Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 22. péntek - 97. szám - A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1675 adminisztráció csökkentése és az átláthatósága, tehát itt az összeolvasztása a különböző járulékfajtáknak ebbe az irányba mehet, talán mindenki egy kicsit jobban meg tudja érteni, még hogyha nem is járatos a járuléktípusoknak a megkülönböztetésében , de jobban meg tudja érteni, hogy mégis miért vonnak le a munkabéréből, illetve az elvégzett munka után járó jövedelméből, és az milyen célra kerül felhasználásra. Talán közelebb kerü l az a nagyon elvonatkoztatott idea, ami a társadalombiztosítási gondoskodás és a befizetett járulék között van, ennek a kettőnek a csökkentése és a közelebb hozása az emberek fejében talán azért is lenne szükséges, mert akkor mindenki értené, hogy mire ke ll befizetni a járulékot, és cserébe mit fog kapni. Ha ezt a logikát folytatjuk tovább, az, hogy egy arányosság álljon össze az emberek fejében, hogy a befizetett járulékaiért milyen szolgáltatást kap, akkor egy nagyon régi hiányosságról is beszélni kell, ez pedig az egyéni számláknak a kérdése, amit sokan egyéni számlának mondanak, de valamifajta nyomon követhetőségnek a kérdése. Ez nemcsak a nyugdíj szempontjából, de mint egészségpolitikus azt gondolom, az egészségügyi ellátás szempontjából is igazán font os lehetne, hiszen nagyon nagy részben az emberek nem tudják felmérni annak nemcsak a volumenét, hanem annak a költségeit sem, amilyen szolgáltatást vesznek igénybe a kórházban. Nagyon kevesen gondolják azt, hogy egyegy, manapság már nagyon korszerű és na gyon gyakran igénybe vett, mondjuk, diagnosztikai eljárásnak mekkora költsége van valójában akár hogyha a piacon kellene megvásárolni, vagy akár amennyit az állam finanszíroz az intézmény számára. Éppen ezért lenne fontos, hogy legyen és lehessen lehetőség arra, hogy az emberek, a munkavállalók folyamatosan, akár napi szinten tudják követni, hogy az ő egyes járulékszámláikon vagy az egyes, általuk befizetett összeg mekkora összegre rúg, mekkora biztonságot ad, mert ugye, ez mögötte a lényeg, hogy mekkora bi ztonságot ad a jövőre nézve akár a nyugdíjellátás szempontjából, akár az egészségügyi ellátás szempontjából, hiszen a társadalombiztosításban mint szép magyar szóban benne van maga a „biztonság” szó is, és éppen ezért ez egy szociális biztonságnak, nem azt mondom, hogy az illúzióját, mert az nagyon rossz, hanem a valós élményét teremtené meg az emberek számára. Az egyéni számlák ezért kerülnek mindig az érdeklődés középpontjába, ezért van diskurzus róluk, mert az emberek szeretnék azt látni, hogy mindazért, amit ők befizetnek, legyen az akármennyire magas vagy alacsony összeg - és itt vitatkozhatunk azon, hogy a magyar elvonás alacsonynak vagy magasnak tekinthető, de az emberek bármilyenfajta elvonási mértéket meg tudnak érteni, hogyha látják, hogy , cseréb e mit kapnak érte. Például a magánnyugdíjak éppen ezért voltak valamilyen szinten átláthatóbbak vagy jobban kezelhetőek, mert az ember valójában látta azt, hogy azzal az összeggel, amit befizet, mi történik, és milyen gazdálkodás folyik vele. Úgyhogy mint egészségpolitikus azt tudom önöknek mondani, hogy igazán fontos lenne akár az egyéni számlák mihamarabbi bevezetése, pontosan azért, mert egy tájékozottságot, egy tudatosságot adna a későbbi betegeknek, de egyébként munkavállalóknak, sőt hordozható és csop ortosítható, magával vihető lenne. Én tudok róla, hogy a gazdasági szakma, illetve az egészséggazdasági és más műhelyek gondolkodnak azon, hogy miként lehetne a társadalombiztosításon belül az egészségügynek a finanszírozását személyhez ragadóan, és nem az ellátáshoz csoportosíthatóan, hanem személy szerint, egy emberhez csoportosíthatóan egyes területekre átvihetővé tenni, hogy nagyon egyszerűen mondjam: hogy miként lehetne elérni azt, hogy a pénz a beteget akként kövesse, hogy nem egy intézménybe megy, ha nem a beteget követi, és abba az intézménybe viszi a beteg a pénzét, ahol azt az ellátást, azt a szolgáltatást jó minőségben, hatékonyan igénybe tudja venni, és akkor a finanszírozás nem ömlesztve megy egyegy intézményhez például az egészségügyben, hanem azokhoz az intézményekhez, azokhoz az orvosi teamekhez vagy osztályokhoz, amelyek jó minőségben, hatékonyan és megfelelően tudják ellátni a munkájukat. Erre - és ez most nyilván nem ennek a törvényjavaslatnak a szűken vett vitája - tágan értelmezetten a tá rsadalombiztosítási
