Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. október 24. csütörtök - 87. szám - A Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről szóló 2017. évi C. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről:
226 A beruházásokkal kapcsolatosan örvendetes, hogy 17 százalékkal növekedtek a beruházások, és a beruházási rátánk immár 20 százalék fölött van, sőt 25 százalék környékén van, ami igen magas. De ha ennek a szerkeze tét megnézzük, akkor megint csak azt látjuk, hogy túl sok benne az állami beruházás és kevés a magánberuházás, különösen a magyar tulajdoni többségű vállalkozások beruházásai - a külföldi beruházások valamelyest javítanak a helyzeten , és sajnos az is tov ábbra is megvan, ami már ’17ben is megvolt, hogy igen sok az építőipari beruházás, és igen kevés a gépberuházás. Azt lehet látni, hogy ezekből a jelentős mennyiségű európai uniós pénzekből a magyar kormány elmulasztotta a technikaitechnológiai fejlesztés t, ennek a szektornak a teljes megújulását, illetve a tőkeállomány technológiai korszerűsítését, ami egyébként a későbbiekben, azt gondolom, hogy igen jelentős problémákat fog majd fölvetni. Aztán van két olyan eleme ennek az egész történetnek, amelyet érd emes most itt nagyon erőteljesen kihangsúlyozni, mert a megelőző években ezeknek alapvetően pozitív hatása és pozitív következménye volt, de mostanra megváltozott a helyzet, és már messze nem így néz ki az egész. Az egyik az adóbevételek és az adók szerkez ete. Az Orbánkormány 2010 után egy olyan adófilozófiát fogadott el, amelynek az volt a lényege, az volt a meghatározó eleme, hogy egyre erőteljesebben adóztatta a fogyasztást, és ehhez képest egyre kisebb mértékben adóztatta a jövedelmeket. Ennek az volt a pozitív folyománya - amire egyébként Domokos elnök úr is utalt , hogy igen jelentős mértékben kifehéredett a gazdaság, és így az adóbevételek jelentősen növekedtek. Ez az, amit én pozitív elemként mondok, és azt mondom, hogy igen, ennek volt egy ilyen p ozitív eleme. De ne feledkezzünk el arról, hogy két igen jelentős negatív eleme is volt ennek. Az egyik az, hogy egy igazságtalan és nagyon méltánytalan adórendszer alakult ki, amelyben a szegény emberek arányosan sokkal több adót fizetnek, mint a gazdag e mberek. Ez még akkor is így lenne, ha nem egykulcsos lenne az szja, de ráadásul az még rárak egy lapáttal, hogy egy egykulcsos szjarendszer van, azért, mert a szegény embereknek nincsenek megtakarításaik, tehát ők az egész jövedelmüket fogyasztásra költik , és ennek nagy részét 27 százalékos áfával fizetik, miközben a jobb módú emberek pedig megtakarítanak, és a megtakarításokat pedig nem adóztatja meg ez a rendszer. Tehát ez az egyik igen jelentős probléma, és ez aztán mára már olyan társadalmi feszültsége ket idézett elő, amely nyilvánvalóan nem teszi tovább fenntarthatóvá ezt a rendszert. A másik pedig az, hogy ez a fajta adózási rendszer a konjunktúrát nem segíti elő, tehát nem ösztönöz arra, hogy a gazdasági szereplők növeljék meg jelentős mértékben a ki adásaikat elsőként, hanem sokkal inkább arra készteti az országot, így a kormányt is, hogy a kormány költekezzen, és így tovább romlik az amúgy is rossz gazdasági szerkezet. Ha igaz az - és természetesen fogadjuk el, amit Domokos úr mondott , hogy az onli ne gépek, az online számla és az adómorál javulása jelentős volt az elmúlt esztendőkben, akkor azt gondolom, hogy bátran belevághatna a kormány abba a dologba, hogy akkor megváltoztatja ezt a kétfajta adózást, és jelentősebb súlyt adna a jövedelem típusú a dóknak, különös tekintettel egyébként a vállalkozásokat sújtó adókra. Ezt pedig már Z. Kárpát Dániel képviselőtársam is említette, hogy az azért mégiscsak túlzás, hogy ezek a multinacionális cégek Magyarországon 9 százalékos adót fizetnek, miközben azért j elentős mértékű profitra tudnak szert tenni. Aztán a másik dolog, amire még szeretnék utalni, a gazdaságpolitikai mix megváltoztatása. 2010 előtt az a helyzet volt, hogy a Gyurcsánykormány egy olyan gazdaságpolitikai mixet rakott össze, amelyben egy laza fiskális politika volt, és ez párosult egy szigorú monetáris politikával. Ez a politika nyilvánvalóan nem volt jó, nem volt megfelelő, és emiatt meg is kaptuk a büntetésünket, hiszen szégyenpadra kerültünk az Európai Unióban. Ezzel szakított az Orbánkormá ny, és azt mondta, hogy akkor fordítsuk meg a helyzetet, legyen egy szigorú fiskális politika, és ehhez párosult egy laza monetáris politika. Persze természetesen most már látható, hogy ez a fiskális politika igazából nem szigorú. Azért nem szigorú, mert u gyan betartjuk a 3 százalékos kritériumot, de a jelentős mértékű európai uniós támogatások miatt ez végül is már egyáltalán nem szigorú. A laza monetáris politikának pedig az a következménye, hogy megpróbálja igen jelentősen élénkíteni a
