Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 7. kedd - 117. szám - A termelőszövetkezeti földhasználati jog alatt álló földrészletek tulajdonjogának rendezéséről és egyes földügyi tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. NAGY ISTVÁN agrárminiszter:
1226 Köszönöm, elnök úr. Örömmel hallottam a bizottsági elnök úr szavait, hogy ezek szerint a jövő héten tárgyalhatja az agrárgazdasági jelentést a bizottságunk, így majd újra lefolytathatjuk azokat a vitákat, amelyeket most már évről évre, amelyek szerint önök kizárólag a GDP-adatokból kiindulva valamiféle csodálatos előrelépésről beszélnek a mezőgazdaság területén, mi meg majd elmondhatjuk, hogy bizony azért a hazai vetőmagok aránya vagy éppen a termésátlagok mind-mind elmaradnak attól, ami elvárható lenne, vagy akár beszélhetünk majd arról is, hogy számunkra nem annak a 10-15 ezer családnak az örvendetes jóléte jelenti a magyar mezőgazdaságot, ami az önök számára. De mindezek mellett, akkor is, ne vegye zokon, ha azt mondom, hogy abszolút nem helytálló és nem helyes ez az irány, amit most folytatnak, már csak azért sem, mert pontosan szembemegy a korábbi ígéreteikkel. A családi gazdaságok segítése helyett egy brutális birtokkoncentráció folyik ebben az országban. Amikor azt ígérték korábban, hogy növelik majd az állami szerepvállalást a magyar vidéken, azzal szemben eladták az állami földterületeket, és azért azt se vegye zokon, ha nem hisszük el feltétlenül, hogy ezek a kedvezményezettek, ezek az új földbirtokosok, mintagazdaságok - most hívjuk őket a törvény miatt így -, ezek feltétlenül a közjó szempontjait fogják elsődlegesen a szemük előtt tartani. Egyrészt azért ne vegyék zokon, hogy ezt nem hisszük el, mert nem ez volt az eddigi gyakorlat, másrészt a jelen törvény sem tartalmaz erre vonatkozóan biztosítékokat. Jó lenne, ha tartalmazna, mondjuk, arra vonatkozóan, hogy végre egy olyan országra fogunk ébredni, miután ez a törvény elfogadásra kerül, ahol nem a legtehetősebbeket, nem a legtöbb támogatás felett diszponálókat, nem a legnagyobb földhasználókat toljuk továbbra is kedvezményes állami földbérletekkel. Erre semmiféle indokot, érvet nem hallottunk mind ez idáig, miért kellene őket kedvezményes bérletekkel további 50 évre kedvezményezett helyzetbe hozni, és ezzel egyébként keményen beleszólni a piaci folyamatokba, és versenyhátrányt okozni a tisztességes termelőkkel szemben. Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Kérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni a vitához. (Senki nem jelentkezik.) Nem látok jelentkezőt, így az általános vitát lezárom. Megkérdezem Nagy István miniszter urat, kíván-e zárszót mondani. (Dr. Nagy István szólásra emelkedik.) Jelzi, hogy igen. Öné a szó, miniszter úr. DR. NAGY ISTVÁN agrárminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni a vitát, szeretném megköszönni a vitának a hangnemét, mert amikor birtokpolitikai kérdésekről beszélünk, az mindig nagyon éles kérdéseket hoz elő. Ha belegondolunk a magyar történelembe, a birtokpolitikai kérdések mindig nagy rendszer-átalakulások után következtek be, mindig óriási társadalmi és gazdasági változásokat is hoztak maguk után, és mi is így vagyunk most: a ’90-es évekbeli rendszerváltozás akkori birtokpolitikai döntéseinek bizonyos részeit tudjuk most lezárni az első lépcsőben, és még jövünk, két-három hét múlva itt lesz a parlament előtt a közös osztatlan megszüntetéséről szóló törvénycsomag (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Jaj, de jó!), amellyel lezárjuk a ’90-es években megnyílt földpolitikai kérdésköröket. Nagyon kényes, nagyon nehéz kérdéskörök ezek, nagyon nagy felelősséggel kellett hozzányúlnunk ezekhez a kérdésekhez is, és ezért én nagyon hálás vagyok önöknek, hogy ellenzékiként is, kormánypárti képviselőként is megfogalmazták azokat a kérdésköröket, amelyek kinek-kinek hangsúlyosabban vagy kevésbé hangsúlyosabban az előterébe kerültek. Köszönöm szépen ezt önöknek még egyszer. Néhány hozzászólásra hadd reagáljak olyan téren, hogy be kell vallanom, nem volt olyan színes fantáziám, hogy bele tudjak képzelni oly dolgokat, amelyeket egy-két képviselőtársunk felvetett. Isten látja lelkem, a jó szándékot a törvényben, hogy eszünk ágában nem volt azokkal a kérdésekkel foglalkozni, amelyeket egy-két képviselőtársunk megemlített és felvetett. (Dr. Vadai Ágnes közbeszól.) Annak viszont nagyon örülök, hogy szinte kivétel nélkül mindnyájan hangsúlyozták azt,
