Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. október 24. csütörtök - 87. szám - A Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről szóló 2017. évi C. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről:
225 4,3 volt, az importé pedig 6,8 százalék. Persze ez még mindig többletet jelent a külkereskedelmi mérlegben, a fo lyó fizetési mérlegben viszont már átváltottunk, tehát ott már nincs meg ez az aktívum. Emlékezzünk, hogy ’1617ben igen masszív, nagy folyófizetésimérlegaktívumunk volt, ami mostanra elfogyott. Nyilván az egyik oldala az, hogy jelentős mértékű vásárláso k voltak, ami az importot is megemelte, megnövelte, a másik pedig a profitkivonások, amelyek szintén igen jelentősek voltak. A következő nagyon fontos kérdés az infláció. Bár a terveknek megfelelően alakult az infláció, vagy még azon belül is maradt, már a mit a hivatalos inflációs számokból lehet látni, de azért mindannyian érzékeljük azt, hogy Magyarországon az elmúlt esztendőkben a deflációs világgazdasági tendenciák után jelentős mértékben növekedett az infláció. Ha a KSH venné a fáradságot, és nem két é vvel azelőtti fogyasztói kosárral számolná ki az indexeket, akkor az is kiderülne, hogy bizony ez a 2,8 százalék nem is 2,8, hanem annál jóval magasabb. A következő egyensúlyi kérdés vagy probléma az árfolyam. Az árfolyam gyengülése igen erőteljesen tetten érhető. A 2018as tervben az volt, hogy 309 forint lesz az euró árfolyama, ehhez képest 319 volt, azt pedig tudjuk, hogy most már 330 fölött van. Nyilvánvalóan ez is egyfajta inflációs nyomást jelent a gazdaságban. Aztán látjuk a munkaerőhiány megjelenésé t, miközben van természetesen jelentős munkanélküliség is Magyarországon, bár ennek egy része nem regisztrált, de jól látható a ’18as munkanélküliségi járulék nagyságából is, hogy ez bizony igen jelentős. E mögött is az van, hogy van egy szerkezeti problé ma is, és természetesen a vendégmunkások egyre nagyobb számban jelentek meg. A kormányzat erre vonatkozólag nem nagyon szándékozik számunkra adatokat adni, hogy hányan vannak, honnan jöttek, mi a terv velük, mit szeretnénk velük kezdeni és tenni, márpedig egy ilyen munkaerőhiányos helyzetben, azt gondolom, hogy ezek reális kérdések lennének. (12.30) Szerkezeti problémák tekintetében mit tudunk látni? Mindenekelőtt azt lehet látni, hogy ma Magyarországon kialakult egy olyan szerkezet, amelyben vannak folyam atosan vesztes szektorok - idetartozik az egészségügy, az oktatás, amely egyébként a humántőketermelés legfontosabb területe , és ebből nyilvánvalóan az is következik, hogy hiába gondolja azt a kormány, vagy hiába van egy szándék arra vonatkozólag, hogy növekedjen Magyarországon a versenyképesség és a termelékenység, ez nagy valószínűséggel nem megvalósítható, hiszen ennek alapfeltétele az, hogy jó minőségű humán tőke legyen, márpedig az oktatás és az egészségügy vonatkozásában óriási károk keletkeztek. I tt nemcsak arról van szó, hogy igen jelentős mértékű anyagi forrást kellene biztosítani, hanem teljesen más, teljesen új koncepciókat kellene kidolgozni annak érdekében, hogy valóban korszerű oktatási rendszerünk legyen, és azt a humán tőkét tudjuk kiterme lni, amely a negyedik ipari forradalom véghez vivője lehet. Nagyon jól látszik az, hogy az elmúlt évek konjunktúráinak és a 2018. esztendő kormányzatilag vezérelt konjunktúrájának, vagyis prociklikus gazdaságpolitikájának az építőipar volt az a szereplője, amelyik a vezető szerepet töltötte be. Ha valaki megnézi a statisztikai adatokat, akkor azt láthatja, hogy 2018ban az építőipar száguldott, 2030 százalékos volumenindexnövekedéseket lehetett látni, és ez a nagy növekedés, hiába kicsi a súlya a GDPn be lül, mégis igen jelentős mértékben növelte a GDPnövekedés ütemét. Azonban azon túl, hogy kiépültek olyan kapacitások, amelyek a későbbiekben nem feltétlenül lesznek majd szükségesek, amikor ez a mesterséges konjunktúra megszűnik, van egy másik eleme is a dolognak, mégpedig az, hogy mivel főként állami megrendelések és állami beruházások történtek az építőiparban, és jelentős volt a túlárazás, ebből következően egy olyan mértékű elszámolási probléma merült fel, amelyről nagyon nehéz megmondani, hogy mekkora , hogy milyen mértékű. De ha igaz az, hogy az állami megrendelések 90 százalékánál jellemző volt a túlárazás, akkor nyilvánvalóan mondhatjuk azt, hogy az az 5,1 százalékos gazdasági növekedés ennél jóval kisebb, hiszen egy felfújt építőipar is jelentősen h ozzájárult ehhez a magas növekedési ütemhez.
