Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. március 19. kedd - 61. szám - A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény módosításához kapcsolódóan egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lez... - ELNÖK: - DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz):
884 Tisztelt Képviselőtársaim! Azért fontos itt és most erről szólnunk, mert egyrészt Magyarországnak, úgy hiszem, hogy semmifajta szégyenkeznivalója nincsen a vallásszabadság biztosítása tekintetében ma sem. Sőt, hagyományaink alapján meggyőződésem, hogy hitelesebben szólhatunk e körben, mint az úgymond mindenféle egységes európai sztenderd kialakítását erőltető, úgymond globális alkotmányosságban hívő jogászi és politikusi lobbik. Más a megfogalmazás és mások a részletszabályok, de a lényeg, úgy hiszem, ugyanaz, változatlan. Eleink úgy fogalmaztak - engedjék meg, hogy idézzek egy szép mondatot , hogy „a prédikátorok minden helyen az evangéliumot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerint, és a község, ha venni akarja, jó, ha nem, senki rá ne kényszerítse az ő lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, kinek tanítása neki tetszik”. És most, több száz év múltán az előttünk lévő tervezet, az áprilistól hatályos jogszabály pedig úgy szól, hogy „a lelkiismereti és a vallásszabadság mindenkit megillető alapvető jog, amely nem köthető semmilyen jogi formához. A lelkiismereti és vallásszabadság joga magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását…” Úgy hiszem, hog y ezek a sorok magukért beszélnek. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy magyarként már csak azért sincs okunk a szégyenkezésre, hiszen amíg eleink megszüntették az úgymond territoriális elvet, vagyis több felekezet is létezhetett egy településen belü l, addig az 1555ben megkötött augsburgi vallásbéke - amit úgy ismerünk, hogy Quius regio, eius religio - még úgy rendelkezett, hogy ugyan minden ország, minden tartomány, birodalmi szabad város választhatott a katolikus és az evangélikus vallás követése k özött, de az ő választásuk megszabta a joghatóságuk alatt élők vallási hovatartozását is. Magyarország történelme és hagyományai azt bizonyítják, tisztelt képviselőtársaim, ha olykor tökéletlenül is, mint Erdélyben a görögkeleti vallás esetében megfigyelhe tő volt, de a törvényhozás, amikor tehette, a valós vallásszabadságot pártolta, és ezt teszi ma is. Tisztelt Képviselőtársaim! Az nem a vallásszabadságra tartozó kérdés ugyanis, hogy az állam mely régóta működő, jól beágyazott felekezetekkel működik együtt . Hiszen hadd mondjam, hogy nem lehet egy sorban említeni például a sok évszázadon keresztül iskolafenntartó református egyházat, és a korábbi, a 2011 előtti egyházügyi szabályozásnak köszönhetően a szintén egyházként működő boszorkányszövetséget. Éppen ez ért a kritikát nem a rendezett állapotokra való törekvések ellen, hanem azokkal szemben kell megfogalmazni, akik korábban az egyházi státusszal igenis, mondjuk ki, visszaéltek, akik valójában az egyházi státuszt a kedvezőbb intézményfenntartói finanszírozá s érdekében próbálták megszerezni. Úgy vélem, képviselőtársaim, hogy a vallásszabadságnak az előttünk fekvő törvényjavaslat kapcsán számos dimenziója lehet. Csak egyet említek. Fontos, hogy vannak olyan egyházak, mint a recepta religio, amelyek az állami f eladatokat nemcsak átvállalják, hanem kifejezetten hitelveikkel összefüggésben teszik azt. Úgy vélem, hogy nekünk törvényhozóként abban van felelősségünk, hogy az egyházi intézmények számára biztosítani tudjuk a stabil működés hátterét. Megjegyzem, hogy ok tatási intézményből jelenleg 625 van egyházi tulajdonban. Ezt a magas értéket pedig okkal magyarázhatja a 2010 és 2014 közötti 68 százalékos növekedés az egyházi iskolák és az egyházi iskolákban tanulók száma tekintetében. Ezek az újonnan egyházi fenntartá sba került iskolák egy olyan, mondhatni, klubhoz csatlakoznak, ahol igencsak neves, komoly múlttal rendelkező intézmények vannak. Csak egyet említek, például a Sárospataki Református Gimnázium. Tisztelt Képviselőtársaim! A vallásszabadság minél teljesebbé tétele érdekében a központi költségvetés, mint hallottuk, jelentős forrásokat biztosít. Jelen esetben azonban költségvetési évtől független rendszereket kell úgymond finomhangolni. Ezért az egyes adótörvények módosítása vagy az 1 százalék felajánlásával ka pcsolatos jogszabályi háttér, vagy az egyházfinanszírozási törvény egyformán módosításra szorul.
