Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 5. kedd - 90. szám - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - FÖLDI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről
604 l: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy jelentőségű törvénycsomag került mo st a Ház elé, egy olyan terület szabályozásáról van szó, amelynek két fontos jellemzője kiemelt fontosságúvá teszi. Az említett két fontos jellemző pedig az, hogy a szakképzésnek egy folyamatosan, sőt egyre gyorsuló ütemben változó munkaerőpiac érdekeinek kell megfelelnie, a jövő globális kérdéseire a jelenben kell lokális válaszokat adnia, hatékonysága, eredményessége pedig közvetve vagy közvetlenül minden magyar állampolgár életére alapvető hatással van. Tisztelt Országgyűlés! Mint ismeretes, 2010ben szá mottevő átalakítás ment végbe a szakképzés rendszerében: a korábbi szakközépiskolák azóta szakgimnáziumként, a szakiskolák pedig szakközépiskolákként működnek. Azóta mindössze kilenc és fél év telt el, a társadalmi, technológiai, jogi és munkaerőpiaci vált ozások azonban akkora sebességre kapcsoltak, hogy szükségessé vált a szakképzés szisztémájának újbóli átgondolása. Jelzem, ez nem magyar sajátosság, tehát semmiképpen sem az eddigi rendszer korrekciójáról van szó, mint ahogyan puszta jogharmonizációról sem , és a jogalkotók a világ minden táján hasonló kihívások előtt állnak. Melyek ezek a változások? Elsősorban az, hogy a munkaerőpiac ma már olyan szakemberek kibocsátását várja a képző intézményektől, akik minden korábbinál korszerűbb tudással rendelkeznek, és amikor azt mondom, hogy korszerű, akkor arra gondolok, amire a munkaadók: ez a tudás legyen naprakész, a birtokosa pedig legyen képes annak folyamatos, önálló, élethosszig tartó frissítésére. Mindennek alapja egy technológiai változás, amit összegezve automatizálásnak nevezünk. Szakértők arra számítanak, hogy a robotizáció miatt szakmák és munkakörök sokasága szűnik meg a következő évtizedekben, a helyükbe pedig olyanok lépnek, amelyekre ma még talán megnevezésünk sincs, holnap viszont már az álláshirde tésekben olvasható lesz. Egy tavalyi felmérés szerint a magyar dolgozók 49 százaléka már most is automatizálható tevékenységet végez elsősorban a gyáripar, a bányászat, a szállítás és a raktározás területén. Az előrejelzések alapján 2030ig a munkaórák 24 százaléka automatizált tevékenységgel lesz megtölthető, ez pedig minden munkavállalótól, vagyis magától értetődően a szakképzéstől is nagy fokú kreativitást, tanulékonyságot és rugalmasságot követel meg: betanított munkások helyett magas hozzáadott értékű képzettséggel rendelkező szakemberekre van szükség, olyanokra, akiknek megtanítjuk az emberi együttműködés technikáit, jó gyakorlatait is, és akik magabiztosan képesek átjárni a szakmák és a munkakörök között, hiszen ma már ez is alapvető követelmény. A sz akképzési rendszerek világszerte jelentős kihívás előtt állnak: olyan munkaerőpiaci környezetre kell felkészíteniük a tanulókat, ahol az automatizálás hatására a jelenleg ismert munkák sokasága eltűnik, ma még nehezen elképzelhető munkakörök jönnek létre, és a megmaradó szakmák jó része lényegi átalakuláson megy keresztül. Ezért mindenféleképpen választ kell adni a kor, az új évezred kihívásaira a szakképzés területén is. De melyek ezek a kihívások, amelyekre a Ház elé benyújtott T/7843. számú törvényjavasl at válaszokat kíván adni? A demográfiai helyzet miatt nehezebb helyzetbe került szakképzési intézményrendszert vonzóbbá teszi a diákok és a szülők számára egyaránt, hiszen látnak benne perspektívát a jövőt illetően. Megjegyzem zárójelben, amikor még iskolá ban dolgoztam, akkor Cegléden például úgy riogatták a gyerekeket, hogy fiam, ha nem tanulsz az általános iskolában, mész a szakmunkásképzőbe, mész a Bem József Szakmunkásképző Iskolába. Reményeim szerint az új törvény bevezetésével ezek a fajta dilemmák te ljes egészében megszűnnek, és nem lesz ilyen úgymond fenyegetés a szülők részéről a diákok felé. Megteremti a lehetőséget a törvényjavaslat arra, hogy az oktatók versenyképes vagy legalább a mostaninál versenyképesebb, magasabb bért kapjanak; ez a valódi o ka annak, hogy a munka törvénykönyve alapján foglalkoztatják majd az oktatókat. A Dobbantóprogram, amiről Vinnai Győző képviselőtársam is beszélt, azoknak a tanulóknak kínál fogódzót és lehetőséget, akik az
