Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 7. kedd - 117. szám - A termelőszövetkezeti földhasználati jog alatt álló földrészletek tulajdonjogának rendezéséről és egyes földügyi tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. NAGY ISTVÁN agrárminiszter:
1228 És innentől már jönnek azok a részletkérdések, amelyekről nekünk beszélni kell. A szociális földprogramot felvetette Magyar képviselőtársam is, Font képviselőtársam is sorolta az adatokat, de az a helyzet, hogy 3322 hektárt adtunk oda egyszer, majd most zárult le, nem is olyan régen 750 hektárnak a teljes díjmentes vagyonkezelésbe adása az önkormányzatok számára, pontosan azért - és megkérdezték, hogy miért most -, mert mindennek üteme van. Mert a földnek hol van a legjobb helye? A gazdák kezében. Ott van a legjobb helye, hogy megélhetést, biztonságot, vidéki megmaradást szolgáljon az emberek számára. Majd azon embertársainknak, akik szociálisan rászorultak, akik a munkából kiestek, akiknek az önellátása veszélyben van, akkor tegyük lehetővé, hogy az önkormányzatok a szociális földprogramon keresztül, közfoglalkoztatás keretében tudjanak olyan területekhez jutni, ahol meg tudják valósítani ezt a tevékenységet, el tudják látni a közkonyhát, a szociális intézményeket, az iskolákat és hasonlókat azon terméssel, ami ott van. És itt mindig meg szoktak állni, és én itt szeretnék egy nagyon fontos dolgot mondani, amit most a koronavírus árnyékában megint végtelenül hangsúlyossá kell tenni. Nem szabad itt megállnunk, mert nemcsak az az érték, amit ott előállítunk, hanem az a tudás, amit megtanulnak ezek az emberek, hogy hogyan állítsuk elő. Mert ha van valamikor fontos hangsúlya annak, hogy az önellátásnak mekkora szerepe van, hogy a kertjeinket újra fel kéne ásni, újra be kéne vetni, most pontosan az a hét van, amikor a leginkább alkalmas az idő a veteményezésre. Nincs jobb lehetőség arra, mint amikor egy ilyen vírusveszélyhelyzet van, amikor ráirányul a figyelmünk a sérülékenységünkre, a gyengeségeinkre, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a kertjeink megművelése. És azon dolgozunk, hogy aki rászorult, hogy tudunk adni neki vetőmagot; hogyan tudjuk elősegíteni, hogy rávegyük őt arra, hogy igen, a saját biztonsága érdekében azt a rejtett erőtartalékot, hogy több százezer hektárnyi kert van ma Magyarországon műveletlen, ott a kertekben, amikben most éppen lehet, hogy gyep vagy fű van, azok helyett hogyan ássuk fel a kertet, és hogyan legyen megfelelő zöldség vagy éppen gyümölcs a saját önellátásunkra. Amit aztán Varga képviselőtársunk felvetett: mintagazdaság, integráció, alulról jövő vagy felülről vezérelt dolog. Nem mehetünk el mellette anélkül, hogy persze, mit szeretnénk, és mi volna az ideális, ami szerencsésebb történelmű országok gazdaságfejlesztésében meg is tudott valósulni, hogy alulról jön. Ez a legtermészetesebb. Fogjunk össze - mindenki a fölöslegével -, és építsük meg a feldolgozóüzemet, az egész felvásárlóhálózatot, majd aztán az értékesítési láncokat is szerezzük meg Ennél biztonságosabb és jobb dolog nincs a világon. Csakhogy nekünk volt egy olyan sajátos történelmi helyzetünk, amikor a kollektivizált mezőgazdaság működött, amely nem tette lehetővé azt, hogy megerősödjön az a generáció, amelyik ma létre tudná hozni ezt. Tehát muszáj felülről vezérelni, muszáj valahova pénzt tenni bele - akinek van elég tőkeereje ahhoz, hogy meg tudja szervezni az egészet -, mert nincs benne. A rendszerváltási következmények mivel jártak együtt? Azzal jártak együtt, hogy hány család tönkrement, hány embert átvertek azzal, hogy integrációba kényszerítették. Mekkora bűncselekmények és mekkora tragédiák történtek az emberek életében! Odaveszett a bizalom, mert annyiszor be lettek csapva az emberek. Muszáj! És ha megnézik a baromfiszektort, nagyon jól integrált, biztonságban van. A sertéságazatunk is egyre inkább kezd működni. Hála istennek, a hajtatott növény, a kertészet is most már egyre inkább integrációban működik a tészeken keresztül. Látszik az, hogy csak a szervezett keretben lehet jól előremenni, az adja a biztonságot és a termelői hátteret. Akkor, amikor képviselőtársunk, Z. Kárpát Dániel felveti, hogy persze a kígyóuborka és a paprika kapcsán nézzük meg, hogy honnan jön… - most. Igen, mert a miénk még nincs kész, még kell egy hét. Tehát amikor én a nagy áruházak képviselőit bekérettem, és beszéltünk arról, hogy mi történik itt, akkor az történt, hogy a termelőink sírtak azon, hogy már az üzletekben látják a kígyóuborkát. Csak amikor az áruházak kérték a kígyóuborkát, nekünk még nem volt, de jövő héten már lesz. És azt a reményt tudom megfogalmazni, hogy a megrendelések meg is érkeznek a nagy áruházak és a kiskereskedelmi láncok részéről, és a hazai primőr végre helyet talál.
