Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. október 24. csütörtök - 87. szám - A Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről szóló 2017. évi C. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről
205 Nem mintha nem lenne muníciójuk, amikor bírálnak költségvetést vagy költségvetési folyamatokat. Mi nem gondoljuk, hogy az, amit csinálunk, úgy tökéletes, ahogy van. A zárszámadás és a költségvetés mé giscsak számokról szól, számokról pedig óvatosan beszélünk, mert minden számnál lehet nagyobbat mondani. Ez nem könnyű, meg is teszik ilyenkor képviselők, vannak eredmények. De nézzünk egy középkeleteurópai összevetést: vannak eredményeink! Ezeket mind m i is tudjuk, tehát nem gondoljuk, hogy annál, ami most az asztalon van, csodálatosabbat el nem lehet képzelni (Z. Kárpát Dániel: Megnyugodtam!) , de az igazi, reális összevetés az - és én majd erre teszek többször kísérletet , hogy honnan indultunk és hova jutottunk. Mindig megjegyzem, hogy a középkeleteurópai összevetések fontosak, mert körülbelül ez az az országcsoport, amelynek tagjai ugyanazt a történelmet élték meg, mint mi, ezért az ilyen kitekintés is hasznos. Amikor ezt megtesszük, akkor én mindig elmondom önöknek, amit önök persze tudnak, hogy mi vagyunk az egyetlen ország, amely olyan hatalmas adóssághegyeket örökölt még a rendszerváltás előtti időkről, amit ezek az országok nem cipelnek, és mi ennek a terhét bizony még évtizedeken keresztül cipe lni is fogjuk. Tetszett az a megközelítés, amit számvevőszéki elnök úr tett, az a történelmi megközelítés, hogy visszanyúlt gyakorlatilag 1848ig és a későbbi időkre, amikor az akkori jogszabályok megalapozzák az Országgyűlés költségvetési jogát, benne az akkori ellenőrző szervezet, a mai Állami Számvevőszék szerepét. Az a szerepfelfogás is tetszik, amelyet az Állami Számvevőszék részéről most már évek óta tapasztalok és talán egyre inkább tapasztalok, hogy a maga álláspontját úgy fejti ki egy költségvetés vagy a költségvetés zárszámadása során, hogy nemcsak szűken számokról beszél, nemcsak a törvényi minimum teljesítésére törekszik, hanem az elnök úr gondolataiban is társadalompolitikai gondolatok vannak, és ha úgy tetszik, úgy foglal állást egy zárszámadás elfogadása során az adott törvénytervezetről, hogy egyben kiolvasható belőle az is, hogy az ő intézménye, mondjuk, a továbbiakban mit sugall az Országgyűlésnek. Ez a szerepfelfogás az én álláspontom szerint csak helyeselhető. Mivel önmagában egy költségve tési év nehezen értékelhető, fontos az, a 2018. év értékelése során legfontosabb az, hogy vizsgáljuk, honnan indultunk és hová jutottunk. Ez lehetőséget ad arra, hogy én ne csak az 1848as törvényekre utaljak vissza, amit megtett elnök úr, ezért én nem tes zem, hanem az Alaptörvényünkre. Ugyanis az Alaptörvény abban az időszakban születik, amikor mi kényszerből is, meg a saját szándékaink szerint is radikálisan szakítani akarunk azokkal a folyamatokkal, amelyek a költségvetési gondolkodást jellemezték, és am elyek tökéletesen csődhelyzetbe vitték 2010re az országot. Amikor megalkottuk az Alaptörvényt, annak végre lett mára egy vaskos, közpénzekkel foglalkozó fejezete, nyolc szakasz, az Alaptörvénynek nagyon meghatározó része. Meggyőződésem, hogy az Alaptörvén yben megfogalmazott gondolatok és azok a kényszerek, amelyeket mi szándékosan húztunk magunkra, sem teszik lehetővé számunkra azt, hogy úgy gondolkodjunk gazdaságpolitikáról, költségvetési politikáról, ahogy tették elődeink, mert az könnyen leírható volt: ha pénzbőség van a világgazdaságban, nyúljunk mások pénzéhez, költsük el, aztán majd lesz valami. Körülbelül ez volt a költségvetési politika lényege az önök idejében. Ennek eredménye lett az, hogy az első Orbánkormány, mondjuk, 56 százaléknyi GDParányos államadósságából ezt önöknek sikerült felvinni 80 százalékra, és igen, ennek terheit nyögjük ma is és nyögni fogjuk sokáig. Most is azt mondom: nincs más lehetőség, csak ennek az államadósságnak, ha úgy tetszik, kinövése. Lehetne nyilvánvalóan úgy is gond olkodni, hogy a megtermelt pluszforrásokat sokkal nagyobb mértékben államadósság törlesztésére fordítanánk, ez viszont a növekedéstől vonna el lehetőséget. Tehát én azt gondolom, hogy itt jó úton jár a kormány, és eredménynek tekintem azt, hogy ebben az id őszakban, tehát 2010től kezdve most a 2018as költségvetésig 70,2 százalék a
