Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. március 5. kedd - 58. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
455 1993ban, aztán 2003ban, azonban mindössze alig 5 eze r fő megkérdezésére volt lehetőségük. Az eredmény - most kapaszkodjanak meg! – elszomorító: a hazai cigányság 70 százalékát alkotó romungrók jelentős része sajnos nemzetiségi tekintetben távolodott a többségi társadalomtól. Hogy azóta mi a helyzet, nem tud juk. Félreértés ne legyen, természetesen nem bűn vállalni az identitást, az alapvető jog. De az se legyen titok, hogy igenis örülnénk annak, ha a cigányságon nőne a roma származású, de magukat határozottan a magyar nemzethez soroló, a mesterségesen épített roma nacionalizmusra nemet mondó, magukat csak és kizárólag magyarnak érző emberek száma; vagy azoké, akik a cigány művész, az egykori szocialista képviselő Péli Tamás kettős aranypánt hasonlata szerint a cigány identitásuk mellett legalább olyan büszkén vallják magukat magyarnak is. A társadalmi nemzeti dezintegráció bomba az ország alatt. Én magam egyáltalán nem kívánok a vészmadár szerepkörében tetszelegni, viszont igaza volt Illyés Gyulának: növeli, ki elfödi a bajt. Hiszen mit lehet arra mondani, amik or Ladányi János, a jobboldali elhajlással nehezen vádolható szociológus is így vélekedett egy interjúban, amit nem lehet elégszer idézni: „A legutóbbi évtizedekben erősen megnőtt a szegregált településeken élők aránya. A Csereháton, BorsodAbaújZemplén m egye északiészakkeleti részén kezdenek összeérni a gettófalvak. Ilyen se volt még a magyar történelemben soha. Innen kivonult az állam, feladta az országnak ezt a részét. A nem cigány népesség elöregszik vagy elköltözik, s mindez valóban azzal fenyeget, h ogy lesznek, akik a területi autonómiában látják a probléma megoldását, és akár el is szakadhatnak Magyarországtól.” De ha az autonómia egyelőre még csak negatív utópia is, sajnos az integrálhatatlan életmód uralkodóvá válása már nem egy hazai nogo zónává vált kistelepülésen megtörtént, ami gyakorlatilag területi elszakadás nélkül is az adott község, közösség elvesztését jelenti. A Jobbik szerint azonban három dolog biztos. Először is, CsonkaMagyarország túl kicsi egy új, akárcsak képletes Trianonhoz. Fel elős kormány nem mondhat le hazánk egyetlenegy négyzetcentiméteréről sem, ezért kellene fokozottan megbecsülni az ilyen helyeken szolgálatot teljesítő hétköznapi hősöket, pedagógusokat, védőnőket, szociális munkásokat, postásokat, rendőröket. Másodszor, mi ndenkinek, így bármely kisebbséghez tartozónak is be kell tartania a kötelező együttélési normákat. Nincs kibúvó, a kívülállás önszegregáló kultúrája nem lehet alternatíva. A beilleszkedést vállaló, minden tiszteletet megérdemlő cigány emberek, akik gyakra n maguk is áldozatai a kiilleszkedettek saját gyerekeiket sem kímélő életmódjának, bizton számíthatnak a Jobbikra. Harmadszor pedig, válasszák bármely identitást is a magyarországi cigánysághoz tartozók, mi baráti jobbot nyújtunk azoknak, akik felelősen vá llalt gyermekeik jövőjét a tanulásban és a munkásban látják, és akik velünk közösen akarják építeni ezt az országot. A Jobbik múlt héten megalakult integrációs munkacsoportja ezeknek az elveknek a szellemében fog működni. Kíváncsian várjuk, hogy mit tesz a kormány, hogyan gondolkodik erről a kormány, ugyanis Magyarország jövője a tét. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ander Balázs képviselő úr imént elhangzott napirend előtti felszólalására Rétvári Bence államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Az utolsó mondatára hadd reagáljak elsőként! A mikor a Jobbiknak a nyugdíjasokkal kapcsolatos botrányai voltak, és a pártjuk akkori elnöke, Vona Gábor vállalhatatlan szavakkal minősítette az időseket saját Facebookoldalán - szájukból szennyvíz folyik és a többi, és a többi , akkor hirtelen egy nyugdí jasmunkacsoportot vagy tagozatot alapítottak, hogy ezzel fedjék a bajt. (Ander Balázs: A
