Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 7. kedd - 117. szám - A termelőszövetkezeti földhasználati jog alatt álló földrészletek tulajdonjogának rendezéséről és egyes földügyi tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. NAGY ISTVÁN agrárminiszter:
1227 hogy nagyon sokan technikai jellegűnek tartják, értik, érzik a benne megfogalmazott szándékot, és hogy nagyon sok részét támogatni is tudnák. Magyar Zoltán képviselőtársam is mondott olyan mondatot is, hogy valódi problémát old meg a törvény, valódi problémát old meg maga a törvény. Természetesen több kérdéskör is felvetült, amelyekkel kapcsolatban akár magyarázattal is tartozom a tisztelt Háznak. Amit mindenki felvet, és amit mindenki számonkért rajtunk, az a mintagazdaságoknak a kérdése, és úgy tesznek, minthogyha nem értenék teljesen, hogy miről is szól ez. A minta - mint ahogy látszik is belőle - nem az egész magyar mezőgazdaságra jellemző, nem az egész magyar birtokpolitikára jellemző, hanem azt a szerepet kell hogy betöltse a mintagazdaság, mint amire hivatott. Hiszen mit is jelent maga a mintagazdaság? Hogy élen jár, hogy olyan technológiai fejlesztéseket hoz létre, hogy úgy vesz részt az egyetemi felsőoktatásban, hogy úgy vesz részt a kutatásfejlesztésben, ami valódi mintákat szolgál, hogy úgy tudja segíteni a gazdatársadalmat, hogy olyan beruházásokat hajt végre, amelyekkel a legszélesebb kört ki tudja szolgálni, mert az alapanyagát, a nyersanyagát, amit megtermelnek a gazdák, azt ő a feldolgozóüzemében fel tudja dolgozni - tehát egy teljes körű mintával tud szolgálni. Na most, azt kell mondjam, hogy a magyar állam is hálával és köszönettel tartozik a mintagazdaságoknak. Miért is? Mert azt a pénzt, amit az államnak kellene az adófizetők pénzéből betennie, hogy ezek a beruházások megvalósuljanak, azt a magánszektor beteszi, és megcsinálja helyettünk - és ez az, ami óriási lehetőség a mi számunkra a fejlődés irányának a növelésére. Hiszen gondoljunk bele: egy öntözési beruházás csak a legkisebb volumenben is, ha csak néhány száz hektárról beszélünk is, 5 milliárdos tétel, annak a megtérülési ideje nyilván nem néhány év, hanem annak hosszabb idő kell. Egy nagy feldolgozóüzemnek a megépítése, az a beruházás, annak a megtérülése megint csak nyilván nem néhány év, hanem sokkal több év; és nem kőbe vésett szabály, hogy 50 év. Adható! A miniszter megítélheti úgy, meghosszabbíthatja azt az időtartamot, ha olyan beruházás miatt igénylik annak a meghosszabbítását. Tehát egyáltalán nem automatikus és nem kőbe vésett tételekről beszélünk. (13.20) Tehát azt mondani, hogy a családi gazdaságok felől elfordult a kormányzat a sokkal nagyobb gazdaságok felé, ez teljességgel téves gondolat. Minden erőnkkel azon vagyunk, minden egyes pályázattal, amit hirdetünk, azon vagyunk, hogy pontosan a családi kis- és közepes gazdaságokat hogyan tudjuk megerősíteni. Ha nézték a tárca törvényalkotási szándékait, amikkel idejövünk, láthatják sorra ezeket az ütemezéseket, csak meg kell oldani a kardinális kérdéseket. És itt most többen felvetették, hogy miért is pont a koronavírus-járvány közepette jövünk elő ezzel a törvénnyel. Azt kell mondjam önöknek, hogy eszünk ágában nem volt ezzel a törvénnyel a koronavírus-járvány idejére készülni. Megvolt a menetrend; egy teljesen természetes, normális időszakra készültünk, és úgy voltunk vele, hogy ez az első lépés, majd mögé jön a közös osztatlan megszüntetése, majd jön a családi gazdaságoknak az örökléssel és a hasonló dolgokkal kapcsolatos kérdésköre, amely a működését és a gazdaságos továbbélését segítheti az egész kérdéskörnek. De ha már itt vagyunk ebben a helyzetben, akkor is helyt kell állnunk, és nyilván más szemüvegen keresztül kell megnézzük ezt az egész törvényt. Azt kell lássuk benne, hogy ha volt valamikor nagyon nagy szükség arra, hogy pontosan megcsináljuk ezeket a birtokpolitikai rendezéseket, ha volt valamikor szükség arra, hogy megerősítsük a kis- és közepes vállalkozásokat, ha volt valamikor szükség arra, hogy bizony a mintagazdaságok alatt, mellett, bennük megerősítsük azokat a nagyberuházásokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a minőségi élelmiszert a legmagasabb fokon, önellátásban tudjuk a legnagyobb áruházláncaink polcára is odarakni, akkor bizony pontosan jókor van itt a törvény, mert ráirányítja a figyelmünket arra a veszélyre, hogy mennyire nem lehetünk kiszolgáltatottak a külföldi beszállítóknak; mennyire fontos az, hogy a hazai élelmiszeripart megerősítsük. Erről is szól gyakorlatilag ez a lehetőség.
