Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 7. kedd - 117. szám - A termelőszövetkezeti földhasználati jog alatt álló földrészletek tulajdonjogának rendezéséről és egyes földügyi tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. NAGY ISTVÁN agrárminiszter:
1229 Nem véletlenül írtam levelet minden egyes kiskereskedelmi lánc vezetőjének, és ajánlottam a figyelmükbe azt, hogy nemzetstratégiailag is és nemzetbiztonságilag is kiemelkedően fontos az, hogy a kereskedelmi láncokban magyar áru legyen ilyen helyzetben, hiszen a határok átlépése és a szállítási nehézségek bizony megélhetési problémát vetnek fel nagyon sok embernek, amiért kikapok. De nem véletlen az, hogy harcolok azért, hogy nyissuk újra a piacokat, mert valahova a hazai terméket el kell juttatni, és valami olyan képmutatást látok ez ügyben, amit muszáj szóvá tennem. Lehetetlen az a képmutatás, ami történik a piacnyitás ügyében, mert aggódunk az emberekért. Persze, de az embereknek meg kell vásárolni az alapvető élelmiszereket. Ha nem a piacra mennek, hol tudják megvásárolni? Egy zárt légterű, kicsiny üzletben. Az jobb és biztonságosabb, mintha egy szabad légterű piacra mennek? És még mindig nagyon sok önkormányzat még mindig ellenáll. És újra és újra el kell mondani, jön a húsvét, ott vannak a húsosok és azok a kézműves termelők, akik hagyományos húsvéti termékekkel foglalkoznak és ilyeneket állítanak elő. Sok ezren fognak csődbe menni, ha nem tudjuk megnyitni a piacokat, és nem tesszük ezt lehetővé. És mondok rosszabbat: jönnek a palántások, amelyek az egész nyári zöldségtermeléshez szükségesek a kiskertekben, és nincs lehetőségük máshol, mint ott a piacon árusítani. Tehát hangsúlyosan kérem újra az önkormányzatokat, nyissák meg a piacokat, tegyék lehetővé a biztonsági intézkedések mellett, hogy az emberek oda tudják vinni a portékájukat, és mások pedig meg tudják venni azokat, mert a helyi gazdaság erősítéséhez nélkülözhetetlen mindaz, ami ott történik. Visszatérve képviselőtársaim hozzászólásaira, Vadai Ágnes képviselő asszony felvetésére: igen, az ágazati megsegítő javaslatokat keresi. Az egy másik helyen hangzott el éppen, hiszen a kormány dolgozik azon, hogy a gazdaság újraindítását hogyan lehet megtenni, és mik azok a lépések, amelyekkel nekünk kell foglalkozni. Én azt hiszem, hogy mindazt, amit az agrártárca a mezőgazdaságért és az élelmiszeripar szereplőiért tehet, erejét megfeszítve mindennap teszi. Azért megyek én is termelőről termelőre, ágazati szinten meglátogatva őket, hogy biztosítsam őket az együttérzésünkről, az együttműködésről, feltérképezzük azt, hogy miben segíthetünk, és megköszönjük nekik azt a helytállást, amit nap mint nap tesznek, mert azt hiszem, hogy a köszönömre és a „miben segíthetek”-re mindig szükség van ebben az ágazatban. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) Hiszen ha most nem vetünk, akkor a későbbiekben nem fogunk tudni aratni, ez nagyon-nagyon fontos. (13.30) Nagyon megfontolandó és nagyon jó választ adott a képviselő asszony arra a kérdésre, hogy mit is tekintünk mintagazdaságnak. Kiváló, hogy létfontosságú rendszerelem legyen. Igen, úgy kell rá tekinteni, én is így tekintek. Tehát nem lehet olyan mintagazdaság, amely a maga területén nem létfontosságú rendszerelem. Köszönöm szépen ezt a hozzáadott értéket, ezt a továbbiakban vinni és használni is fogjuk, mert nagyon-nagyon fontos. Felvetette az egyházi iskoláknak a kérdéskörét…, az egyházaknak a földhöz jutását, és rögtön el is szóltam magam, mert a válasz pontosan ez, az egyházi iskolák kérdésköre a válasz rá. Hiszen több olyan kezdeményezés is történt, ahol egyházi fenntartásba kívánnak átvenni mezőgazdasági szakközép- vagy szakiskolákat is, és természetesen ahol a mezőgazdasági szakiskolához tartozik a terület, ezt szeretnénk a számukra továbbadni, hogy a gyakorlati teendőket el tudják végezni. A növényházak kérdéskörénél is azt kell mondanom, hogy jól megfontolt, előre elhatározott szándék szerepel a törvényben - mert mivel szembesültünk? Azzal szembesültünk, hogy óriási nehézség… Először a stratégia az volt, hogy önellátónak kell lennünk a primőrben, nem lehet, hogy importáru érkezzék, hanem a magyar termék legyen itt. Ugyanakkor mivel szembesülünk? Azzal, hogy az egy nagyon nehéz és nagyon tőkeigényes beruházás. Ha mindezt még egy csomó járadékkal és nehézséggel is terheljük, akkor egyszerűen elriasztjuk a befektetőket attól, hogy jöjjenek és segítsenek ezt megvalósítani. A kikönnyítése a növényházak építésének pontosan az a cél volt, hogy
