Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. december 12. szerda - 50. szám - Az éghajlatváltozás a XXI. század egyik legnagyobb globális és hazai kihívása; megfékezése és a várható hatásokhoz való alkalmazkodás nem tűr halasztást című politikai vita - ELNÖK: - DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről
3356 Kétségtelen tény, hogy az emberiség modern korában megtapasztalt légköri felmelegedéshez az emberi tevékenység hozzájárul, amellett, hogy a Föl d életciklusának is vannak sajátos hozzájárulásai. (15.10) Úgy gondolom, hogy azokat a lépéseket az emberiségnek meg kell tennie, amire ráhatása van, amivel képes orvosolni a kialakuló, fenyegető helyzetet. Ez egy pozitív megközelítést jelent számunkra, mert amennyiben az embernek van közrehatása a helyzet rosszabbodásában, a légköri felmelegedésben és a vele járó éghajlatváltozásban, akkor annak elfogadható szinten való tartására is képes kell hogy legyen az emberiség, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor otthonunk, a Föld megszűnhet az emberiség életterének lenni. Ferenc pápa Laudato si' enciklikájában a következőkkel jellemezte a mai embert érő kihívást és a felelősségének objektív létét: a fogyasztás, a pazarlás, a környezetkárosítás üteme meghaladta a b olygó lehetőségeit, olyannyira, hogy a mostani életmód, mivel nem fenntartható, csak katasztrófákhoz vezethet, miként egyes térségekben már ténylegesen visszatérően is ez történik. A jelenlegi egyensúlyvesztés hatásának enyhítése attól függ, mit teszünk mo st, különösen, ha figyelembe vesszük azt a felelősséget, amelyet nekünk tulajdonítanak azok, akiknek majd el kell viselniük a legsúlyosabb következményeket. A bizakodás és a remény biztatásán túl az emberiség számára eljött a tettek ideje, mégpedig a közös cselekvés ideje, mérlegelve a társadalompolitikai változások irányát és elemezve a globális kihívásokat. Ennek a tettsorozatnak egy fontos lépése volt a 2015ben létrejött párizsi megállapodás, amely, úgy látom, és úgy látjuk többen is, hogy megfelelő ker etet biztosít a nemzetközi klímapolitika 2020 utáni kezeléséhez, amelyben az európai uniós, valamint a magyarországi klímaintézkedések megvalósításához szükséges iránymutatás is szerepel. A dokumentum célként tűzi ki az átlaghőmérsékletemelkedés 2 Celsiusfok alatt tartását, és a XXI. század második felére olyan állapotot irányoz elő, amelyben az összes üvegházhatású gáz kibocsátása nem lehet nagyobb, mint amit a természet képes kiegyensúlyozni, vagyis az üvegházhatásúgázkoncentráció tovább nem növekszik a légkörben. Ez egy nagyon fontos cél, amiért az emberiség tehet a legtöbbet. A dokumentum kimondta azt is, hogy ennek az éghajlatváltozásnak az emberi oldalát tekintve fő okozója a fosszilis alapú energiatermelés és a közlekedés is. A megállapodás meghoza talakor az Európai Unió - az európai uniós tagállamok meghatalmazása alapján - képviselte azt a közös álláspontot, amely bekerült a párizsi megállapodásba, és egyébként magán az értekezleten az Európai Unió és az ott levő tagállami képviselők igen aktív sz erepet játszottak abban, hogy a párizsi értekezlet minél teljesebb körű vállalásokat tudjon tenni. Ebben a magyar kormány álláspontja teljes mértékben megegyezett az ott elfogadott uniós álláspontokkal. Az Unió továbblépett, mert a párizsi megállapodás ker etében és annak végrehajtása érdekében az energiaunió koncepció került elő, amelyben kemény viták után, de elfogadást nyert 2018 decemberétől kezdődő hatállyal az, hogy integrált nemzeti energetikai és klímaterveket kell kidolgozniuk a tagállamoknak s ezt benyújtani az Európai Bizottság elé, ezáltal az ÜHGkibocsátáscsökkentési célokat egy konszolidált európai szinten tudjuk megállapítani és meghatározni. Tehát az Európai Unió és benne Magyarország ezeknek a terveknek a megvalósítása esetén jelentős hozzájá rulást tud tenni a globális felmelegedés kiküszöbölése, csökkentése és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével kapcsolatban. Magyarországnak van egy olyan célja, elképzelése, hogy 2030ig az 1990es évhez képest 40 százalékkal kellene csökkent eni az üvegházhatásúgázkibocsátásokat. Erre megvan a lehetőség, a 23/2018. országgyűlési határozattal elfogadott, 20182030 közötti időszakra vonatkozó, 2050ig tartó időszakra kitekintést nyújtó második nemzeti éghajlatváltozási stratégia, amely az üvegh ázhatású gázok kibocsátáscsökkentési pályáját irányozza elő, illetve erre tesz utalást.
