Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 14. kedd - 119. szám - Napirenden kívüli felszólalók bejelentése
1480 munkanélküliség, és közben az országot az IMF-program alá hajtották be. Hál’ istennek, mindenki ma már úgy emlékszik, hogy Görögország volt az első ország, amelyet az IMF programja mentett meg - és itt egy ilyen zárójeles kérdőjelet azért odatennék -, de nem, az akkori szocialista kormány volt az első, amely az IMF segítségét kérte ebben a körben. Itt voltunk 2010-ben. Akik akkor is itt voltunk, emlékezhetünk azokra a vitákra, alapvetően gazdaságfilozófiai vitákra, amelyek arról szóltak, hogy milyen irányba induljunk meg. Voltak, akik arra próbáltak sarkallni minket, hogy csak menjünk a túlélésre, erről szólt a segély, a még több IMF-hitel, az ország kiszolgáltatása, aztán végül a spekulánsok kezére adása. S volt egy másik irányzat is, amely azt mondta, hogy próbáljunk egy bátor gazdaságpolitikát, kétségtelenül nem az addigi tankönyvi eszközök alapján, és a válságra tekintsünk lehetőségként, amelyet követően erősebbek lehetünk, mint voltunk korábban, és erősebbek lehetünk, mint azok, akik a túlélésre játszottak csak. S végül is, a hátunk mögött álló kétharmados parlamenti többségnek köszönhetően ezt az utat választottuk, az adócsökkentések és a munkahelyteremtés gazdaságpolitikáját. Emlékezzünk rá, hogy 2010-ben 1,8 millióan fizettek adót Magyarországon, tehát 2010-ben, amikor átvettük a kormányzást, egy olyan gazdaságpolitikai filozófiát örökölhettünk volna, amely úgy gondolta, hogy 1,8 millió ember adója el tud működtetni egy tízmilliós országot. Ma 4,5 millió embernek van munkája, 4,5 millióan tesznek bele a közösbe, 4,5 millió ember munkája és teljesítménye működteti ezt az országot; 1,8 millió adófizető helyett 4,5 millió adófizető. Emlékezhetünk arra is, amikor azt mondtuk, hogy tíz év alatt egymillió új munkahelyet fogunk teremteni. Ülnek itt is most a Házban olyanok, akik akkor ezt megmosolyogták, komolytalannak titulálták, végig az ellen szurkoltak, hogy ez sikerülhessen; vannak köztük nagyon jó nevű, kiváló és önmaguknak sokszor a tévedhetetlenség tulajdonságát tulajdonító közgazdászok is, akik ma is elmondják nagyon okosan és nagyon bölcsen, hogy mi várható egyébként, és kiderült, hogy nem nekik lett igazuk, hanem azoknak, akik hittek abban, hogy tíz év alatt egy munkahelyteremtésre és adócsökkentésre épülő gazdaságpolitikával igenis lehet egymillió új munkahelyet teremteni. Természetesen ez a gazdaságfilozófia vezeti azt a gazdaságvédelmi akciótervet is, amelyet az elmúlt héten mutattunk be, amely pedig arról szól, hogy bizony túl azon, hogy meg akarjuk védeni és meg is fogjuk védeni a veszélyben lévő munkahelyeket, legalább annyi új munkahely létrehozásához adunk támogatást, mint amennyi munkahely a világjárvány miatt elveszik. (12.40) És persze, aki tanult matematikát, pontosan tudja, hogy minden számnál van eggyel nagyobb, minden számnál lehet eggyel nagyobbat, eggyel jobban hangzót mondani. Ugyanakkor azt is világosan látni kell, hogy egy ország eladósítása a legnagyobb bűn, amit el lehet követni. Láthattuk: az elmúlt években eladósított országok jutottak spekulánsok kezeire, a stratégiai vagyon kikerült a nemzeti ellenőrzés alól, és onnantól kezdve már nem a nép akaratából demokratikusan megválasztott kormány és parlament kontrollálta a folyamatokat, hanem külső pénzügyi szereplők. Mi ezt eddig is elkerültük, és el fogjuk kerülni a jövőben is, a gazdasági akcióterv, a gazdaságvédelmi akcióterv pontosan erről szól. Hiába számítottak, spekuláltak rá titokban vagy féltitokban sokan, hogy most itt lesz az ideje a spekulánsoknak, és majd tönkretehetik ezt az országot, csalódniuk kell. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Ezzel a napirend előtti felszólalások végére értünk. Napirenden kívüli felszólalók bejelentése
