Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 5. kedd - 90. szám - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - SZABÓ SZABOLCS (független):
614 További hátrány, hogy a megbízási szerződéssel foglalko ztatottak nem lesznek teljes jogú tagjai a pedagógusközösségnek, hiszen csak megbízási szerződéssel fognak dolgozni. Azt hiszem, hogy nagyon sok mindent elmondtam, de tényleg nem akarom unásig ismételni a többiek által elmondottakat. Azt hiszem, az látszik , hogy az ellenzék álláspontja nagyjából egységes, hiszen mindannyian, eddig legalábbis, ugyanazokat a problémákat emeltük ki ebből a törvényből. A módosító javaslatokat természetesen megtesszük, és reméljük, hogy legalább elgondolkodnak rajta, mielőtt biz ottsági szinten már lesöprik ezeket. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, Hohn Krisztina képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az elsőként jelentkezett függetl en képviselőnek, Szabó Szabolcs képviselő úrnak adom meg a szót. SZABÓ SZABOLCS (független) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy döntöttem, hogy úgy építem fel a hozzászólásomat, hogy teszek három állítást, és utá na részletesebben kifejtem, hogy mivel indokolom ezeket az állításokat. Az első állításom az lenne, hogy második ciklusomat töltöm itt az Országgyűlésben, előtte is persze figyelemmel követtem már hosszú évek óta, hogy az oktatáspolitikában mi történik, de azt határozottan tudom állítani, hogy amióta én itt vagyok képviselőként az Országgyűlésben, ez az első olyan előterjesztés az oktatáspolitika terén, amelyre azt tudom mondani, hogy ez láthatóan egy átgondolt koncepció, és még az irányait tekintve is érte ni vélem, hogy miért csinálják ezt. Még azt sem tudom mondani, hogy nem jó az irány, sőt azt mondanám, hogy önmagában az irány jónak tekinthető, tehát koncepcionálisan szerintem alapvetően az irány rendben van. Zárójelben jegyzem meg, persze nem akarom elv inni a hozzászólásomat ilyen irányba, hogy azért ez nem menti fel a Fideszt az alól, amit az elmúlt években műveltek, mert ez beismerése annak, hogy az elmúlt kilenc év nem jó irányba történt. Mindig új irányba indultak, és Hofival élve: már annyiszor indu ltak el új irányba, hogy most már saját magukkal jöttek szembe, de most meg legalább jó irányba haladunk. Tehát ez az első állításom. A második állításom az, hogy a koncepció jó, az irány szerintem jó, de vannak benne olyan alapvető hibák, amelyeket szerin tem most még ebben a vitaszakaszban célszerű kijavítani, sőt az állításom része az, hogy szerintem a tárgyalást a részletesvitaszakasz beindulása előtt fel kellene függeszteni. Miért mondom ezt? Alapvető hibának tartom azt, hogy nem volt érdemi társadalmi , szakmai konzultáció. Nagyon tisztelem a helyettes államtitkár asszonyt, aki minden bizonnyal ennek a részletes kidolgozásában keményen benne volt, Pölöskei Gábornéra gondolok, de ő azt mondta, hogy majd akkor lesz erről társadalmi vita, ha el van fogadva a törvény. Ez a törvények szellemének nem felel meg. Sajnálatos módon azt pontosan tudjuk, hogy az oktatáspolitika különösen olyan terület, hogy célszerű alaposan ezt átbeszélni, és úgy bevezetni, hogy mindenki sajátjának érezhesse, ráadásul úgy, hogy ebb en tényleg sok olyan elem van, amelyet mindenki magáénak tudna tekinteni. A második ilyen fontos eleme ennek az állításomnak, hogy azt nem tartom jó szituációnak, hogy nyár elején úgy kellett megtudnom, hogy készül egyáltalán egy ilyen önálló szakképzési t örvény, hogy ezt véletlenül helyettes államtitkár asszony egy szakmai beszélgetésen, ahol én is ott voltam, mintegy mellékes dologként elmondta, és mindannyian néztünk csodálkozva egymásra, hogy most akkor tényleg önálló törvény készül? Ezt jó lett volna s zintén a társadalmi és szakmai egyeztetés részeként folyamatosan nyilvánosan kezelni. És nem tartom jónak azt sem, hogy egyébként kvázi kiszivárogtatott anyagként kellett megismernem nekem is, mint országgyűlési képviselőnek, ennek az előzetes változatát. De nem az a lényeg, hogy én érzem úgy, hanem hogy ezt nagyrészt a szakma