Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 5. kedd - 90. szám - A pénzügyi közvetítőrendszert, valamint az államháztartást és a gazdasági stabilitást érintő egyes jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
558 szakmai szándékait, tehát nehogy személyes támadásnak vegye mindezt. Azt látom, hogy sokszor a jó szándékú szakmai javaslatokat is a láássák a saláta formával, amit persze a fideszes többség megszavazhat, de ettől ez még egy szakmailag alátámasztható javaslattá nem válik. Sokkal inkább szerencsésnek tartanám azt, államtitkár úr, ha az EUjogharmonizációhoz szükséges egyes fejezeteket id ehoznánk elénk egy papíroson, aztán a lakástakarékokat érintő másikat egy másik vitában egy másik papíroson, harmadsorban az államadósság számításának módszertanát taglalót egy harmadik, negyedik, ötödik csomagban, ahol már nem salátatörvényről beszélnénk, hanem tematikus csomagokról. Nyilván az összefüggő témákat lehet tárgyalni. Így azért, lássák be, igen lehetetlen helyzetbe hozzák nemcsak az ellenzéki képviselőket, adott esetben a sajtó képviselőit és a saját képviselőtársaikat is, akik így hitük, meggy őződésük szerint szavazhatnak, szakmai megalapozottsággal viszont annál kevésbé. Azt látjuk ugyanakkor, hogy az államadósság kérdéskörét talán minden ellenzéki megszólaló felhozta, nem véletlenül. Itt 2010ben bontakozott ki a vita közöttünk. Akkor azzal n yugtattak bennünket a kormánypárti képviselők, hogy ezt az államadósságot, ami jelen pillanatban fennáll, és fennállt már akkor is, a magyar gazdaság majd a növekedési pályára állva ki tudja nőni. Ugye, ez a „kinövés”, „ki tudja nőni”, ezek voltak azok a k ulcskifejezések, amelyek az önök akkori kommunikációs papírjain panelek szintjén szét lettek osztva, és ezt nagyon sokszor előszeretettel mondták, hangoztatták. Nem is feltétlen vitatkozom ezzel, hogy van olyan gazdasági klíma, amely képes kinőni egy akár hasonló adósságvolument, csak nem a magyar az. Azzal vitatkozom, hogy a magyar képes erre. Egy ilyen kitett gazdaság, mint a mienk, állítom, hogy nem, és bár nemzetközileg is a piac jellemzően a GDParányos államadósságmutatót használja, e tekintetben nin csen vita közöttünk, és ez a mutató az egyetlen, ahol szerencsére néminemű javulást ki lehet mutatni. Hogy mondjak jót, és tovább dicsérjem önöket, az államadósság szerkezete is képes volt néminemű javuláson átmenni az utóbbi években. Tehát még egyszer mon dom, fogjuk meg azokat az pontokat, amikben egyetértünk, ezekre lehet építkezni. Ahol vita van közöttünk, az a nominális államadósságnövekmény elképesztő mértéke. Erre azt szokták nekünk mondani, hogy a piac a GDParányos államadóssággal foglalkozik, ahol a százalékos mutató kétségkívül, nem azt mondom, hogy hibahatáron belül, de csökken, bár nem rendszerszinten, minimálisan csökken, de mivel a nominális adósságtömeg folyamatosan nő, évente nagyságrendileg ezermilliárd forintnyi összeggel nő ez az adósságt ömeg. Azt azért el kell mondanom, hogy ami engem a legjobban érdekel, az a mindenkori magyar költségvetésben szereplő törlesztési teher. Itt a legrosszabb évben, 2010 óta talán 1250 milliárdot kellett törlesztenie Magyarországnak a korábbi kommunista kormá nyok által felvett adósságok után és az azóta rosszul menedzselt adósságtömeg után, és kilenc év alatt sajnos a FideszKDNP is belépett a rosszul menedzselők táborába, hiszen rendszerszinten nem tudott változást elérni, nincsenek igazából államadósságmened zsmentelképzeléseiről ismereteink, és ez a nagyjából évenkénti ezermilliárdos adósságtömeg azóta is szorongatja a magyar gazdaságot. Tehát a legnagyobb bajunk ezzel ez, nem az, hogy most módszertanilag és statisztikailag önök hogyan akarják ezt számítani, az összehasonlíthatóságot is talán megoldják majd a saját szakértőink. Éppen ezért nem értem, hogy miért az indoklás végén eldugva szerepelnek a közgazdasági szempontból értékelhető és értelmezhető mutatók egymás mellett. S itt az Eurostat- és a KSHszámo k tekintetében nem csak ezt a tisztázást kellene elvégezni. Mondok még egy példát, államtitkár úr, és kérem, adja tovább, mert eddig nem jutott el a megfelelő kézbe. Amikor inflációt vizsgál Magyarország, hogyan dolgozik a KSH? És tudom, hogy a KSHt nem l ehet innen, a kormányzati székből dirigálni, nem is ezt mondom, csak a szakmai egyeztetéseken vessék fel, mert minket nem hívnak meg a szakmai egyeztetésekre, önök pedig ott ülnek. Árulják el nekünk, hogy a KSH ilyen esetekben miért a két évvel ezelőtti ti pikus fogyasztói jószágkosárral számol, és miért nem a mostanival! Mi ennek a módszertani magyarázata? Hiszen ha
