Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. december 3. hétfő - 47. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
3096 megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm a türelmet és a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Köszönöm, Ander Balázs képviselő úr. Tisztelt Or szággyűlés! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr, a Jobbik képviselője: „Meddig még?” címmel. Öné a szó, képviselő úr. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azokban a hetekben, amikor a lakás célú előtakarékosság állami támogatását elvették, a lakhatási mobilitást szolgáló kafetéria leépítésre került, illetve a munka törvénykönyve megerőszakolása által vélhetően a dolgozó emberek kevesebbet tudnak a családtagjaikkal tölteni, már ha az időt vess zük alapul, elmondható, hogy érdemes egy alapvető és mélyenszántó demográfiai vizsgálatot, egyfajta mélyfúrást végeznünk. Ehhez pedig kiváló segédletet nyújt a háromévente megjelenő „Demográfiai portré” című kiadvány. Mivel itt jellemző módon KSHmérésekrő l van szó, igen nehéz vitatni a számok mögött húzódó valóságot. A tavalyi végleges adatok szerint 91 577 gyermek született Magyarországon, és elmondható, hogy a születésszám 2014 óta lényegében stagnál. Szeretném kihangsúlyozni, hogy 20002009 között nagyj ából 95100 ezer között mozgott az élveszületések száma minden évben, majd a dicséretesnek nem nevezhető balliberális kormányzások után, 201013 között valóságos mélyrepülés következett 90 ezer alatti élveszületési adatokkal, ezt követően kúszott vissza va lamelyest ez az adat. De úgy látszik, hogy 100 ezer közelébe sajnálatos módon nem tudott eljutni, miközben bár a termékenységi arányszám kétségkívül növekedett, és én ezt üdvözlöm - 1,24ről nagyjából 1,49re , eközben a szülőképes korú hölgyek száma olya n rohamosan fogyatkozott, hogy mindez nem tudott az élveszületések számának emelkedésében kicsúcsosodni, sőt az élveszületések száma csökkent. Az, hogy a termékenységi mutató növekszik, mint mondtam, üdvözlendő, ugyanakkor ha megvizsgáljuk az EUn belül ta lálható volt szocialista országokat, a módszerváltás után mindegyiknél megfigyelhető volt egy drámai zuhanás a születésszámok tekintetében, 1,3 alatti termékenységi rátákkal, de a mélypontot követően azonban érdekes módon Magyarországot kivéve mindenhol me glódult az élveszületések száma. Magyarországon erre nagyjából a 2010es évekig kellett várni, úgymond akkor értük utol ezt a regionális, kicsit nemzetközinek tűnő tendenciát. Ezt hívják a demográfusok visszapótlódásnak, ami hazánkban egy kis késéssel, de szerencsére bekövetkezett. Ugyanakkor érdemes ezeket a régióban található országokat megvizsgálni, amelyek - idézőjelben - előttünk járnak ezen az úton. Azt találjuk, hogy több országban sajnos nem maradt tartós a termékenységi mutató növekedése, éppen ezé rt nekünk Magyarországon olyan intézkedéseket kellene, úgy gondolom, összpárti konszenzus alapján elfogadnunk, amelyek megőrizhetővé teszik ezeket a, mondjuk azt, hogy csak részeredményeket, hiszen a zuhanás tempóján maximum lassítani tudnak egy kicsit; az élveszületések számának tekintetében azt sem, de legalább a termékenységi mutatót illetően. Azt is meg kell vizsgálni, hogy Európában milyen tendenciák mutatkoznak. A reprodukcióhoz közeli népesedési teljesítményeket láthatunk a skandináv országokban, Fra nciaországban, NagyBritanniában, ugyanakkor érdemes a migráció általi mérleget kivonni ezekből az eredményekből, és önmagukban vizsgálni az adatokat. A másik vetület pedig egyértelműen a déleurópai országok által vezetett sor, ahol elképesztő népesedési katasztrófának lehetünk szemtanúi. Olaszországban olyan tartomány is ismeretes, ahol 1, azaz 1 környékén áll az egy hölgyre életútja során átlagosan jutó gyermekek száma. Ez a népesség megfeleződését jelentheti egyetlenegy generáció alatt.
