Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. március 20. szerda - 62. szám - A közigazgatási bíróságok függetlenségét biztosító további garanciákról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - TÓBIÁS JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
964 a póttagja, és nyilvánvalóan tisztában van a szervezet függetlenségével, hanem azért is, me rt a bizottság valójában szakmai alapú tanácsokat fogalmazott meg eddig is. Azt láthatjuk, hogy az említett függetlenséget pótló garanciára a Velencei Bizottság által megfogalmazott javaslatok miként és hogyan alakítják át a közigazgatási bírósági szerveze trendszert annak érdekében, hogy a függetlenség biztosított legyen. Ezek közül az ajánlások közül a kormány a jelen javaslatból jól látható módon néhányat megfogad, így a javaslat néhány helyen valóban javítja a bírói függetlenséget. Teszi ezt a javaslat a kkor, amikor az eredeti szövegtől eltérően az Országos Közigazgatási Bírói Tanács személyi tanácsának összetételét úgy módosítja, hogy 10 tagjából 6 hivatásos bíró kell legyen. Ennek eredményeként az eredeti törvénytől eltérően az OKBT személyi tanácsában többségben lesznek a hivatásos bírák. Nagyon jó javaslat. Sajnálatos azonban, hogy ez a javaslat ezt a kiemelkedő elméleti tudással rendelkező jogászok rovására teszi, az ő helyüket veszi el és adja át a hivatásos bíráknak. Magyarán a háromelemű rendszerbő l, ahogy szokta a kormány, azt csinálja, hogy kettőt egymással szemben kijátszik, az ő létszáma viszont nem változik. Miért nem az a javaslat, ami a legindokoltabb lenne, hogy az elméleti jogászok helyett az ügyészség vagy a közigazgatás szervezéséért fele lős miniszter által delegált egyegy, esetleg az Országgyűlés igazságügyért felelős bizottsága által delegált tagot vonná ki ebből a történetből? Ez utóbbi esetben ugyanis a politikai befolyás a személyi tanácsban számottevően csökkenne. Hasonlóan előrelép és a bírói önigazgatás erősítése érdekében az is, hogy a bíróságok szervezeti és működési szabályzatai vonatkozásában a miniszter jogai megszűnnek, azok kiadásáról kizárólag a bíróságok, illetve azok tanácsai fognak gondoskodni. Előrelépés továbbra is, hog y a bírósági vezetők fegyelmi ügyeiben az OKBT személyi tanácsa maga jár el, ezzel erősítve a bírói önigazgatást, valamint azt, hogy az igazságügyi miniszter nem alanyi jogon lesz meghívottja az OKBT ülésének, hanem a tanács, ha úgy dönt, meghívhatja, de n yugodtan dönthet úgy, hogy a miniszter jelenléte nélkül kíván tanácskozni. Végezetül előrelépést jelent, hogy a közigazgatási bíróságok által igazgatási jogkörben meghozott döntések ellen, amennyiben azok a bírói függetlenséget sértik, lehetőség van bírósá ghoz fordulni. Ezen pontok mindegyike reakció az önök részéről a Velencei Bizottság által megfogalmazott kritikákra. Sajnálatos módon azonban azt kell mondani, hogy a Velencei Bizottság ajánlásainak beépítése nem elégséges, sőt a változás nagyrészt szimbol ikus. A bíróságok függetlensége ugyanis nem mérhető úgy, hogy a Velencei Bizottságtól kilóra átvesznek néhány ajánlást, míg a többit figyelmen kívül hagyják. A bizottság ugyanis kijelenti, hogy Magyarországnak szuverén joga, hogy közigazgatási bíróságot ho zzon létre, és az is, hogy miniszteri igazgatási rendszert vezessen be. Ez - bár nem a Velencei Bizottságra, hanem más európai tagállamokra való hivatkozással - többször elhangzott a mai ülésen is a vitában a kormánypártok részéről, amit azonban a Velencei Bizottság ehhez hozzátesz, és amiről a kormánypárti többség nem szívesen beszél, az az, hogy ilyen esetekben különösen fontos az, hogy a miniszternek az így kiépülő igazgatási rendszerben kellő ellensúlya legyen. Ezek az ellensúlyok azonban most is hiányo znak. Amennyiben visszagondolnak a Velencei Bizottságtól származó, kezdő idézetemre, amely úgy szólt, hogy nincs határozott és hatásos eszköz a miniszter hatalmának korlátozására a közigazgatási bírák kinevezésénél, akkor látható, hogy a rendszerből teljes en hiányoznak a miniszter hatalmának ellensúlyai, nemcsak szerintünk, hanem a Velencei Bizottság szerint is. Hasonló kritikákat lehet megfogalmazni a közigazgatási felsőbíróság elnöke vonatkozásában is. Az ő jogköreit azonban részben már érdemben megnyirbá lta a jelen javaslat. A vita tehát ott van, hogy nem lehet egyes javastok, úgymond panelelemek átemelésével a közigazgatási bíróságok függetlenségét megteremteni, ahhoz egy sokkal átfogóbb koncepcióra lett volna szükség, amelyet a jelen javaslat nem tartal maz. Mik is azok a pontok, amelyek a túlhatalmon túl jelenleg is jelen vannak a bírósági függetlenséget nagymértékben aláásó törvénytervezetben? Az első és talán legfontosabb ilyen pont a
