy ezt miképp érhetjük el. A közgazdászok, a gazdasági szakemberek, a politikusok mindig vitatkoznak arról, hogy mi a helyes lépéssorozat, hogyan kell megoldani egy gazdasági válságot. A papír sok mindent elbír, ahogy mondják, például Gyurcsány Ferenc több tucat programját is, de ha csak a számokból indulunk ki, akkor könnyen a fűnyíróelvszerű megszorítások mezején találjuk magunkat, amely a jelent próbálja meg kezelni, nem pedig a jövő útjait segíteni. A mi gondolkodásunk középpontjában a munkahelyek és a munka áll, 2010-ben is és most is. A fő cél, hogy ahány munkahelyet a vírus tönkretesz, annyi munkahelyet hozzunk létre. Ez a válságkezelésnek a vezérfonala, ennek mentén haladunk előre, és nem a segélyalapú gazdálkodásnak, az eladósodásnak a könnyelmű menekülőútján. Hiszen a világ legegyszerűbb dolga lenne mindenkinek segélyt osztani, ha nincs pénz, akkor pedig külföldi hitelekért folyamodni, aztán megint megszorításokat alkalmazni, elinflálni a pénzt, majd újabb segélyeket osztogatni, és még több hitelt felvenni. Láttuk, hogy ez hova vezetett, és csak nagyon nehezen sikerült kitörni ebből a csapdahelyzetből 2010 után. Az volt a cél, hogy aki akar, az tudjon is dolgozni Magyarországon, és ez tulajdonképpen meg is valósult 2020-ra, úgy, hogy közben fölszámoltuk az ország pénzügyi kiszolgáltatottságát és függésünket, ennek köszönhetően pedig fokozatosan egyre magasabb hozzáadott értékű munkahelyek jöhettek létre a piaci szférában is. Ez a célunk most is, és ezen az úton kell továbbhaladnunk akkor is, ha válság sújtja a világot, és válság sújtja Európát. Ezt várják el tőlünk az emberek, és erre kaptunk felhatalmazást. Ahogy említettem, az akcióterv a következő három évben a munkaalapú gazdaság védelmére, felgyorsítására soha korábban nem látott összegeket biztosít. Természetesen, ha szükséges, a kormány az akciótervet tovább is bővítheti, amelyhez a kormánypártok támogatását természetesen biztosítani fogjuk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Képviselő úr elhangzott napirend előtti felszólalására a kormány nevében Szijjártó Péter miniszter úr válaszol. Parancsoljon, miniszter úr, öné a szó. SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Mindannyian emlékszünk azokra a dilemmákra és azokra a kihívásokra, amelyekkel 2010-ben szembesültünk. Bár a mostani világjárvány nagyon túlsúlyos ahhoz, hogy ezeket a vitákat most újra hosszasan ideidézzük, de azért mégiscsak emlékezhetünk arra, hogy 7 százalék körül volt a költségvetés hiánya, 85 százalék fölött volt az államadósság mértéke, 12 százalék fölött volt a
