Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. április 1. hétfő - 64. szám - Az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elvének gyakorlati megvalósítása érdekében szükséges intézkedésekről című határozati javaslat tárgysorozatba-vételi kérelme - JAKAB PÉTER (Jobbik):
1255 lényeges pontot, amit önök, úgy látszik, hogy most sem vettek komolyan, hanem azt mondták, hogy nem támogatják továbbra sem. Köszönö m, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A döntésre a holnapi ülésnapon kerül sor. (Zaj.) Kérem szépen, hogy halkabban! Az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elvé nek gyakorlati megvalósítása érdekében szükséges intézkedésekről című határozati javaslat tárgysorozatbavételi kérelme Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportja indítványozta, hogy az Országgyűlés döntsön az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elvéne k gyakorlati megvalósítása érdekében szükséges intézkedésekről című, H/4782. számú határozati javaslat tárgysorozatba vételéről. A tárgysorozatba vételt a Vállalkozásfejlesztési bizottság utasította el. Elsőként megadom a szót az előterjesztőnek 5 perces i dőkeretben, aki ezúttal Jakab képviselő úr. Öné a szó, parancsoljon! JAKAB PÉTER (Jobbik) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak, ott a televízió előtt, mert itt a Házban nem nagyon vannak jelen. Ott, ahol én élek, ott van egy s zlogen. Ez a szlogen úgy hangzik, hogy „sorsod Borsod”. Ebben a két szóban benne van nagyon sok minden. Benne van a dac, hogy mi akkor is kitartunk a keleti végeken, ha beledöglünk. Benne van a keserűség, amit azért érzünk, mert mintha az államnak mi keves ebbet érnénk, mint egy fővárosi. És persze van benne egy jó nagy adag lemondás is, hogy nekünk ez jutott: szegénység vagy elvándorlás. Az a helyzet, hogy ma nagyon sok megyének meglehetne a hasonló szlogenje, hiszen nagyon sok megyében ugyanígy a kilátásta lanság az úr, ami megszüli azt a kérdést, hogy menjek vagy maradjak, dolgozzak rabszolgabérért orrvérzésig, vagy menjek Nyugatra, mert nekem is csak egy életem van. Tisztelt Képviselőtársak! Az elmúlt hónapokban már nem tudom, hogy hányszor behoztam ide, a Ház elé a leszakadó országrészekben élők bérfelzárkóztatásának a szükségességét. Minduntalan azt a választ kaptam, hogy én csak ne aggódjak, mert a legszegényebb országrészekben nőnek a legjobban a fizetések, és egyébként is, mondta az önök államtitkára, aki most nincs itt, örömteli, ha valaki Borsodban 100 ezer forintot keres, mert tíz évvel ezelőtt még ennyit sem keresett. Na, hát én az egyik borsodi 100 ezret kereső melósnak megmutattam ezt a választ. Tudják, mit mondott? Azt, hogy bejön ide, a Parlamen tbe, és önökre borítja az asztalt. Az a helyzet, hogy a nép dühös mifelénk, képviselőtársak, pedig az emberek nem akarnak sokat, csak annyit, hogy vegyék őket emberszámba. Annyit akarnak, hogy ők is érjenek annyit, mint egy fővárosi. Mert ma, ha csak a bér eket nézzük, akkor egy borsodi 102 ezer forinttal, egy szabolcsi meg 122 ezer forinttal ér kevesebbet, mint egy fővárosi. Önök persze el szokták mondani azt, hogy igen, csökkenteni kell az egyes országrészek közötti bérkülönbségeket, csakhogy eközben maga az állam is súlyosan és hátrányosan megkülönbözteti a leszakadó országrészekben élő dolgozókat akkor, amikor az állami cégek ugyanazért a munkáért jóval kevesebbet fizetnek, mondjuk, egy miskolci melósnak, mint egy győrinek, hivatkozva arra, hogy Miskolc a múgy is egy szegényebb vidék, ott nem kell annyit fizetni. Persze Miskolc tényleg egy szegényebb vidék, mint Győr, csak ez a melós hibája, vagy a kormány hibája? Mert önök a melóst büntetik. Ne tegyék! Az állami cégek igenis egyenlő munkáért fizessenek egy enlő bért, ezzel is megüzenve azt, hogy a magyar állam számára minden dolgozó egyformán fontos, éljen az Záhonyban, vagy éljen Sopronban.
