Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 19. kedd - 94. szám - Egyes törvények honvédelmi kérdésekkel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - MESTERHÁZY ATTILA (MSZP):
1061 Szerintem egyébként helyesebb lenne az a megközelítés, amiről beszélnek, hogy jó lenne, ha a honvédelem terü letén nemzeti konszenzusok mentén tudnánk haladni előre. Én még azt sem vonom kétségbe, hogy joga vagy helye van a kritikának is adott esetben, tehát helyes az, ha önök kritizálják azt, amit adott esetben az előző kormányok esetleg elrontottak. Csak kérem, azt ne felejtsék el, hogy az önkritikának is van helye meg az illő szerénységnek. Tehát akkor jogos a kritika, ha arra is képesek, hogy önreflexiót tanúsítsanak, hogy amit önök rontanak el, vagy amit nem jól tesznek, és esetleg egykét ellenzéki javaslat erre rámutat, akkor esetleg befogadják ezeket az észrevételeket, és így lehet adott esetben nemzeti konszenzust kialakítani. Egyébként sokkal inkább ebbe az irányba mutatott Simicskó István hozzászólása, aki valóban egy szakmai hozzászólást tett. Ő ugyan b eszélt róla, de én a törvénytervezetben nem találtam meg ezt a szót. Ugyan a kiberhadviselés valóban szerepel benne, de a hibrid hadviselés nem szerepel benne. Márpedig ma bizony szinte nincs olyan NATOmegbeszélés, vagy nincs olyan parlamenti közgyűlés, a hol a védelmi bizottságok, nemzetbiztonsági bizottságok vagy külügyi bizottságok tagjai vesznek részt, ahol ne beszélnénk arról a hibrid hadviselés okozta fenyegetettségről. Egyébként van is egy ilyen Európai Unió által létrehozott, de a NATO által is támo gatott központ. Ezt úgy hívják, hogy hibrid fenyegetések elleni európai központ, amihez érdekes módon Magyarország nem csatlakozott. Most már talán, nem is tudom, 9+14, nem is emlékszem pontosan a számra, de most már húsz fölött van azon országok száma, am elyek csatlakoztak ehhez a kiválósági központhoz. Kérdezem miniszter urat, hogy mi miért nem csatlakozunk ehhez a kiválósági központhoz, és miért nem szerepel ebben a megközelítésben a hibrid hadviseléssel való foglalkozás. Hiszen a hibrid hadviselés ma eg y kiemelt témája minden biztonságpolitikai fórumnak. Bízom benne, hogy nem azért nem szerepel ebben az anyagban, mert általában amikor hibrid hadviselésről beszélünk, akkor a második szó, ami ehhez szokott kötődni, az Oroszország. Tehát nehogy esetleg az a kadályozza meg önöket abban, hogy ezzel foglalkozzanak, hogy Putyin olyan sűrűn jár ide, mintha hazajönne, és talán emiatt félnek ezzel a kérdéssel foglalkozni. A másik kérdésem az lenne, hiszen arról is beszéltek, úgy fogalmazott fideszes képviselőtársam, hogy minden állampolgár feladata a haza védelme, hogy a lőterek létrehozása hogyan áll. Ha jól értettem, akkor arról volt szó, ez volt a miniszterelnök úr vágya, kívánsága, hogy minden járásban legyen egy lőtér. Tényleg, szóval ez olyan, mint a szakrendel ő. Lőtér nélkül nincs járás. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Járási hivatal sem kell, csak lőtér legyen! Ezt úgy mondom, hogy szeretek lőni, és járok is sűrűn sportlövészetre. Magyarul, hogyan áll ez a program, hány lőteret adtak már át? Mert most má r több mint egy éve beszélnek róla. A százhetvenvalahány járásból hányban? Százban megvalósult már, vagy 76ban? Vagy hogyan áll ez az új MHSZ? Mert először megszüntették az MHSZt, aztán létrehozták az MHSZt, majdnem még az alapító okirat is ugyanaz lett , mint korábban. Ennek a feladata, bár kár, hogy elment Simicskó István, mert biztos erről többet tudna mondani, hiszen ő ennek az egyik atyamestere, tehát biztos, hogy többet tudna, de államtitkár úrnak is kell erről tudni, hogy hogyan állnak ezek a lőter ek, és hogyan áll ezeknek a finanszírozása, és hány fideszes önkormányzat volt lelkes, hogy területet biztosítson a helyi lőtérnek a város határában? Általában szokták szeretni ezeket a lőtereket az emberek, ezért sokkal könnyebb létrehozni őket, olyan, mi nt egy atlétikai pálya. A másik kérdés, hogy sokat beszélnek róla, mindig kihangsúlyozzák, hogy a sorkötelezettség nem lesz újra bevezetve, de valahogy minden egyes érvelésük pont ezzel ellentétesen hat. Tehát hallom, amit mondanak, csak nem vagyok arról m eggyőződve, hogy nem vágynak arra, hogy mégiscsak ezt a sorkötelezettséget valamilyen formában vissza kellene állítani. Remélem azt, hogy nem lesz egy ilyen ötlete nemsokára a miniszterelnök úrnak, hogy mégiscsak állítsuk vissza a sorkötelezettséget, mert az a sok próbálkozás így, úgy meg amúgy, hogy jöjjenek az emberek a katonaság kötelékébe valamilyen formában, mivel ez nem túl sikeres, ezért lehet, hogy egyszer csak úgy gondolják, hogy jobb, ha kötelezővé teszik ezt a kérdést. (16.30)
