Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. február 19. kedd - 54. szám - A Maecenas Universitatis Corvini Alapítványról, a Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány és a Budapesti Corvinus Egyetem részére történő vagyonjuttatásról szóló törvényjavaslat, valamint a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módo... - ELNÖK: - DR. PALKOVICS LÁSZLÓ innovációért és technológiáért felelős miniszter:
97 A fizetős hallgatókról már beszéltem, erről nem is akarnék több dolgot mondani. A fizetős hallgatók megjelenése szerintem egy kifejezetten jó dolog. Ungár Péter köszöni a Corvinusnak a CEUval kapcsolatos pozitív dolgát. Ez ab ból látszott, hogy a Corvinuson BScfokozatot szerzett hallgatók utána átmentek a CEUra MScre, mert a CEUnak nem volt BScs képzése, meg a Középeurópai Egyetemnek se. Úgyhogy szerintem ezt a Corvinus majd meg fogja valamilyen módon köszönni. Arról, hog y ez neoliberális vagy nem, lehet vitatkozni. Ellentétben önnel én nem a CEUn végeztem és mérnök vagyok, úgyhogy ezt a vitát most itt nem is nyitnám meg. Egy dologra azért szeretnék reagálni. Ön ugyanis azt mondta, hogy a bölcsészettudományi kutatást a ma gyar kormány nem támogatja. Javaslom megnézni az egyetemeken tanuló hallgatók arányát, hogy ebből mennyi az, aki a STEMterületekhez, tehát műszaki, informatikai, egyéb más, és mennyi az, ami nem a STEMterületekhez tartozik. Bár jelentősen javultunk, 2012ben 22 százalék volt a STEMhallgatók aránya, most már 29 százalék a felvételizők esetében, a maradék viszont jelentős részben valahol a bölcsészettudomány területén tanul. Ha megnézi az egyetemek kutatási kiadásait és összehasonlítja a német egyetemekkel , azt láthatja, hogy Magyarországon minden területen, a bölcsészettudomány, a társadalomtudományok területén, a közgazdaságtudomány területén többet költenek az egyetemek ezekre a területekre, mint a STEMbe tartozó területekre, akár természettudományra, a kár informatikára. Tehát azt az aggodalmat, hogy a bölcsészettudományok bármilyen módon negatívan érintettek, a számok nem támasztják alá. Németország egy sikeres ország, azt gondolom, hogy még van nekünk is hova fejlődnünk ezen a területen. Mellár Tamás é s Hiller képviselő úr is megkérdezte, hogy miért nem az EMMI államtitkára vagy minisztere ül itt. Ennek az az oka, hogy ez egy pilotprojekt, tehát egy olyan dolog, szerettük volna, hogy üzleti módon működő egyetem legyen, így innovatívabb ebben az értelemb en. Ezért ezt aztán az Innovációs Minisztérium vitte, mert ebbe a struktúrába ez jobban belefér. Ennyi az indoka ennek, azt gondolom, ezt kár tovább diszkutálni. Mellár Tamással az alapkutatás, az alkalmazott kutatások, illetve innovációk kapcsán egyetértü nk. Olyannyira egyetértünk, hogy nem is mondtam olyat, hogy az alapkutatás vagy az alkalmazott tudományok nem értékesek. Az, hogy az újságban ilyet írnak? Hát, ott sok mindent írnak, azt is megírták, hogy nem publikáltam 2014 után. Célszerű ezeket rendesen megnézni. Azt gondolom, hogy amit az újságok írnak, az nem biztos, hogy úgy van. Ezeknek a fontossága abszolút egyértelmű. Olyannyira az, hogy amit kidolgoztunk a magyar kutatási intézménystruktúrára, illetve a finanszírozásra, ez pontosan ilyen módon tar talmazza. Az alapkutatások finanszírozását, ennek az elválasztását az innovációs tevékenységtől, annak a finanszírozását nem jó összekeverni. Mind a kettőnek, illetve mind a háromnak megvan a saját szerepe és helye. Ha egymásra tudnak épülni, az nagyon jó, ez célszerű, ha meg nem, akkor az is eredmény egy kutatási projektben, ha nincs eredménye, mert ez is egy megállapítás. Természetesen itt van egy sajátos dolog, ami történik az európai társadalmakban, hogy a közösség egyre inkább szeretné azt, ha a kutatá si tevékenység valamilyen eredménnyel végződne. Ami Németországban lezajlott a hetvenes évek elején, Hollandiában a kilencvenes években, s Franciaországban is, vagy mondjuk, a keletnémet akadémiai kutatóhálózat átalakításánál ’90ben, az pontosan ebből az ügyből táplálkozott. Nagyon fontos, és erre alapul a magyar felsőoktatási stratégia is, hogy a munkaerőpiac, a körülöttünk lévő világ igényeit a kutatóknak, az egyetemeknek valamilyen módon célszerű figyelembe venni. Ez erről szól, semmi másról. Mindenki, aki ezt ezen túl gondolja, az nem látja jól. Még néhány komoly társadalmi kérdés vetődött fel. Mivel professzor úr közgazdász, nyilván jobban érti, hogy mi történik a nagytőkésekkel, hogy néz ki a magyar gazdaság szerkezete. Arról szívesen vitatkoznék egys zer, hogy ki látta el a feladatát az elmúlt 30 évben. Lehet, hogy ezen a területen nem ott tartunk, ahol tartanunk kellene, de ez egy másik vitát fog majd jelenteni.
